calacitra

Nézem és hát néha tökre irigylem Emraan Hashmit. Amilyen nők körül veszik, de állandóan. Mert ha csak a Jannat szériát veszem elő, az eddigi két részt, az is bőven elég. Lássuk csak: az elsőben a modell Sonal Chauhan volt mellette; most meg a folytatáshoz egy misz indiát kapott: Esha Guptat. Igazi csajmágnes tehát a színész. De persze az ok, a miértre a válasz is egyszerű, hiszen az egész hátterében az áll, hogy alig-alig van, volt olyan filmje, amiben nem romantic herot játszik éppen, amihez meg ugye pont múzsa (NŐ) kell, kell neki. Anélkül tényleg nem megy. Szóval irigylem tovább és előre.

De azért a Tujhe Sochta Hoont nem csak nézni érdemes és kell, hanem hallgatni is jó. Pritam idei legjobb ost-jen található meg ez a dalocska, már csak ezért is. Ami bár messze van a korong legkirályabb trekk-kreditjétől, de mindenképpen az elithez tartozik. És basszus amennyit picsogok már róla, a soundtrackről, erre még mindig adós vagyok vele, a posztolásával meg a kiértékelésével. Ez azért eléggé feltűnő, hogy a fene.  

Visszatérve erre. Maradjunk annyiban, hogy megéri kattolni a következő promora, mert sem szem, sem fül nem marad majd szárazon, komolyan hajtást neki.         

Mindig csak Karisma Kapoor nagy visszatéréséről beszélek a Dangerous Ishqnél, pedig Himesh Reshammiyat is nagy öröm újra látni meg hallani (legutóbbi sikermunkája a Teri Meri Kahani nagyon sok jelölést, díjat zsebelt be). Ő elsősorban a filmzenéken, a soundtracken dolgozott ún. zenei rendezőként, de azért playback énekesként is vendégszerepel az albumon (a saját albumán). A következő dalt, a Naina Re címűt énekli el Shreya Goshallal, meg RFA Khannal együtt, közösen. Szép-szép, de nekem azért az előző Tu Hi Rab jobban ott volt.  

Bocsi, de bemutatni be nem mutatom már, azokat a tiszteletköröket az azonos nevű címke, tag segít abszolválni, én csak teljes hosszúságú dalbetétet hoztam el belőle. Vélemény? Érdekes. Mert valahogy mást képzeltem köré, az az igazság. De hát ez Tollywood, meglepi akárhányszor jársz arra. A legviccesebb az benne, amikor a nyugati próbál rá danszolni, de inkább befogják a fülét és elzavarják onnan. Hatalmas.      

A Love Lies and Seetahoz való a zene, amit a Robopop Luftmannal együtt (feat) álmodott meg ilyenre. Sőt, még klip is készült hozzá a rendező úr, Lukasz Pruchnik, valamint Kenneth Fabritius közreműködésében. Ebben maguk a film: LLandS szereplői a főszereplők, őket látjuk elsősorban, de azért a filmből is akadnak jelenetek a gyors vágások közepette. Azon felül, hogy jó, ez már nagyon nem bw. Mondhatod: elkanyarodtam. De valahol azért mégis egy félindai filmről beszélünk (a rendező, a cast), amit egy hónap múlva csak bemutatnak az indiai mozikban, szóval még pont hogy elfér ide. Ja és nézném.        

Már az előző promót is szerettem, de a Pareshaan - még ha hallottakban nem is, de látottakban - azt is felülmúlja egyszerűen. S lehet eddig nem is vártam rá (a filmre) annyira, de ezzel most itt átbillent a mérleg nyelve a látni kell oldalra. Ami elsősorban a színészeknek köszönhető, mert igazán jól néznek ki egymás ellen és mellett. Valahogy, de működnek és csak remélem, hogy ezt a moziba is hasonlóan fogom visszakapni, átérezni.

Amikor meg Parineeti becsukja a srác szemét (a nevét nem tudom) és fegyvert az arcához szorítja, miközben az puszit dob neki, priceless. Szeretni és imádnivaló. A zene Amit Trivedi, ismerős gondolom, de az énekes kevésbé, egy bizonyos Shalmali Kholgade, akiről még senki, de senki nem hallott. Szép is a verze, talán a refrénnel nem vagyok kibékülve egyedül. Amúgy mondom teljesen magához láncolt, megkajáltam, szal ide vele, az ost mellé az Ishaqzaade is jöhet.