calacitra

Most rögtön hagynám is le azokat a sablonköröket ami szerint bw se a régi meg ja és hogy mi ez a zene. Hiszen jól tudjuk rá a választ úgyisúgyis: az nem vész el csak átalakul. És a parallel indiai szinema jegyében, annak köszönhetően (na meg persze a fiatal tehetséges nyugatorientált direktorlányok és uraknak is egyúttal) születnek ilyen és ehhez hasonló darabok, amik hol picit hol nagyon szembepisilnek ezekkel a sztereotip bw konvenciókkal. Szal ez van. Lehet és nem is kell szeretni, de igazából el kell fogadni. És valahol az mellette szól, hogy az év eddigi legjobb bw filmje a Kahaani is egy nem megszokott hagyományos bw film a javából, sőt.

Na de visszarepülve az eredeti témára, a jelen filmalanyra, a Praguera, amihez most aztán elő előzetest is kaptunk, de még milyet. Pontosan ilyet. A helyszín adva van, a történet koncepció pedig egyelőre legalább annyira sötét, mint maga a film lesz, annak tűnik. Úgy fest, hogy Chandan Roy Sanyal (színész) insomniás építészt alakít, aki elmenekül a valós élet és a problémák elől nagyon messze. Nem is kilométerekben mérve, hanem inkább fejben (ahogy a tagline is hirdeti, városok van ott az emberben). Belső konfliktusok, mentális zavarok, ecete.

Elsőre nekem a Dev D ugrik be, nem direkte, hogy másolja, hanem csak az is hasonló háttérrel, hangulattal, színekkel dolgozott. A Prague azonban pszichológiai thriller lesz, ami szépen elvisz a fejed legsötétebb sarkaiba. Irány oda el.    

Ajay Devgan a diwalin ezzel megy szembe pl a Chopra-Srk filmmel. Háthát.

Először is nem a legszerencsésebb és legjobb az időzítés, különös tekintettel arra, hogy a Tezz, idei első filmje, amit annyira hypeoltak simán csak kudarc lett, a kutyát se érdekelte végül. Annyiban viszont lehet keresnivalója, hogy rímék lesz, amit nem csak készíteni szeretnek ott Indiában, hanem nézni is nagyon. Ezt támasztja alá, hogy sok ilyen feldolgozás volt enyhén sikeres az utóbbi időben vagy hogy és pl. Salman Khan ebből él már mióta.

Na de a SOS is akkor egy dél-indiai filmet dolgoz fel, ha minden igaz valami telugut, egy most meg nem mondom milyen címűt. Az azonban biztos, hogy Ashwni Dhir rendezi, a színészek Ajay Devgan és Sonakshi Sinha lesznek és egy tipikus igazi indiai maszálában (akciókomédiának írják) utazik majd. Amiért egyébként újabb jó pont jár neki, mert ezt műfajilag nehéz überelni. Az egyik legleglegközkedveltebbről van szó, nem hiába. Ez tényleg az övék, velük az ami igazán.

Viszont hiába is vagyok tisztába vele, hogy ez olyan lesz, amit majd látni kell, mégse érzem annak valahogy az előzetes láttán. Egyáltalán de nem villanyozott fel. Unatkoztam rajta, eh. És értem én, hogy kaland meg vicces párbeszédek jönnek-mennek, mégis azt látom, hogy a legtöbben azzal vannak elfoglalva, hogy ez az Ajay film vagy az Srk film jön ki győztesen a bemutató meccsből. És végülis mondhatod joggal, hogy én is azt emeltem ki az elején. Jap.

Az igazság az, hogy benne van az, hogy jó lesz (teszem hozzá a rímékek eddig bejöttek), de az előzetes nekem egyszerűen hazavágja. Ennél több kell. Hiányzik a tűz.        

Poszter? Pipa. Kiszivárgott dal? Pipa. Előzetes? Az is pipa. Nost, mit lehet ezek után mondani?

A mai napon egyszerűen a Joker mindent vitt. Az #indianpeopleproblems csak erről szólt. Trend volt, hol ez, hol az miatt, de azt hiszem a most következő 2 és fél perc (1 percnél kezdődik igazán) érdekelhette legjobban az aktív közönséget. És az igazat megvallva ez is sikerült a legfényesebbre mindhárom közül. Nem is hiába hagytam a végére na.

De kezdjük az elejéről. 

Indiában, azon belül is bwban a sci-fi nem egy túlhasznált műfaj. Romantikus filmet, drámát, vígjátékot, de még thrillert, akciót, nem utolsó sorban persze masalat is előbb készítenek a rendezők, készíttetnek a producerek, mint egy ilyet. Ami hát valljuk be kellően kockázatos vállalkozás is tud lenni sztárok, heroine-ok, item numberek, jó zenék nélkül (amik nem kimondottan sci-fi műfajjegyek). Persze vannak, akik próbálkoztak vele, ismerjük is a Krrisht, a Koi Mil Gayat, vagy a Love Story 2050 című filmeket (a Robotot most nem veszem ide, az tamil nyelvű), de csak ismerjük, aligha szeretjük nagyon, vagy néztük vissza többször is mert annyira de annyira akartuk volna. Ki is kell hát mondani lassan, nem szégyen, hogy bw-nak nem ez a játszótere, itt és ebben nem érzi magát otthon. De no problemo. Így van ez rendjén. 

Mégis mondom, ennek ellenére csinálják, gondolkodnak a műfajban, annak a - számukra picit korlátolt - lehetőségeiben, hogy mit is lehetne kihozni belőle. Mert lehet sikeres, hogy a fenébe ne, ha úgy készítik el, csak az indiai embereknek, nekik egyenesen, senki másnak. Hiszen elég sok külföldi filmet láttak, láthattak a rendezők már, a forgatókönyvírók is olvashattak ezt-azt a nagyvilágból, szóval a kapu nyitva áll, ha valaki elég tökös hozzá, akkor átmegy rajta, mint kés a vajon, és megmutatja lehet ezt így. Na Shirish Kunder valaki ilyen lehet (Farah Khannal karöltve).

A Joker teljesen az ő műve. Alig van olyan része a filmnek, amiben ne lenne benne a keze. Komolyan gondolta tehát, hogy elhozza az alieneket (a Koi Mil Gaya után) újra bwba, az indiai szinemába. Mégpedig a történet szerint egy NRI (Sonakshi és Akshay) pár segítségével, akik szeretnék a térképre feltenni a kis falujukat, amiről pár km-rel arrébb senki se tudja, hogy létezik egyáltalán. Ezért kitalálják, hogy ufo was coming, pont oda, abba a faluba, körökkel meg mindennel, amire persze egyből ráharap a média. És bumm.

Lőjetek le, de marhára bejön. Az amcsi féle alienezés az orromon jön ki már, ezt meg végig mosolyogtam, hogy de jó. Különb azoktól, fákje. Ha unod a banánt, itt a helyed. Móka és kacagás vár majd rád. Popcorn bekészít, agy kikapcs. Kitkat.

'Being Alien'           

Mikor már eljutsz arra a pontra, hogy itthagynád ezt az egészet úgy ahogy van, akkor jön egy kicsi lány és megmutatja neked, hogy ne csináld, miért is tennéd, hiszen az élet szép.

Ananth Mahadevan bwformabontó filmjének előzetese tekinthető meg most alant. A LiG-ban Jackie Shroff alakítja a 40-es depressziós férfit, akit a Sanya Anklesaria Mishtije enni és imádnivaló kislánya akaratlanul kihúz a szarból. Mégpedig úgy meg azzal, hogy belép az ajtón, és felforgatja, megváltoztatja a férfi addigi életét (szemlélet, felfogás, sötöbö) oly de nagyon.  

Hát. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem ez egy próbát biztos megér. Az a fajta, amit szeretnék majd szeretni és elhinni neki a végére, hogy a life az tényleg good.   

Mert a gengszterek visszatérnek. Nem most, de már augusztusban. Alig várjuk.

Anurag Kashyap nagy, sokórás filmjérők tudtuk, hogy két részes. De azt már nem igen, vagy csak kevesek, hogy ezt külön-külön mutatják is be a mozikba. Nem nagy eltolással, köbö két hónapról beszélhetünk. Gondolom tovább már értelmetlen lett volna várni. Így melegébe (hogy megvannak az első élmények) érdemes, ha már így alakult.

A GOWos kreatív csapatnak a bemutató után volt egy kis szünete, de ebben a hónapban, a hónap közepétől újra neki kell látniuk a munkának. Ennek lehet az egyik célterméke az alant megbámulható trailer. De lesznek és jönnek itt még új poszterek, dalbetét, filmzene promók is, ahogy ígérték. Hiszen ez már folytatás lesz, ahol mások kapnak kiemelkedő szerepeket, minden róluk fog szólni.           

Amúgy az első rész elég szép sikert ért el, jól teljesített. Különösen úgy, hogy a Teri Meri Kahaani ellenében indult, ami meg közbe pici bukta lett. Persze többet hozott, mint a Gow, csak mégse szabad összehasonlítani a kettőt, mert a budget az elvárások nem ugyanazok voltak. Azt kell nézni, honnan indultak, miből mit csináltak. S ha ezt nézzük a győztes egyértelműen a GOW lett.

A kérdés csak az, ezek után, hogy abból a közönségből, aki az egyet látta, tényleg meg és végignézte, az mennyire van rákattanva egy következőre. Tetszett e neki annyira, hogy ott üljön 'ögen' a GOW folytatása előtt? Erre válaszolom én azt, hogy itt és ebben lesz igazán fontos szerepe a marketingeseknek. El kell adni, most még jobban. Bár a trailer láttán egy hajszálnyi kétségem sincs afelől, hogy ez sikerülni fog nekik.