calacitra

Amikor megéri megfagyni. A SOTY egyik számunkra oly kedvelt betétdalát többek között Kashmírban, hóban, hidegben forgatták le. Erről is van szó, képckoka a legújabb hogyan készültben. Kitkat rá.  

Valamit nagyon tudnak ezek a SOTY dalbetétek. Mert ez se tetszik kimondottan és mégis itt posztolva lett. Bár túlzás lenne azt állítani, hogy Vele minden jó. Mondom is miért, miért nem. 

Ha csak azt veszem, a koreo meg a színészek se állnak a helyzet magaslatán, mitöbb a zene is inkább trendi akar lenni, mint zene, szóval van baj mindenhol. Lehet is miért utálni, nem szeretni. Teljesen megértem azt, aki így érez.

Szintén zenész, de aztán mégse. Mert mégis tökre fiatalos, friss, modern (vishalek is már átmennek skrillexbe vagy mibe), és itt a legnagyobb az előfordulási esélye az egy képkockára eső új bw színészarcoknak. Azaz minden olyan benne van, ami amúgy nincs meg bwban máshol.  

Most joggal kérdezitek azt tőlem, ez mi a francot keres itt azok után, hogy lehúztam már egyszer nagyon? Rémlik, pont a koreot szóltam meg benne, és majd minden egyes mozdulatába, szereplőjébe belekötöttem, hogy nem kellett volna erőltetni inkább és akkor mindenkinek jobb lenne ma. Na igen. Erre fel itt kap egy külön posztot, ez a Disco Deewani dalremake a SOTY-ból. Miért is akkor? 

Hát, nem lett jobb. Azóta se. Tartom is, amit ott írtam. Egyszerűen csak, lehet akármennyire zilch telitatálat, fullos a végtermék, nekem nem tetsző, mert attól még ahogy készítik az a nem kispálya általában. Nos itt se az. A hat percemet simán rááldoztam, ajándék volt. Azért nem száradt ki a szám a végére, viszont megkockáztatom élvezetesebb volt, mint maga a dalbetét egyelőre még csak promója. Korrekt.  

Annyira közhelycsokor minden egyes kockája, hogy én még (így) is odáig vagyok vele. A zene meg, minél többet hallgatom, annál inkább mászik beljebb. Ajánlom estékre, hosszú, eseménycunami forgatag kellős közepére, de tökéletes elalvás elé is, vagy ha csak úgy van, mert úgy van.   

Az egyetlen valamire való, értékelhető, többször is visszahallgatható zenéből úgy igazán (első fülre) egy van a Student of the Year filmzene korongon, a Ratta Maar. De az tényleg ilyen, meg olyan, hogy oda és vissza előre és hátra. Mit mutat az idő? Egy órája konstans forog már, wáh. 

De nem csak csöpögni jöttem. Lehúzni is. A Vishal Shehkar azért pici csalódást tett le ezzel az asztalra. Főleg a Shanghai után hatalmas visszaesés a SOTY album, vagy már zuhanásnak is megteszi ez. Pedig próbáltak, próbálkoztak nyugatiak, frissek, menők, trendik lenni, de ez nagyon nem jött össze a legtöbb szám esetében. Hiába na, ezt csak Amit Trivedi tudja felfokon művelni. Ők nem. Még nem. 

Ettől, azoktól a gyengus daloktól tekintve azonban a Ratta Maart nagyon betalálták. Én meg óriás mód bekájaltam. Akkor ezt talán így meg is beszéltük. Fülesre vele.