calacitra

Még ha sokak szerint most el is pritamozta magát a Sachin Jagir, nincs ember a földön akit ez tényleg érdekelne. Pláne azok után, hogy meghallgatta ezt, a SDR legújabb dalbetétjét. Ja meg táncos betétjét IS. Mert klassz.

Jó, most erre mondják az okosok, nem hiába olyan - klassz, hiszen régen minden jobb volt, és ez abból lett. De néhány átfedésen túl, azért nem csak a zene miatt működik piszkosul a title song. Persze így is évzenegyanús a drága, azonban a színészektől kezdve, a kémián át a helyszínekig (India evör) meg a koreo'ig úgy kábé minden rendben van vele. Nem lehet belekötni, nem is érdemes. Szem, száj, fülorgazmus az egész. Imádnivaló, 2:16-nál pedig már te sem tudsz faképet vágni hozzá. Bugi költözik a testedbe, sudh dészi dészi dészi romansz, és csak azt sajnálod, hogy ilyen rövid. Még hogy három perc? Azmi? Nekem ez konstans végtelenítve szól 5 napja már. Megunhatatlan. És régen is volt már olyan, amikor első hallásra szerelem volt egy filmzene. Ez meg olyan.    

De hogy mondjunk valami rosszat is: a Sachin Jigartól nem kapunk már új zenéket az év hátralevő részében. Tehát igen, igaz, az utolsó nagy dobásuk volt a SDR. És nagynak nagy is lett. Annál nagyobb. A címzene is úgy hozta vissza a nyarat ezekbe a napokba, mintha csak most kezdődne. Öröm hallgatni, nézni, fun.

A többi filmzenével kiegészülve pedig az egyik legjobb korongjuk lett ez az idénről, ami a mókuskerék elhagyása előtt egy jó kis cliffhanger. Maradok is velük, náluk, sőt, egészen kiváncsi is vagyok mit hoznak majd össze nekünk a jövőben. Arról nem beszélve, hogy tavaly után akkorát léptek előre, feljebb, hogy azt minden traffikos megirigyelné. Ki merem jelenteni: ez az ő évük volt zenei szempontból, még akkor is, ha nem ők csinálták az év évzenéjét (csak néhányat azok közül), de marhára befutottak, és már ott tartunk, hogy bizony kell is velük számolni, meg hallani fogunk még róluk. És szeretnénk is.   

A film meg, hogy mennyire hidegen hagyott a legelején? Bezzeg most. Készülni moziba be, akkor még úgy is ráértek, csak egy napra rá lesz a nagy esküvő.   

Elképzeltük Sushant helyére Shahidot, hogy az hogy nézne ki (mert ő volt az első választás a szerepre)? Hát nekem borzasztó fura lenne. Mert egyelőre ők ketten, Parineetivel párban, a trailer, a dalbetétek tanulsága szerint is nagyon jól kiegészítik egymást, van kémia-fizika-matematika, minden ami ilyenkor jó ha van és kell a színészkedés házánál. Tiszta lovelife, szóval nem sírom vissza.

Meg aztán az is igaz, hogy azért ebbe a Sushant gyerekbe jutott némi tehetség, amivel ha most élni tud, megint, akkor jó előre évekre megcsinálja a maga szerencséjét. És az is lehet, benne köszönthetjük majd a generációjának jövendőbeli Shahrukhját.

Parineeti meg mindig Priyanka mögött lesz. De ezzel a filmmel, még ha nem is lesz blockbuster, 100 crore, de egy jó út, azon van, csak erre tovább, és akkor talán kilép az árnyékból. Ahol és amikor azt mondhatja, itt vagyok én is, megérkeztem. Az Ishaqzaadeban is nagyon szépen szerepelt, ez pedig hasonló ahhoz, közve hiszem, hogy rosszul jönnek ki neki itt a lépés.

Az más kérdés, hogy nem is róla fog szólni a film, hanem Sushantról, és az új színésznőről, hogyishívják?, akinek nevét most nem tudom, de majd itt segít megjegyezni egy örök életre, ha megmutatja magát, meg hogy hányas a kabátja.

Túl sok mindenről írtam, miközben ez 'csak' egy ígykészült, csak annak jó is nagyon. Nézegessétek meg magatoknak közelebbről is. A dal egyeneses imádnivaló. A betét szintén. Hajrá.

Még a végén kötelező képkockalátnivaló lesz ez a Shuddh Desi Romance. Pedig ki hitte volna azok után, amit az a trailer nyújtott? De most mégis azt érzem, mintha maga mellé állítani és győzködne arról, hogy ezt nem szabad kihagyni, jó lesz majd. És ezt nem is más, mint a delbtetétei mondatják ki velem, amik szuperül szuperálnak.

Amik mind látványban (1:28) igen erősek, valahol pl. vissza is köszön a BBB érzés, nem véletlenül, hiszen a rendező ugyanaz. Míg Jaipur és Rajasthan szép helyszínek, meg tetszik az is, hogy ennyire desi az egész.

De másrészt mind dalügyileg is nagyon rendben vannak. Itt és ezt a Sachin-Jigarnak köszönhetően elsősorban, akik a Tere Mere...-t követően sem estek túlzásokba, és azt az egyszerű, fűszeres, hazai ízeket csomagolják be újra és adják neked a fülbe, amit nehéz is, lehetetlen visszautasítani. Made in India 100% meg bio meg natúr, de azért ilyet se hallani sűrűn mostanában bwból. Catchy.  

Ott hagytuk abba a Shuddh Desi Romancet még a trailer bevizsgálásánál, hogy csak akkor fog és tud majd igazán lekenyerezni magának, ha előáll valamivel, mit tudom én jó dalokkal, mert akkor még az övé lehetek, és elhiszem azt neki, hogy tényleg jó moziról van és lesz szó, csak legfeljebb az előzetes ment félre egy csöppet. Folyt.köv.

.

. 

Itt vagyunk. Ez már a jelen. És mintha olvasnának minket (ideje félni), vagy nem tudom, de a Sachin-Jigar nem alszik továbbra se, és komolyan számolni kell velük az idén. A Pritam, az AR Rahman, meg az Amit Trivedi pedig monnyon le. Mert ha őket együtt, stílus miegymás összegyurmáznám most, akkor kapnék olyat, olyan ízeket, mint amilyet az SDR legelső dalbetét promója, a Tere Mere Beech Mein kínál. És mégse egészen. Mert ez valami más. Azokhoz nem hasonlítható. De így szuper.

Welcome to egy falatnyi hindi broadway előszobájában, Sundhi és Mohit duójától. Legalábbis a refrén része engem arra emlékeztet, de lehet nagyon messze vagyok a valóságtól, az igazságtól és vaksötétbe tapogatozom, amikor ezt mondom. Vagy lehet a betét az oka ennek, ami összepókhálózta a gondolataimat, mert annyira jópofa a videó is, Sushant és Parineeti jodi, hogy akarva-akaratlanul belédmászik, és nem tudsz szabadulni tőle egyhamar. Bájos, és talán ez is a legjobb szó rá. Mellette azért bolondos is tud lenni: 1:49.

Szumma. Mindenképpen az utóbbi idők egyik legversenyképesebb, unkonvencionálisabb, desibb, leghangulatosabb dalbetétje ez. Kihagyni kihagyhatatlan.         

Ha már Shahid Kapoor nem ért rá vagy nem akarta, akkor egy Sushant Singh Rajput is megteszi. A fiatal színész miután a Kai Po Che alakításával mindenki szívébe belopta magát, most egy még nagyobb esélyt kapott, az élettől, bwtól, Shahidtól, hogy újra megmutassa magát, mert ugyanis ő lesz generációjának SRK-ja, akárki meglássa. De ha ezt nem hiszitek, akkor annyi szent, hogy nagy és fényes és jövő áll előtte, szóval ideje megtanulnom a nevét leírni helyesen, ha már gondba vagyok vele, akárhányszor meglátom, vagy olvasok róla.

Itt és most, a Shuddh Desi Romanceban egy kisvárosi mondhatni tipikus önjelölt romeó öltözékébe bújik, akinek egy nő nem elég, neki kettő kell. Ők a nők lesznek az egyik oldalról Parineeti Chopra a másikról (a debütáló) Vaani Kapoor, akik mit sem sejtenek arról, hogy már hárman vannak párba. Ami valljuk be, nem egy ideális kapcsolat minta és példaképe. Azt meg hogy mi történik ez után, azt csak a SDR tudja megmondani. Fogja is, csak már az ősszel, majd szeptemberben. 

És a trailer az milyen?

Verdikt. Az unikum, egyedi teaserek után némileg csalódás volt. Nem is a színészekkel, vagy élből a történettel van bajom, inkább azzal, hogy nem tűnik ki a tömegből, hiába is a Chak de India írójától, a Band Baaja Baarat rendezőjétől kapjuk. Amikben meg pont, hogy volt valami különlegesség, más íz - vagy így vagy úgy. Míg ez a kisvárosi modern szerelemi háromszögszerű történet sablonosnak tűnik első blikkre. A desisége viszont, maga a képi milliője az tagadhatatlanul többet ígér ennél. Ez is próbálja kihúznia a csávából a sztorit. De sok nézőt nem számolok rá, így se nagyon. Mindig mondom, ne legyen igazam. Márcsak a fenti filmekből kiindulva, ergó azokból akik azt hozták, akik tudnak amit tudnak, és azt talán itt, ennél se hagyták otthon.

Not bad, de egyelőre moziban nem lenne ez kötelező képkocka néznivaló.