calacitra

Lambo, YoYo, tánc, meg azok a kék szemek. És ennyi elég is. Mert? 

Mert hosszú idő után Honey Sing az egyik legvállalhatóbb dalát hozta össze a Blue Eyes személyében. Ami igaz, hogy nem egy Brown Rang. De azért ha már itt tartunk, akkor érdemes követni a címválasztásait a punjabi rappernek, mert nagyon nem izgulja el. Vesz egy színt, ami mellé passzol egy testrészt, vagy testtel kapcsolatos részt, majd kész is.

De azért mégis más. Vagy van miben más. És most nem a táncra gondolok, hogy Honey megmozdult végre, és koreográfiát tanult, húha. Hanem a dal érdekes. Olyan, mint ő maga. Akitől láttunk, hallottunk sok mindent, viszont mégis az adja legjobban az igazságot, amit csak neki, csak tőle köszönhetünk. Minden egyébb, kooporodukciós vállalkozás már sántít picikét, onnantó kezdve, hogy csak coénekes, meg közreműködő.

Szóval aki szerette a Brown Rangot, ezt is fogja azért. Nyilván. Bár maszalásabb a kisugárzása, ahogy a műfajok mashupolnak, és nem tudod eldönteni, hogy ez most r&b, vagy nem, mert rap, vagy nem is, mert más. De semmi gáz nincs ebben. Nem is lehet, mert működik. A dallam tapad, a refrén csúszik, oyeeeee.     

Már majdnem elkönyveltem magamban, hogy idén igazán jó Honey Singh dal nélkül maradtunk, ejnye, de szerencsére a punjabi rapernek még egy sansza van a fordításra. Ergó, hogy valamit tegyen e szégyen elkerülése érdekében.

Ez lehet, címén nevezve: a Blue Eyes. Lehet, mert egyelőre csak teaserben vezeti fel, hogy mire készülhetünk tőle. A teljes végleges fullos majd csak két nap múlva érkezik, tehát nem kell sokat már aludni miatta.

És érdekes is első teaser blikkre. Pl. tiszta Brown Rang filing kerített hatalmába. De azért annál ez furább. Mindegy. Meglátjuk. Meglássuk. Viszont jó érzésem van.    

A pénteket is előre hoztuk egy nappal, a miheztartás végett. Mert a ma zenéje a holnap zenéje. És Girik Aman feat Badshah közös munkájának gyümölcse valami ilyen is lehet, ami beérhet, ha fülekre talál. Tippre a TYSO a High Heels idei megfelelőle, ikertornya. Csak a magas sarkokat itt felváltják a szandálok, YoYo-t pedig nem-barija Badshah, aki az a punjab(?) a zeneéletnek, mint ami a tamil nyelven a héten körberajongott HHT. Ez annál fényévekkel lemarad, de hát ez nem is okos akar lenni, hanem szimplán hülyebiztos, ami az előbbivel ellentétben gyorsan meg is találja magának a helyet majd a táncparketten. Oda való is, bár a szandálokat azért ütik azok a magas sarkok.  

Címszavakban: SWAG!!! mielőtt lemegy a nap, amerikazászlós sálban jártam, sivatagi lakókocsikázos ejtőzés, meg egy Diljit Dosanjh és egy Badshah.

Ez utóbbi egyébként a szerzője is a dalnak, amiből hiányzik valami kakaó, bár lehet így akarta, szerette volna. De nem az igazi, az a főnyeremény, mint az ötös lottó. Pedig Honeytól a Brown Rang hasonló tészta, és mégis sikerült eladhatóbbra kitalálni. Ez valahogy dallamtapadás-szegényebb annál. Persze ez rossz ómen, és összehasonlítási alap, hiszen a Badshah és YOYO Pakisztán Majkáka meg Dopemanja. Fájt. 

Ami a lényeg azonban, hogy pápápátola #szveg. Egyvasárnapi, nyári, hetimuzsikának megteszi. Többre viszont már nem futja tőle eslő fülre.  

Egy ilyen hetet nem lehet és szabad lezáratlanul hagyni. Stílusosan kell kiszállni mókuskerékből, és full elégedetten hátradőlni, hogy soha és máshol nem látott posztcunami szemerkélt bwból ide a blogra, nekem, nektek, nekünk, tőlük, és mindenkinek, ami tényleg menő és hát YOLO. Ehhez szól most tehát a nóta, a Main Agaya. Mégpedig Badshah közreműködésében. Aki beugorhat innen meg innen is. Bár azokban csak coénekes volt, itt meg a saját maga ura. Ez az ő dala. Itt ő tolja a szöveget, meg dumál, meg szószátyárkodik, rappel nem is rosszul. Elvileg jön valamikor albuma is. Idevele. Addig ez a beat legyen velünk. Még egy óra vissza. A következő nap? Azt se tudom mi, még egy vasárnap jön?