calacitra

Teljesen beájájóztam erre az évre. Annyira, hogy simán évzene lett a Prague Kakkar tesós zenéje, de olyan, amihez hasonló nem is volt 2013-ban. Maga a film egyébként dvd formájában már a pár napja a polcokon csücsül. Le is venném, ha több időm lenne, mert a trailer rendben volt, kicsit antibw, nem indiai hétköznapi romkom vagy maszala tucat (első blikkre Shaitan utód), de érdekesnek tűnik, nekem legalább is. Mert az persze nem újdonság, hogy az ottani aktív közönséget annyira nem hatotta meg, sokan nem is nézték. Szokásos. De ez a zene ez zene. Most. Mindig. Örökké.    

Még ez az erősen felejthető Prague dalbetét se tudja elvenni a kedvem, ugyanis még ma enyém lesz a soundtrackje. Mostanában jelent meg valamikor, csomó trekkel a fedélzeten, ami csak arra vár, hogy közelebbről is jól meghallgathassuk maguknak. Úgy legyen. Egy évzene gaynús zenéje már van, tudjátok, erről a korongról való a hiperszuper Botal Khol, ájájó, szóval nem indul a nulláról, és előfordulhat, hogy még több ilyen ismeretlen nagyot karcoló, szóló gyöngyszem is akad a filmzenéi között. Persze nem vagyunk elfogultak és telhetetlenek, kezdésnek ez is megteszi. 

Már a teasernél is sejthető volt, de most a trailernél még inkább kidomborodott, hogy ez se egy indiai nézőbarát bw film lesz a következő a sorban. Persze a multiplex közönsége még csak-csak jegyet szán majd rá, de azon kívül, szerte az országban biztos nem tolonganak majd érte, miatta nagyon.

Persze ez nem is csoda, hiszen jócskán elüt a klasszikus, populáris hindi nyelvű moziktól. Vagy mondjam úgy (?), hogy a kortárs és modern párhuzamos filmművészet azon oldalát képviseli, és táborát gyarapítja egy újabb darabbal, ahol és amiben direkte szempepisilnek a bw konvenciók eszközarzenáljával. Legyen, mondom így.

De úgy még tisztább, hogy egyszerűen nem feküdnek le neki-alá-azoknak a betokosodott műfajoknak, gondolkodás(mód)nak, a gyökereknek, meg értékeknek, amiket a mai napig bezárólag is a legtöbb hindi nyelvű film magáénak vall (vallási, kult, szoc tekintetben). Hanem, mint a Prague is túlmegy ezen, és még azon is túl.

Oké, minden bizonnyal a nyugat hatására történik sok minden, de azért ennyire nem is kell feltolni a szivárvány a hálivúdiak seggén. Bár ahogy olvasom már ezt is megbélyegezték, és az Enter the Void bw feldolgozását látják meg benne sokan. Nekem elsőre inkább a Dev D jutott eszembe róla, ami már a hazai színeket képviseli, és bárki aki most nem látta, nem tudja miből maradt ki.   

Nekem már az is nagyon tetszett, és nem csak a különcsége miatt, ezért az előzetesért meg úgy csak odavagyok. Sötét, hibrid, elvont, hiper-szuper, és Prága. A történcsíráit már elpotyogtattam egy korábbi posztnál, ennél tt ni, de a rendező nevével akkor és azóta adós maradtam. Ő lesz név szerint  Ashish R. Shukla. Akitől tehát augusztus elején érkezik a mozikba ez az egészen nem bw hétköznapi bw darab. Ez kell, ez olyan mint drog, KKLV.       

Szerda az új Péntek. Az én napom. Ájájájó.

A Pragueról pont egy éve számoltunk be. Volt akkor poszter, teaser is hozzá. Azóta viszont semmi, nuku. Most meg csak lesünk, hogy augusztus második napján bemutatják nekünk, az indiaiaknak, ezt a pszichothrillert. Igazából éljen. Ez most a nap híre.

Koronázzuk is meg egy dallal innen, hogy így legyen kerek. A Botal Khol Tony Kakkar szerzeménye, amit még énekel is Neha Kakkarral együtt. És hát nagyon karc. POWAAAA himnusz. Letehetetlen egyelőre. Ez is lesz a védőitalom akkor a következő napokra. A meleg meg monnyonle.

Most rögtön hagynám is le azokat a sablonköröket ami szerint bw se a régi meg ja és hogy mi ez a zene. Hiszen jól tudjuk rá a választ úgyisúgyis: az nem vész el csak átalakul. És a parallel indiai szinema jegyében, annak köszönhetően (na meg persze a fiatal tehetséges nyugatorientált direktorlányok és uraknak is egyúttal) születnek ilyen és ehhez hasonló darabok, amik hol picit hol nagyon szembepisilnek ezekkel a sztereotip bw konvenciókkal. Szal ez van. Lehet és nem is kell szeretni, de igazából el kell fogadni. És valahol az mellette szól, hogy az év eddigi legjobb bw filmje a Kahaani is egy nem megszokott hagyományos bw film a javából, sőt.

Na de visszarepülve az eredeti témára, a jelen filmalanyra, a Praguera, amihez most aztán elő előzetest is kaptunk, de még milyet. Pontosan ilyet. A helyszín adva van, a történet koncepció pedig egyelőre legalább annyira sötét, mint maga a film lesz, annak tűnik. Úgy fest, hogy Chandan Roy Sanyal (színész) insomniás építészt alakít, aki elmenekül a valós élet és a problémák elől nagyon messze. Nem is kilométerekben mérve, hanem inkább fejben (ahogy a tagline is hirdeti, városok van ott az emberben). Belső konfliktusok, mentális zavarok, ecete.

Elsőre nekem a Dev D ugrik be, nem direkte, hogy másolja, hanem csak az is hasonló háttérrel, hangulattal, színekkel dolgozott. A Prague azonban pszichológiai thriller lesz, ami szépen elvisz a fejed legsötétebb sarkaiba. Irány oda el.