calacitra

Akinek esetleg kimaradt az előző két poszt, annak itt van harmadjára a Nasha egyik legchilisebb, álomtelibb, leglazább daldarabja. És most már a hivatalos dalbetéttel, azzal együtt tekinthető és hallgatható meg. Szóval tessék csak másoknak is lailazni, ajánlott képkocka látnvaló jóság. Nálam pedig személyre szabottan egyúttal a nyár egyik legjobb bw zenéje. Sőt kötelező, bérelt helye is van az augusztus végére tervezett 'legjobb indiai 1nyári slágerek' lista felhozatalában.        

Amikor először megláttam, úgy voltam vele, hogy na itt végre lehet fröcsögni majd a Poonam Pandey antifanoknak. Akik csak erre vártak, erre az alkalomra, hogy elmondhassák ez mennyire fúj, hogy kerülhet ez egyáltalán bwba. Szégyen and gyalázat, meg jaj bw mi van veled, beteg vagy...

Erre meg semmi. Nagy csend honol, akármerre is jár a Nasha új eme tizennyolcpluszpluszplusszas dalbetétje (füstje van, de az a nagyobb). Igazából semmi dubajozás nincs benne, csak Poonam rúdtáncozik. Amivel semmi baj nincs, inkább azt a részét nem tudom megfejteni, hogy hogy a pékbe kerülnek a háttérbe a hullámok. Mármint hülye az, aki ezzel foglalkozik ilyenkor, de mégis, miért pont a hullámok, hello.  

Azt azért sejtem, hogy az antifanoknak is elakadt a lélegzetük ez láttán, nem tudtak mi rosszat szólni rá, szépet meg alapból nem mondhatnak. Bár szerintem inkább vicces maga a cím, abból az okból kifolyólag, hogy ha emlékeztek Sunny Leone item numbere is hasonló címen fut ebben az évben és évből.

Viszont míg az egy rúpiát nem ér, addig ez dalként, és betétként is inkább megállja a helyét. Már csak azért is, mert legalább Poonam nem kezd el itt milyen táncba belebonyolodni, hanem azt csinálja amihez több köze van. Szóval az eredményjelzőn az áll, hogy 1 ide 0 oda. KO. Sunny meg mehet vissza, ahonnan jött. Ez a Laila nem az Laila. Ez kell. Ez jobb.    

Az van, hogy a Nasha daloktól mindenki mindent várt, csak pont nem ezt, amik lettek belőlük végülis.

Hiszen sokan megbélyegezték jó előre, hogy mert Poonam Pandey a főszereplő, és ez nem mozivászonra való, ergó a zenék is olyanok lesznek, mint ő maga. E helyett meg kaptunk egy édesebb (nem erotikus, vagy szexi), szórakoztatóbb, full nyugodt albumot, ami korrekt iparos munka, tiszteletre méltó, ha úgy tetszik.

A Tera Nasha meg a Laila kétségkívül évzenegyanúsak, kiemelkednek, de például a Goti sem csúnya. Ezzel a haszontalan, ártatlan, egyszerű vidámságával lekenyerez akárhányszor csak a fülembe kerül. Persze szemtelen is olykor a szöveggel, viszont ez simán belefér kategória, ez egy ilyen filmben nem oszt és nem szoroz.

A dalbetét is ehhez hű. Kicsit jaj, de azért szerethető dolog. Amúgy dallamtapadásra találták fel. Már ciki, hogy milyen könnyen a fejedbe száll. Egy ital sem képes erre.   

Siddharth Sangeettől (is) érkezik majd a Nasha filmzenei korongja. Amiből egy darabot, pontosabban annak a promóját hallgathatjuk meg most. Ez a Tera Nasha, ami egy nagyon habkönnyű, lágy, mézesmázos szerelmi dal.

Olyan egyszerű, de azért nem nagyszerű. Mászik is meg kúszik feléd-beléd, viszont egyelőre nem tud úgy magához bilincselni, mint Poonam Pandey, aki a történet szerint elcsavarja egy fiatal fiú fejét.

Még maradok, nézném továbbra is a trailer után, de azért oké, ebben a dalban is benne van a plusz, ami lehet a filmben fog majd kamatozni.     

Plusztizennyolc. Vagyis majdnem. Még jó, hogy van cím meg tagline. A modern cenzúra voálá. Kérem is a következőt.