calacitra

A Ram-Leela színészek élete csak játék és mese. Hálás feladat annak lenni most. Hiszen hiába van még két hét addig, a bemutatóig, a film el van, lett adva már. A trailer, a dalok, a dalbetétek, a promók túlteljesítettek, minden előzetes nézői várakozást felülmúltak, pedig a filmes kampányidőszak csak most veszi igazán kezdetét. Amikor Dee és Ranveer mindenhol, Indián belül és kívül jelenlétükkel, mozgásukkal, válaszaikkal promótolják agyon a mozit, és ültetik be az emberek fejébe a megtekintés gondolatát. Bár mondom, nem is nagyon kell törniük magukat, erőlködniük, csúszniuk az aktív közönség után, mert az jön magától. Ettől még ők hozzá és beletehetnek apait-anyait, amit szemmel láthatóan ki nem hagynának semmi pénzért. Itt, a következő képen például az egyik 74915. médiaeventen vettek részt jól kiegészítve egymást, mintha csak a szerelem áradna róla, a szívek hiányoznak egyedül, de azt majd a mozival megkapjuk. 

Egyre biztosabbá kezd válni, hogy a Vishal-Shekarék seggmazochisták lehetnek, és nagyon oda vannak érte, a sajátjukért, mindenkiért, mindketten. Másként, máskülönben, hogy fordulhatna elő rövid időn belül + meg egy korongon két olyan filmzene, ami refrénjében foglalkozik ilyen-olyan fordításban ezzel a testrésszel.

Ettől még persze, a Dhat Teri Ki is van akkor guilty pleasure, ahogy a Tooh is volt. Imádnivalóak, szerethetőek, fülbarátak, és tényleg lassan nehéz lesz választani majd egyet, egy évzenét a GTPM albumról. De oké, nem panaszkodom, inkább örülni kell, hogy az év végére is maradt legalább bennük muníció, és előhúzták a cilinderükből, hogy van itt még. Lett is. Igazuk van.

Bár ha valaki látta Punit Malhotra előző filmjét Imran Khannal, aki itt is szerepel, akkor neki biztosan nem kell bemutatni a mostanit se, mert igazából az IHLS címzene után ez dejavu. Nem olyan pepitában érzés az egész, meg unalmas, lerágott, hogy megint egy ilyen nesztek, hanem tök király, élvezni minden egyes másodpercét.

Esha Gupta lett ennek a dalbetétnek a sztárvendége. Talán item girlként is felvezethetnénk, így is írtunk róla korábban, de valamiért cameosabb az érzés, mint az előbbi. Nyilván Indiában ezt másként látják (Salman Khantól csak ezt látni, ő meg a nő felállásban), és igaz, ami igaz, annak készült, item numbernek, ami meg úgy jó ahogy van. Nem klasszikus, hagyományosos, amiért sokszor a szívem fáj, szemem sír utána, hanem táncparkettről induló meg oda való dalocska, de hát ez a műfaj is változik. Az én véleményem meg csak akkor, ha azt látom-hallom, hogy megérte ilyet (stílust, stb) csinálni.

És itt, ezt megérte, nagyon. Dalügyileg már körberajongtam, igen tapad, de Esha Gupta is sokkal szexisebb, mint Priyanka Chopra három item szereplése együtt. Pedig azokkal nagyobb volt a mellény, meg a hype is. Aztán mi lett vége! Az, pontosan, hogy a háromból vissza nem sírunk egyet se, míg a Dhat Teri Ki éppen ellenkezőleg hallgattatja magát, és úgy nézhető, hogy egy nagyon jól megkoreografált csomag. Amiben lehet, hogy Imran és Esha kémiája soha nem látott még kémiát, szembeszökően, viszont ezt is simán elbírja a dalbetét, mert néha még ez sem tud homokszem lenni a gépezetben, annyira magason van a léc.

Nem hiszitek el, mi. No tessék.

Én meg ha kérhetném, akkor Imran-Kareena filmeket minden évbre, évnek, évben, ha már ilyen jó dalokat kapnak mindig a szkript mellé, a seggük alá.

Ha eddig nem tudtátok, miért tartom irtó zseninek Prabhu Devat, akkor most jól figyeljetek. Mert ez még annál is szuperebb lett, mint amikor ő is jelen, benne van a dalbetétben.

De hát nem is kellett, nem is hiánycikk, hogy emelje a Saree Ke Fall Sa fényét, hiszen Shahid és Sonakshi külön-külön, de együtt is megoldották okosan-ügyesen az előttük álló kötelező házifeladatot, amit most meg is nézhettek magatoknak jól.És tegyétek is, van olyan.

Miközben én se azért jöttem, hogy csak ma csak mindent csak szeressek, de hát bwnak is lehetne jó napjai. A mai ilyen, míg az enyém meg nagyon nem az. Ezért is nagy szó, érdem, hogy ez is képes volt megragadni, elvonni a figyelmemet másról, ide szegezni, ehhez a dalbetéthez.

Shahid tud táncolni, Sonakshi is, akinek itt a helye, nem ott máshol party zenékben égetni magát. Hiszen láss csodát, mintha csak kicserélték volna, 'nagyon jól áll neki' (haha) ez a dalbetét, sőt a partnerrel is partnerek, jók együtt (na nem Ramleelasan, de okésak). Ki hitte volna. Én nem igazán.

Persze a szereplők egy dolog. Mert a helyszín, a koreográfia, a színek is a helyükön vannak itt. Az énekesek úgyszintén. Rosszat mondani rá bűn lenne. És lehet nagyképűnek hangzik, de ha nem tudnám, hogy ezt ki csinálta, kinek a műve, akkor is PD-t mondanám, valahogy lejön a betétről a varázslata, a munkája, hogy ezt, ilyet soha senki más soha de nem. Csak ő.

És tetetetetevéééééééék. 

Az örök kérdés. Amire a válaszom az lenne, hát a NŐKre. De vannak azért mások is itt, bw férfi színészek, akik nálam jobban, okosabban, ügyesebben, kevésbé tömören és lényegre tapintóan adják elő saját álláspontjukat a másik nemről, arról, hogy mire is gondolnak, akkor, amikor rájuk gondolnak, vagy csak megkérdezik őket, hogy de elsőre, mi is az? Hát ezek azok, a válaszok. Van közte érdekes, sablonos, semmit mondó, de azért találó is.

Az egy dolog, hogy Ram Gopal Varma szív valamit, de miért nem ad belőle, hogy mi is ilyen iszonyat brutál innovatívak és kreatívak legyünk, lehessük, ahogy arra a most következő Satya 2 egyik dalbetétje arcbetétje a példa rá. Vagyis ne legyen az, vagy ha igen, akkor a rossz féle. Mert örülünk neki, hogy ötletei vannak, csak talán a nagyvilágnak nem kéne szemügyre bocsátania.

Mert face dance? Most komolyan? Honnan, kitől, miért, kinek, hogyan? Aki végiglesi, az tényleg megérdemli a turmixgépet, amit a videó alatt reklámoznak. Igazából rá is pörögtem ezerrel, úgy sincs otthon még. Ahogy ebből a csodából se volt még hasonló bwban, bár nem is kéne nagyon erőltetni a témát. Ha mégis, ennél valahogy eladhatóbban, működőképesebben kéne megkreálni.

Egyedül csak szegény Anaikat, vagy kit, sajnáltam, hogy erre képes volt, megcsinálta. Nyilván ő is lehetett volna ügyesebb az arcával, az arcjátékával (haha), de azért na, nem rajta úszott el a hajó, meg volt a banánhéj, amin elcsúszott, pofára esett hatalmasan ez a már nem is tudom mi promó, marketingeszköz a Satya 2 (f)elé. Legközelebb pedig lábbal, ha kérhetném.