calacitra

Romániában forgatják Salman Khan Jai Ho című filmjének egyik romantikus dalbetétjét. Partnernője ebben Daisy Shah. A végerdeményre pedig már nem kell sokat várni, január végán érkezik is a mozikba.   

Minden egyéb kommentár nélkül ragadjuk meg a pillanatot meg a hetet, a hét első napját és hirdetjük a bw kontentot egy pár poszt erejéig. Jóllehet a mostani éppen hogy kivétel ez alól. Hiszen a Vanakkam Chennai egy tamil nyelvű kollywoodi mozi, de ő is nemzeti kincs, van annyira mint bw, szeressük tehát nagyon.

Szóval ennek a filmnek az egyik dalbetétjét választottuk ki hétkezdő himnusznak, ami megadja, amit ilyenkor szokásos és kell. Az Oh Penne, ahogy a filmzenei album többi darabja, tesója, Anirudh Ravichander szerzeménye. Maga a dalbetét pedig annyira friss hozzá meg alá, hogy eddiglen keveseknek adatott meg az élmény, hogy láthatják, így, ilyen formában, nem is moziban. Exkluzív és satöbbi. Tapadjatok rá, a dallamra, meg ránk.  

Nem ájultam el tőle, de mégis olyan, mintha már 20 év óta ez lenne a csengőhangom #whattheheck. Mitöbb szeretném, hogy még legalább ugyanennyi ideig maradjon is ez továbbra. Macha macha macha macha és még egy adag macha. 

Mert lehet visszasírni Hrithiket, hogy az milyen jól koreografált bw színészeket megszégyenítő táncolt bűvészmutatvány volt tőle, ott a második részben, ilyen dalcímszó alatt, viszont netto faszság is lenne, hiszen Katrina legalább annyira teszi-veszi magát (miközbe halkan teszem hozzá, hogy azért azt nem vili, mit kellett ezen hat héten át tanulni meg gyakorolni úgy igazán) és még jól is csinálja, amit csinál.

Ergó táncol. Úgy, ahogy ezt, így, nem biztos sokan lehozták volna. Hisz egy Priyanka jézusúristen mit csinált volna vele például, csak hogy ne is gondoljunk bele. Ez így volt kerek és lett szép végül Vele, mert Aamir vagy Abhishek mégse állhatott be mögé tooht twistelni, rázni, hülyén is vette volna ki magát. Meg senki sem számított rá, hogy majd ez megtörténhet.

Katrina pedig ehhez ért nagyon. Lefogadom, hogy színészként megint hozza, meg előveszi magát, ahogy szokta, fullba nyomja a modorosságot. De hát nem azért szeretjük, hanem e miatt, amit itt is látunk.

És oké, az a helyzet, őszinteségi roham szia, hogy hiányzott is már na. Régen láttuk már, ahogy letáncol mindenkit a parkettről. Mert most is ez van, csak mellé szemorgazmus is párosul. Hiszen nem tudom észrevettétek e, vagy csak nekem tűnt fel, de Katrina talán még soha se de nem volt ilyen gyönyörű, mint ebben a Dhoom 3 dalban. Lehet a szerelem teszi vele, lehet én vakulok, de valahogy lehet kapisgálni miért tartják India legszebb nőjének sokan.

Mindamellett, hogy szép és jó amit csinál, nem az igazi ez a Dhoom Machale. Ő kihozza belőle a maximumot, de ebbe bizony több és innovatívabb, kreatívabb koreo is elfért volna. Pláne úgy, hogy tudták kivel kell ezt prezentálni. De ez nem is Kat sara, az ötletgazdák azok, akik ezt elötletelték, akik okosan elszámolták magukat valahol útközben. Legközelebb ügyesebben, ha lehet azért.

Ami igaz Pritamra is. Vele együtt úszik el a hajó, meg egyelőre a klasszikus, örökzöld, epikus jelzők forgataga, ami megilletné a dúmácsálét a harmadik részben, részre is címzene-ügyileg.

Viszont, jön a csavar a végére, mert a dejavu, a múlt, és azért a dalbetét jósága együtt mégis azt mondatja velem, hogy a végeredmény összeségében eléggé faszányos lett. Látjuk a hibákat, a hibáit, de tudjátok, ha moziban nézném, akkor előjönne belőlem az indiai néző énem, és ugrálhatnékom támadna, wannabe mohit chauhanként plébelni kezdenék rá, enyém lenne ott és akkor a világ meg nem lenne holnap. Megszerettem szeretni, persze első blikkre azért megvett magának. Jó kezdés!      

Nem kell tovább visszaszámolni, mert végre újra mashupnapra ébredtünk. Ó igen. Hiszen hiánycikk lett már, mint novemberi égen a nap. De, szerencsére, nem szerencsénkre, mielőtt ki/elfogytunk vagy lemerültünk volna teljesen, elhittük volna, hogy soha nem lesz már minden olyan, mint régen volt, akkor valaki (???) a Gori Tere Pyaar Mein muzsikákat összemaszálázta úgy, hogy annál még én is jobbat csináltam volna. Felfoghatatlan na. Mert ezek a zenék önmagukban tök királyak, erre szét-keresztbe-kasul hazavágták őket egy mesáp-nem-varázs-ütésre. Inkább úgy teszek, mintha meg se hallottam volna. Szörnyű. Ekkora kihagyott ziccert, még ez a játékos sem látott, pedig ő aztán.  

Említettük, hogy Anirudh volt olyan rendes és besegített Harris Jayarajnak az Irandam Ulagam filmnél. Ugyanis plusz dalokat szerzett, ezekkel járult hozzá a már meglévő zenei alapanyaghoz. De ez nem elég, hiszen a számokat hazánkban, Budapesten rögzítette, vette fel a szimfonikusok hathatós segítségével. Az Iravinil Oruvanai és Penne Naa Enna Solla már és pl. ilyenek. Persze azt nem nagyon tudjuk, hogy van e még, de jó lenne, ha lenne még, mert ezeket hallgatva, pici elfogultság ide vagy oda, nagyon szépen szólnak és tényleg Anirudh kitett magáért. Megint. Pont ezért, ezekért szeretjük igazán és tartjuk frenetikus zenei rendezőnek, aki előtt ott a fényes jövő. De ezt ő is pontosan vágja, hiszen úgy tudni, időközbe már első saját nemzetközi(bb) slágerére készül, hogy kitörtjön meg betörjön vele a nagyvilágba. Sok szerencsét hozzá, mi ott vagyunk mögötte. Ezeket a dalokat meg addiglen köszönjük, mert azért a miénk is, legalább annyira, mint a Suzuki.