calacitra

A tegnapi szokásunhoz híven, meg azt folytatva, ma is jövünk egy átdolgozott filmzenével, amit az indiai MTV Unplugged harmadik szezonjának köszönhetünk. És Farhan Akhtarnak, aki színész, rendező, producer létére még énekelni is tud.

Nyilván senki ne számítson itt arijitsingheskedésre, hogy olyan szintre, magaslatokba szökünk hirtelen vele, őt hallgatva, de teljesen rendben van. Pl. Priyanka Chopranál máris körökkel élvezetesebb performanszt csikar ki magából, a mi legnagyobb megelégedésünkre.

Aki pedig nem ismeri az említett filmzenét, a Pichhle Saat Dino Mein-t, az most úgy tegyen mintha igen. Komolyan? Mikor valamiféle mérföldkőnek számít, ez is, ahogy a film, a Rock On, a Dil Chachta Hai után szabadon. 1:46-nál meg ki nem énekelt? Az a kikacsintás és mosoly meg utána megfizethetetlen. 

NÁNÁNÁNÁNÁ

Már karácsony után, még szilveszter előtt, pont két ünnep között, mielőtt a nagyüzem itt a blogon (Best of Bollywood) is kezdetét venné, pihenjünk meg egy csöppet, hosszú év volt ez úgyis. Hallgassunk bele a nyár egyik legvarázslatosabb, gyerekzajosabb filmzenéjébe, csak most gyerekzajok nélkül. Ettől persze még ugyanolyan varázslatos marad, mint volt.

A titok nyitja nem is Arijit Singhben rejlik, hanem az akusztikusos előadásban. Abban, hogy másként kapjuk vissza azt, mint ahogy megszoktuk az albumról, Pritam zenei rendezésében. Nem jól, vagy jobban, erről szó sincs, meg hogy egyik üti a másikat, nono. Hanem más, egyedi, de szerethető csomagolásban. Csápolsz, a fejed rázod, kiugrasz a bőrődből a fotelodban, nagyon ki lett ez találva kérem szépen, ez is, így is. Mosolyra csal. Simán csak faszább kedved lesz tőle. Jóság.

Egy Arijit Singh koncertre meg el kell jutnom. Nincs mese. Értem én, hogy nem ő írja a dalokat meg ilyesmi, viszont mégis olyan. Mert mintha neki írták volna direktbe, rászabták volna, más ezt így eséytelen lenne elénekelni. Az ő éve. Az bizony.

Ha most valaki ezt hallja, és ezt veszi alapul, akkor joggal hiheti azt, hogy bw idént ment a levesbe. Alig volt egy-két kimagasló album, és még az is olyan, hogy annak minden dala nemzeti kincs, és kihagyhatatlan. A többi meg sehol fasorba. De tudjátok mit. Nem érdekel. Kiran Kamath magát égeti vele. Értem én, hogy T-Series áll mögötte, vagy valamelyik, viszont akkor se hiszem el, hogy ennyit lehet csak kihozni éves szinten(!) ezekből a filmzenékből. Merz ha nem vette, vettük volna észre, elég jó termésünk volt ilyen téren. Monnyonle inkább. 

Arról már talán beszéltem, hogy nem vagyok oda és vissza az új Dhoom dalokért. Pritam, leülhetsz, egyes. Arról viszont nem, hogy közbe a film, a bemutatót követő harmadik napja olyan 100 crore feletti pénzt kasszírozott, hogy olyat még bw mozi nem látott. Ergó a Chennai Express ezzel a lendülettel ment is a levesbe, és már el is felejthetjük, hogy egyáltalán létezett, vagy volt valami hasonló filmtörténelmi tette az idén. A Dhoom tehát megcsinálta. Picit féltem tőle, de ha már Krrishnek nem sikerült, neki annál inkább. Eszméletlen azért. Durva számok jönnek, mennek, és majd egy hét alatt összehozott 200 croret, annyit amennyit kábé eddig összesen a Chennai Express. Na de az már egy másik poszt története, ha lesz is ilyen fajta csúcsmedöntés. Halkan teszem hozzá, hogy a lergrosszabb forgatóköny esetén is lesz. Addig viszont Tu Hi Junoon. Aamir Khan táncolni továbbra se tud, Katrina igen. Ő az eyecandy. Szép is amit látunk, kár hogy ez a fülünkre már nem áll. 

Megvan még az a filmzene, amit pár poszttal előbb raktam  ki, és ekéztem, no akkor tessék most hivatalosan is visszasírni, mert a Jai Ho (tudod Salman Khan új filmje) legelső dalbetét promója, kérem szépen, még annál is vércikibb. Meg unalmasabb, meg halálkomolyan vércikibb.

Bár nem is értem mit vártam egyáltalán a Sajid-Wajidtól? Még szerencse, hogy ebben az évben nem nagyon találták meg a zene eszközeiket, így kimaradtunk ezekből pompás, hangzatos, fülpornóközeli dalkölteményekből.

Szumma. Igazából soha többet ebből, aminek a címét is bűn lenne leírni, és már előre félek, hogy a többi is beáll mögé, mellé, a sorban. Meg minőségben. Vagy nem-minőségben. Tetszik akinek tetszik, de nem tetszik. És én vagyok a macska.