calacitra

Aj de nehéz elengedni 2013 kezét. Legalábbis bw zeneügyileg. Kell egy kis idő még, pár nap, amíg arról-erre rászokok. Addig viszont egy percig se bánom, hogy későn érő vagyok, a múlt megszállottja, addig, amíg az ilyen DJ Shadow mashupok vesznek körül. Jó is lett. Teljes maszáláság, van benne party, dráma, romantika-szekció, és mégse hullik darabjaira, vagy lenne a megszakítás miatt rossz érzésünk. De hát ezért bw. Ők értenek hozzá. Meg Dj Shadow is, aki a tuctuc elemekkel együtt is ezt a fasza mashupot hozta le közénk. Olyat, amiért lehet szeretni 2013-at, ugye Kiran Kamath!

Ahogy most Kiran Kamathnak, úgy bwnak is kijöhet a lépés. Vagy kijöhetne már, mert az igazi fiatalokkal teli igazi fiatalos mozidarabokat még mindig csak hírből ismerik ott. Meg mi is onnan.

Az meg tényleg nem játszik, hogy Aamir vagy Ranbir visszamegy dedóba, ledob 30 évet, és a padot koptatja. Persze annak is lehet viccvonzata, de a 6271. ilyen után már egy sincs.

Viszont a Yaariyan talán úttörő lehet ebben a kategóriában, és viszonylatban. A jó dalok már meg is vannak hozzá, és még egy tűrhető mesápot is sikerült kalibrálni mellé. Ergó Kiran Kamath összeszedte meg minden bátorságát, miután elküldtem, mert annyira leadta. Ez azonban ez patent lett. 

Ha többi mashup is hasonló lesz, vagy másfélszer ennyire jó, akkor 2014 a bw mashupok éve lesz. Kac. 

Nem igazán tudom megállapítani, hogy milyen lesz ez a 2014, mert két nap alapján so-so, de Vaani Kapoorral (tavaly debütált ügyesen a Shuddh Desi Romance c. moziban) talán együtt még a világvége is túlélhető lenne, ha jönne aztán mégis. Elvileg most a januári (indiai) FHM magazinban láthatjuk az ijú tehetséget, bw új üdvöskéjét. Lapoznánk is. És, sőt, több is van ott, ahonnan ez jött.

Ha jól írom, így az év másnapján, akkor abigailaraceli, na ő volt olyan kedvesrendes, hogy a tumblr oldalán egy rögtönzött Madhuri Dixit Dedh Isqiya féle behind the scenes meg how to make it fotósorozattal mondott mindenkinek búékot. És komolyan össze is teszem a két kezem, hát nem gyönyörű?!

Vagy akár írhattam volna úgy is, hogy az év legjobb 10 filmje, bwban, meg onnan. És talán nem is állnék messze az igazságtól, mert ők azok, akiktől a legtöbbet lehetett kapni. Drámát, akciót, humort, meglepetést, élményt, egyszóval szórakoztatást hatványozottan.

Be is kell vallani, hogy bw 2013-ban jobban teljesített. Hiába akarnék, akkor se tudnék igazán belekötni az évbe. Nyilván voltak megingások, megcsúszások, bukták (mert azt szeretem), de azokból vagy kevesebb is jutott, vagy a sok pozítiv hatás elnyomta őket, és nem is igazán lehetett rájuk figyelni.

Nem is kell. Mert a színpadon, a középpontban nem azok vannak. Hanem ezek. A legek, a legjobbak, az év kiemelkedői jeles, vagy színjeles tanulói, az olykor bw-ot magát meghazudtoló önjelölt, bátor, öngyilkosok filmvállalkozásai, akik nekimentek a megszokásnak. És éppen bejött nekik.

Vagy azok, akik csak azt csinálták, amihez a legjobban értenek. Aztán mégis itt vannak, tudtak emelni a téten, és tetézték azt, amit már azt gondoltuk nem igen lehet. Feldolgoztak, mosolyt csaltak, érzelmeket szültek, elhitették, hogy bw élt, él és élni fog. Van keresnivalója, nem csak határokon belül, hanem azon túl.

Következzenek tehát valamennyien, a top10, ahol a new age, párhuzamos filmművészet un-bollywoodish újhullám oldalának képviselői mellett a hagyományos trendet követő konvencionális határokon belül mozgó darabok is helyet kapnak. Nem azért, mert így akartam, hanem mert így alakult.

Kaptunk innen és onnan is egészen vállalható kötelező képkocka látnivaló jóságokat. Érdemes volt tehát bw mellett maradni, vele tartani most is, idén is. És csak reméljük, hogy jövőre, ugyanekkor, ugyanitt egy csöppet sem fog megváltozni a véleményünk, és kitartunk egymás mellett, bármit is tartogat az a 2014.