calacitra

Maga az item song intézmény azért nem lesz kihaló műfaj mégse. Hiába van most lejtmenetben, és nyaldossa a sárga földet sokszor a bűnrossz tételeivel, csak nem hagyja magát. És talán jól is teszi (vagy nem). Az meg főként a javára válhat és mellette szólhat, hogy legalább próbálják ezt az intézményt más színben feltűntetni, ha már a múlthoz képest a modern bw filmkészítésben nem állja meg a helyét. Gondolok itt a minőségre, és nem a mennyiségre vagy a szerepére, hiszen az megkérdőjelezhetetlen.

Szóval nem fél változni, azt változtatni. Ha másképp nem megy végleg, akkor az item lédiket cseréli, hoz bele új arcokat, más koreográfusokat vesz elő bw, akiknek még korábban nem volt ilyen tapasztalata, ahogy a színésznőkre is igaz. Na nem azokra, akiket iksz kilométerről, valahonnan külföldről bogarásznak ide, mert annak semmi értelme, jóllehet reklámnak igen csak vonzó lehet a nézők szemében, nem vitatjuk el. Ám az ilyen esetekből, már amihez sajnos volt szerencsénk azt mutatják, hogy nagyobb a füstje mint a lángja. Elenyésző sikerről beszélhetünk csak inkább.

Ergó made in home. Maradjunk családban, otthon. Hiszen jelöltekből nincs hiány bwban se. Akik szeretnének, megálmodták, és a sokadik Priyanka itemezés helyett nekik is adjuk a stafétabotot, mert egy esélyt mindenki megérdemel. A tavalyi Jacqueline Fernandez féle Jaddo Ki Jhappi kiváló példá erre, aki aztán mindenkin túl is tett annak rendje szerint. És csak reménykedünk, hogy idén ez Prachi Desai lesz. Aki az Ek Villainban lesz látható ilyenfajta szerepkörben, először színészi pályafutása során. Mohit Suri rágondolt, ő meg hát nem habozott.

Azt is tudjuk már, hogy az item song címe Awari lesz. És nem kimondottan az a konvencionális n+1 lesz a libasorban, hanem egy pakisztáni rock zenekar, a (z Adnan Dhuul és Rabbi Ahmed alkotta) Soch adja majd a talpalávalót hozzá. A vokált Momina Mustehsannak köszönhetjük, és Mumbaiban veszik (vették?) fel tokkal-vonóval, amit rövid dőn belül (lásd két hét) bárki szemügyre vehet, ha akar. Buddha Bar-style és hasonlók. fingers crossed. Mert a remény az utolsó szalmaszál. 

A plakát, amin Alia Bhatt felkarolja, ölbe veszi és a magasba emeli Varun Dhawant. So weird. Miközben jópofa. Csak nem eléggé. Hogy aztán a falon végezze.  

1 desi hero + 1 desi heroine + 1 videsi hero. És kész is Shashank Khaitan (itt és most debütáló rendezőnk) új filmje, a Humpty Sharma Ki Dulhania. Ami lehet, hogy első blikkre olyan, mint egy 20 deka tucat másik műfajában, meg bwban. És az is. Mégse találni fogást rajta, hogy ezért vagy azért pont nem kéne látni még közelebbről, teljes valójában.

Hiszen az Alia-Varun jodi minden erőlködés nélkül, a SOTY után szabadon már kisujjból lezavarja az ilyen szerepeket (azóta filmeztek rendesen), és félszavakból is megértik egymást. Plusz együtt ketten eggek. Jó nézni őket. Bár ettől még blockbuster nem lesz mozi, sőt.

Aztán ott van az az igen fontos tényező, mint a zene. Amit a Sachin-Jigar vezényel le. Hála Bhagwan, hiányoztak nagyon az idén. Remélem behozzák a lemaradást. Még akkor is, ha az előzetesből kiderül, hogy a Saturday Saturday is ott lesz hangulatfokozó és dalkiegészítő pótlék gyanánt, Indeep Bakshiék (feat Badshah) tehát visszatérnek a szombatos dallal, nem lehet lerázni őket. Fán.

Ja és a poénok. Varun DDLJ sírása epik. Már most. És ha ilyen okos humorból fog készülni, akkor nagyon is vevők vagyunk rá. Bár ezen nem múlik, mert igazából, már a kezdet kezdetén is azok votunk. 

Lehet én vagyok régmódi, meg öreg már ehhez, de ezek az angos címek bw filmzenékben eléggé irritálnak. Nem azt mondom, hogy ettől egy dal értékét veszti de azonnal, viszont nem is az igazi, adja úgy az igazságot. És értem, hogy haladni menni korral előre, nyitni mindenfele, aztán meg mégse tudom, képes vagyok elfogadni. Ettől persze még a Humshakals harmadik dalelőzetese világverő évzene muzsika is lehet. Na és? Az lett?

Nem. Annyira. Olyan, mint az EP választás. Nagy és sok nyomot nem hagy benned. Pedig az alap ütős, van benne élet, de a szöveg valahogy mindent hazavág. Mintha a kettő nem is találkozna soha össze a dalban. Az egyik erre jár, a másik meg arra. Az is a csúcspont, amikor csak a beatek dolgoznak. Halványka. Nyárra talán még jó jó lehet, bár az is erősen kérdőjeles.   

A trailer elé egy plakát amolyan szelfi módra. Holnap ilyenkor talán már okosabbak leszünk, hogy bejött-e az élet a fiúknak-lányoknak, meg jó döntés volt a SOTY reunion úgy általában...