calacitra

Láttunk sok mindent már a blogon ahogy készül, mahuratot, dalbetéteket, poszteret, dalt, betétet, de elsőnapozást még nem. Na majd most. A Lekar Hum Deewana Dil ugyanis eleget tesz ennek, betölti a piaci rést, és FAM-mal (kapoor klán) kiegészülve, nagy adag izgalommal, jó kedvvel és kívánsággal elhozza most nekünk, milyen is egy ilyen, hogy kell elképzelni már bw keretek között. #allthebest ivósjáték figyelem! 

Ha forgattok road-moviet mostanában, akkor csak ezzel a zenével kötelező. Ő a Banjarey, annak az ígykészültje csücsül most itt tovább videó kontent csomagolásban. Jó is nézni, csak pont az hiányzik belőle, aki miatt, az ami.

Igen, a szerző Yo Yo, akinek ez a Fugly filmzenéje meg kell hagyni nem csak egy puszta kósza nyári sláger daldarab lett, ahogy előzetesen azt prognosztizáltuk, hanem több, akár évzene formájában is el lehet képzelni már. Felcseperedett, helyet kért magának és fog is még az elkövetkező hetekben, hónapokban.  

Be is kell vallanom, hogy már a szívemhez nőtt. Annyira puritán, meg természetes, ha a hej hejeket nem veszem bele, és akarok azok miatt feltétlen kukacoskodni.

u.i.: imádom, ahogy mindig meg tud lepni Honey. És ilyenkor a szellempartizást, a vodkadalokat, a szánipánizást, a lungideanszt is el lehet felejteni, fasorban sincsenek egy Banjareyhez képest. A baj csak az, hogy ők indulnak, kapnak hátszelet, nagyot, és sokat. De hát ilyen ez a popszakma.     

Azt nem mondom, hogy AR Rahman a Lekar Hum Deewana Dil filmzenékkel fiatalabb lett a szememben, de az szent, hogy miközbe csinálta azért ő ledobott magáról pár évet. Mert csak ismételni tudom magam, a maestro a legváratlanabb pillanatban húzott elő valamit, amikor senki se számított rá. Vagy amitől pont nem pont ezt vártuk. És a legszenzációsabb a történetben az az, hogy úgy tudott fiatalosat komponálni, hogy nem át a szomszédba, hanem érezni rajta, rajtuk őt, a szerzőt. A nyár védőitalait halljuk. 

Megjött a fizu, utolsó nap, hosszú hétvége. Meg a NYÁR! Most ehhez szól a Bohemia legaktuálisabb nótája. Szveeeeeeg, trúság, yoloka evribádi.  

Azt hiszem nyár van. És ez így jó. Ami meg még ennél is jobb, az a legújabb Maxim címlapja első ránézésre. Másodikra. Sokadikra. Hiszen az agyonhasznált Deepika, Priyanka, Sonakshi és sokat látott Shraddha helyett végre olyannal kell 'beérnünk', aki csak nem ért be még mindig bwba, de azért ehhez lesz még egy-két filmje. Soha Ali Khan, ahogy a nevében is benne van, soha nem adja fel, bár nem is tartozik a legleglegszínészők közé, de szépségével még rabul ejtheti a kétkedőket. Mert arra is szükség van ebben a nehéz szakmában. És hát lapoznánk is. Fürödnénk, vele, ha tudnánk. Meg a többi.