calacitra

Ezt csak azért, mert tamil, mert AR Murugadosstól érkezik, és mert lazán az év eddigi legjobb indiai filmplakátja. Ha tudják überelni, és fele annyira lesz az majd jó, mint ez, akkor már megérte elkészíteni. Persze az is sokat dob rajta, hogy Anirudh felelős a zenéért, akinek bár nincs rettenetesen kimagasló éve, de tudjuk, hogy elég csak egy kis heuréka tőle, és bármikor képes villantani, olyannal előrukkolni, aminek csodájára minden bw zenei rendező rájár majd. És elvileg már ma hallhatjuk is az első dalt a Kaththi lemezről.     

Tanhayee tumblász szkrinsátgyűjteménye a tanú rá, hogy bw mindenhol ott volt, van és lesz. Talán csak egy valami hely hiányzik a listáról, de ami késik nem múlik, és nemsokára már mi is ott leszünk. Mondom ezt úgy, hogy a lista nem teljes, és az is megért volna egy képkockát, ahogy Aishwarya éppen várja a kettes villamost. De hát a múlt az múlt, és amúgy is azt hitték, hogy Olaszországban ejtőznek éppen. Ettől még elfért volna, és örültünk volna neki. 

Oké, erre se tettem volna sok rúpiát, hogy a mai nap pont nem egy Kick daltól lesz például hangos. Aztán tessék itt sincs.

Viszont itt van a What the Fark. Ami főműsoridőben találta magát. Hogymihogyki? Egy Amit Sahni Ki List dalelőzetesről van szó, és szól most a blog. Meg a ház is vele van tele, na és a szomszédok feje.

Elképesztően magasban a kezek kérem, az ajtó nyitva, a koreo működik, és Vir Das minden alulértékeltsége ellenére is profin elbírja a súlyt a vállán, ami mellé a többiek is partnerek, ha a videót is lesem közbe-közbe. 

És tényleg nem akarok túl sokat belegondolni. Hogy ez majd évzene lehet akár egyszer, vagy csak tipikusan egynyári sláger, hanem hallgatni és hallgatni minél többet. Annál is többet. Egészben itt teljesedik ki.

  a szerző: Palash Muchhal  

A jó hír meg az, hogy nyáron is érdemes bw zenékkel élni napfelkeltétől egészen napfelkeltéig. Ha pedig nyaralni mentek, ne felejtsétek otthon őket, tankoljatok fel. A pink lips után ez már második komolyabb védőital 2014-re. Kell is, még ilyet. Nájsz.

Az év eddigi legjobb tételezése, ami nem is az. Mármint item number. Mert a készítők nem így gondolnak rá, viszont mégis képtelenség máshogyan. Hiszen ha ez nem az, akkor mi. De a lényegen persze nem változtat, hogy nagyon frenetikusra sikeredett, már körberajongtuk egy poszt erejéig, most pedig azt láthatjuk ahogy készült.

Vagy látnánk, mert a showt teljes joggal az item lédi: Prachi Desai lopja el. Ő van a középpontban, és némileg roppant fura mód nem beszél bele a takarítónénitől kezdve a világosítóig mindenki, hanem csak ő van (80%-ban). Ilyet is ritkán látni na. Jóllehet a forgatásról se derül ki kendőzetlenül akármi, bár ezen most szemet hunyunk. És megelégszünk PD-val, akin látszik, hogy nagyon imádta ezt csinálni. Mi meg csak örülünk neki.    

És akkor még szerencse, hogy Dhanush csak a filmben munkanélküli. Mert nélküle igen jóval szegényebb lenne úgy ánblok az indiai filmélet. Amire pont jó példa ez a Velai Illa Pattadhaari (kurvajó) előzetes. Hogy miért ő az, aki. Kollywood bw hercege, amolyan srk-aamir-salman egyveleg, de mégis olyan, amilyen egyik se.

Tavaly a Maryannal és a Raanjhanaaval (bw debüt pipa) is bizonyított, most meg a VIP talán még mind a kettőnél is extravagánsabb filmélményt hozhat el a mozikba.

Úgy, hogy egy egészen földhöz ragadt vezértémából építkezik, ahogy arra az első mondatban is utaltam. Hirtelen nem is tudom, mikor volt utoljára olyan indiai alkotás, ahol a munkanélküliséget akármilyen formában is, ennyire felhozták volna és foglalkoztak volna vele (nem ilyen doku stílusban, nagy bésen, prakash jhasan). De persze a VIP azért nem ennyire lesz fekete fehér, mint a való élet. Előkerülnek a rossz fiúk is a történetben, Amala Paul személyben pedig a szerelem is.

Érdekesség, hogy R Velraj rendezése Dhanush számára mérföldkő, hiszen ez már a 25. filmje. Ebből az alkalomból meg is lepte magát azzal, hogy a film zenéit maga írta és szerezte Anirudh Ravichander kézfogásával. És reméljük ez csak a kezdet. Must see.