calacitra

Egyre trendibb lesz bwban a kiszervezés a filmzenék esetében. Mert úgy igazán minek írni, ha van helyette olyan, ami már megvan, ismernek, ismert is valamilyen szinten, szintig, szóval egyfene, Ikka Singh is befutott a Tamanchey felkarolásával bwba, helloszia, megérkeztél, itt vagy (és nem ott), egy elég jó helyen.

Persze ehhez dal is kell. Az In Da Club meg valami olyasmi. Inkább vérszegény, rezsicsökkentő partydalocska, kevés yoloval (írhattam volna yoyot is), több belemagyarázással. Azért Badshahtól van mit még tanulni, de az iskolapadból felállva elmegyeget lépcsőfok. A betét meg nagyon úgy fest, hogy fel akart nőni hozzá, azonosulni tökre vele, amivel pont úgy járt, ahogy maga IS szerzeménye. 

Nem sok szerencsével. Ez a swag, fancy műéletérzés nem gyere be személyre szabottan. Elviselem, de ne kelljen soká'. Mindazonáltal nem szabad elhallgatni a tényt, hogy többen látták, mint az eredeti klipet eddig, kvázi ha másért nem, legalább ezért érdemes volt. Amúgy so so so boring.

Bármikor erre a filmre gondolok, egyből beugrik a Bismil. Persze ez fordítva is igaz, elválaszthatatlanok lettek na. Ami pedig a leggyönyörűbb az egészben, hogy pont egy ilyen adaptációban van indokolt helye.

Nem is kell a képzelőerőre bízni, mintha külön utakon járnának a történettel. Mert annyira egy húron pendülnek. Simán ráöntötték egész egyszerűen. Fura is lenne nélküle már a Haider. Jól betalált, kitalált, és odavaló.

Vishal képes volt csodát tenni. A dallal is, és a betéttel is. Nem győzzük újrahallgatni, most pedig már birtokunkba jutott az a felvétel is, ahogy készült.

Mit látunk? Ott vagyunk Kashmírban, rengeteg eleinte nézővel-később már statisztával, laptoppal táncoló koreográfussal (Shudesh Adhana), mesélő Vishallal, egy csipetnyi Shahiddal. Meg megannyi érdekes pillanattal, háttérmorzsákkal a képkockái alatt, ami megerősíti azon elméletünket, hogy ezt leforgatni volt iszonyat nagy meló és élvezet is egyben. Amolyan totális királyság.  

Azt a díjat, amit sokan Priyankanak adnának oda már most az alakítása nyomán, én azt ennek a dalnak, vagy inkább a soundtracknek. Shashi Suman ugyanis lehozta a sportfilmek zenecsászárait. Amit még a BMB vagy CDI se tudott így érvényre juttatni a füljáratokban.

A Ziddi Dil tényleg egy hősköltemény, de a Saudebaazi is irtó nagy népszerűségnek örvend köreimben, Arijit Singh is telitalálat, pont ide pont való.

Én meg nem sok mindenre tudok gondolni akkor, amikor hallgatom. Átadom, átadja magát, a külvilág nem világ többé, szeretem a dalt nagyon. Évzeneféle. 

Úgy tartják, egy teasernek soha se de nem az az erénye, hogy történetbe menne bele túlságosan is. Inkább csak jó szokásához híven tereget valamit, de olyat, ami azért szemnek álló, megfog, és látsz benne potenciált, egy második esélyt a visszatérésre, amint a trailer megnézhetővé válik. Az I ezt a szabályt maximálisan betartja.

Bár Shankar se ma kezdte, és olyan filmekkel háta mögött, mint amilyen neki van, várható volt, hogy pl. egy atipikus szerelmi történethez ++++ máshoz lesz majd szerencsénk az ő új rendezésében. És így is lett.

Az I egy kicsit a nyugati és keleti világ kereszteződése, első blikkre nagyon markáns és vagány, bw össze is tenné a két kezét, akkor se tudna hasonlót megalkotni. Én maradok, érdekel mi sül ki ebből, pláne a soundtracket hallgatva, amivel AR Rahman visszakomponálta magát a szívembe. 

Annyiban rendhagyónak számít ez a mostani, hogy nem egy aktuális, porondon lévő filmhez készült, meg készítették, hanem egy régebbit szedtek elő a poros polcról, meg azokat a filmzenéit maszalázták, gyűrték jól össze, amennyire csak lehet. Úgy ennyire.

A Band Baaja Baaraat az újkori esküvős filmek nagykövete volt akkor, és azóta, aminek igaz, hogy a zenéit első körben nem sikerült teljesen elfogadni, viszont utána már be kellett látnunk, hogy a Salim Sulaiman jól végezte a dolgát.

Ennek a mashupnak ezt majdnem sikerült is visszaadni, de nem. Hiszen azt merészelte véghezvinni, hogy a Thug Le-t, az akkori 365 nap egyik toronymagas évzenéjét (top20-as volt, h jól emlékszem) kihagyták se szó se beszéd. Ez meg olyan bűn, amit most és itt nem tudunk neki megbocsátani, akármennyire is szólhat szupiszuperül. Amúgy azért attól is messze van.