calacitra

Az e havi Maxim különkiadás címlapján feszít a színésznő, akit hamarosan a Tamanchey moziban láthatunk. Lapoznánk.

Az utószezonba illő, a nyárt visszahesegető dalokat mindig jó hallgatni. Amilyen a The World is our Playground. Kellemes, kényelmes, és nincs is túlagyalva. De már csak azért se, mert leánykorában még reklámzeneként volt ismeretes, egy Vodafone félében tűnt fel, ha minden igaz. Most meg teljes valójában, kiszerelésében MMcC már klippel dúsítva tornázza fel. Szeressük is. 

Mi sülhet ki abból, ha már az előzetes és legalább egy dalbetét is működik a bemutató előtt? 

Csak jó. Csak is az. Már ha a számítások céltáblát találnak. De a Bangalore Days nem hibázott. A malayalam filmművészet idei nagy dobása nagy is lett. Na jó, nem akkora, mint az OSO volt, az kerekperec az év indiai filmje, de azért ebben is ott van Nivin és Nazriya, akik Ranbir és Deepika malayalam alteregói, imádnivaló nézni őket együtt onscreen. Ha lehetne csilliónyi filmet megnéznék velük evör-konstans-végtelenítve.

Egy szó, mitn száz nézegessétek a Bangalore Dayst. Nagyon megéri, megérdemli. Itt pedig jöjjön egy romantikusabb dalbetét, azoknak, akik még vacilálnak ezek után is a megnézése okán.  

What A Rocking City Yaar

Pont Sonu Nigam nyilatkozta le a minap, hogy az övéi: a hallgatók még mindig előnyben részesítik a hazai dalokat, filmzenéket, soundtrackeket minden mással szemben. És ez nem okés. 2014-et írunk már helloszia.

Lásd a külföld hiába vetette meg a lábát ott, annyira mégse, amennyire szerinte inkább kéne már. Mert az több hatással és jóval kecsegtetne a zenei rendezőkre, és a hallgatókra is, hogy kinyílik a világ előttük, többet kapnak annál, mint amit megszoktak már iksz ideje.

Nem tudom, ezt mindenki döntse el magában, hogy igazat ad e neki, vagy sem. Mi most egy Dj Chetas remiksszel (preview) adunk a holnapnak, és mondjuk ki, hogy bw maradjon bw, ameddig csak bírja cérnával. Mert a re kábirááááá az az éden. Viszont az se bűn, az almába harapás, ha egy kis külföldit, examplet fűszerezünk mellé, hisz úgy is tud érvényesülni, működni együtt, kéz a kézben.  

Vannak olyan filmek, mint amilyen ez itt, a Yaan, Ravi K. Chandran rendezése, amit lehet már bemutattak, de az is lehet, hogy még nem, csak annyi biztos, hogy majd látni kell. Mert a dél-indiai masalák továbbra is élen járnak, ha erről a műfajról, annak ígykészültjéről esik a szó. Baromi kedvcsináló az előzetes, Harris Jayaraj meg bár összepritamozta (lopkodta) a filmzenéinek felét, de ez így is kihagyhatatlan néznivaló jóságnak tűnik Jiiva, Thulasi Nair, Nassar, és Prakash Raj főszereplésében. Ja és mondtam már, hogy a dél-indiaiak eszik és iszák a maszalá készítést. Megfizethetetlen.