calacitra

India Selena Gomeze már elmondhatja azt magáról, hogy eljutott odáig, ahova csak keveseknek sikerül. Ugyanis a dalfeldolgozásoktól egészen klippig vezetett az útja. Most a Raastey kíséretében saját albumra is szert tett, és árulhatja a polcokon. Sőt, ha így folytatja (nem tudom hogy valakinek is valakije vagy nem) akkor kinéz neki hamarosan, sanszossá érik egy plébek énekesi zsíros szerződés is. Persze, azért ez se holnap fog bekövetkezni. Viszont azon se lepődjünk meg, ha majd tényleg találkozunk vele, a hangjával nemsokára egy filmzene korongon. Addig meg ez szól, not bad, bár egy Shreya Ghoshaltól olyan messze van, mint a hazai labdarúgó válogatott egy vb szerepléstől. Izé, sok sikert. 

Hogy mit lehet csinálni akkor, amikor Szerbiában március 15-e zajlik le, Barcelonában mindenki sír a vesztes mérkőzés után, és még a lottót is az nyeri természetesen, akinek nem kéne, hát úgy kell tenni mintha mi sem történt volna és minket olvasni meg hallgatni mellé egy kis indiai talpalávalót. Mégpedig valami újat, olyat, ami még biztosan nem volt meg. Egyenesen a Viveck ji & Shantra-tól. Akik feltörekvők, fel is törnek, önjelölt indiai megasztárok, csillagok. De tény és való, hogy amatőrségük ellenére valamit konyítanak is ehhez a zene szakmázáshoz. Második fülre már majdnem egy lada szamarát is képes lettem volna megemelni, annyira átjött az egész. 

Arnoldmentes, de annál Badshahtelibb ez a Terminator, 2013-ban, november utolsó napján. Kell is, kellett is már egy ilyen évben, év után, amikor YoYo Honey Singh se találta meg a számításait, és tudott volna csillagsávos csoda muzsikát lehozni az égről nekem ide. Hiánycikk is már a jó punjabi melódia, ezért is különösen earporn ilyet hallani most, mint ami Sherry Kaiméknak összejött. Lehetne pacekosabb, nem olyan tucat meg minden, de hiába tudja ezt az eszem, hogy messze van az igazságtól, a testem csak nem figyel erre, inkább csápol konstans, akárhányszor is megjelenik a lejátszó élén. Twiiiiiiiiiiiiisteljük. Buli van. Durvaság.

Az egy dolog, hogy Ayushman Khurrananak új dala van. De én erről miért nem tudtam eddig? Még egyszer megkérdezem, lassan, viktorosan, érthetően: MIÉRT NEM TUDTAM EDDIG?

Főleg azok után, hogy a Pani Da Rangot tavaly az év legjobb filmzenéjének tartottuk és kiáltottuk ki, kürtöltük magyarvilággá. Majd pedig idén a Nautanki Saalahoz szerzett Saadi Gallit is imádtuk tőle, a maga módján.

Szóval legalább egy levél, egy figyelmeztetés jól jött volna, felkészülni rá, hogy lesz ez az új dala. Ami az O Heeriye címet viseli, és a YRF 'zenei szakosztály' közreműködésével jöhetett létre. Mitöbb klipet is kapott még, ahol az énekes-színész-showman hölgytársával Rochak Kohlival (Mere Dad Ki Marutiból lehet ismerős) szerepel.

Az O Heeriye tehát az előző dalokkal ellentétben nem filmzene. És talán nem is első fülszerelem darab mindközül. De az vitathatatlan, hogy van egy különcsége, bája, varázsa, ami azért csak megkaparint magának. Szumma. Kicsit alt, kicsit termékelhelyezés, de nagyon rövid. Születésnapi himnusznak viszont pont tökéletes. Boldogat Ayushmann, boldogabbat.     

Usher találkozik a Tum Hi Hoval. Hmm, ilyen még nem volt. Ugyeugye! 

2013 egyik legévzenébb évzenéjéből boldog-boldogtalan készített már valamilyen feldolgozást, így lassan már nem is dobunk hatost az üveggolyón, ha egy új születik meg és lát napvilágot.

Persze tavasz is régen volt, de ez a zene ez időjárás/kedvfüggetlen, bármikor-akármikor-mindig jól jön, ha jön. És komolyan az egyik olyan bw muzsika az idén, amit szívesen veszek elő újra és újra. Akkor is ha szar vagy éppen kevésbé napom volt. Jelen másodpercben pedig nem is tudok jobb filmzenét mondani idénről, ha bwról van szó, és engem kérdeztek. Kábé annyira durván betalált, és vitt magával mindent, mindenkit, mint egy éve a Pani Da Rang volt. És ha ez így marad, persze messze még az év vége, akkor AR Rahman, Pritam, VS, SEL, Amit Trivedi megint befürdik, miközben Mithoon jó ha az évben kétszer zenét csinál. Innen nézve maradjon meg ebbéli szokásánál.  

De persze nem azért gyűltünk itt és most össze, hogy ragozzam a ragozhatatlant, elmondjam mennyire fasza muzsika ez, hanem azért, hogy egy új feldolgozást kapjatok a fületekbe, ha még nem volt elég. A legújabbat Arjun hozza el nekünk. Akiről posztoltunk már nem is keveset ide a blogra, lehet utána keresni, és aki most megint valami egészen furával állt elő. Azt már megszokhattuk, hogy ő ilyen mashup, remixgyáros fazon UK-ból, aki szereti a hindi zenéket mindenféle nyugatival összemaszalázni, fűszerezni, legózni. És most is így tesz. A THH-ot egy Usher művel boronálja össze, aminek a végeredményét hallgathatjátok meg, és nézhetitek is klip formájában. Mellette tűnik fel még, el kell mondani, Rekha Sawhney, aki gondoskodik arról, hogy olyan szépen szóljon a THH, ahogy még női hangtól biztosan nem szólt. Jóféle. Nem a legleglegleg a sráctól, de kihagyhatatlan ajándék volt, amit nem lehetett nem bezsákolni.         

Ja és ha már Arjun, egyet kell csak aludni, és itt a Vennakam Chennai soundtrack (wáááh), amin ő is énekel, és amit nem más, mint Anirudh Ravichander szerez. Húha. Jobban várom, mint az őszt. Pedig (m)elegem van már nagyon.