calacitra

Na végre valami vagy valaki, aki felkavarja az item number körül kialakult mostani állóvizet. Mert csak nem gondoltuk, hogy majd Sunnye Leone lesz az. A megváltás, a megváltó nem ő személyében érkezett el, hanem Priyanka Chopra teszi meg nekünk azt a szívességet (nem kevés pénzért), hogy végre valahára csak megejti első item numberét (hasonlóval már próbálkozott). Ideje volt is már.

Azt meg nem is kell ragoznom, hogy ezek után, ha most indiai lennék csak és csakis ezért nézném meg a SAW-ot. Mármint úgy, hogy ezért a tételért, mittudomén 5 egész percért, aztán mennék kicsinagy dolgaimra tovább. Sőt, ha állati lenne kifelé még egy tiketet bezsákolnék mégis, a lúd legyen már kövérebb.

Persze most az elfogultság is beszél belőlem, mert whoknows, lehet hiába szép PC, vagy danszol már-már Katrinasan, ha ez se segít az összképen, a tétel megítélésén és élményfokán majd. Benne van. A zenét hirtelen nem is tudom ki szerzi, vagy inkább nem akarom tudni (azért vanbaj ha a Sajid-Wajid). Amit azonban sikerült kideríteni, hogy ez is ilyen retro-style lesz, ami már uncsi, de legyen hátha most az egyszer. A címe Badmaash Babli, egyenesen Big B-nek ajánlva, Sunidhi Chauhantól énekelve-plébekelve, Ahmed Khan koreografálásában. Miközbe a ledek világítanak, és a fekete lett az új fehér, már ami a ruhát illeti. Ja és honnan tudom én mindezt. Megmutatom, ti is láthajátok, amit én látok. Pislogni is alig merek.  

Prabhu Deva ebben az évben a Rambo Rajkumaron kívül még egy filmmel biztosan jelentkezik. Ez lesz a Ramaiya Vasta Vaiya, egy remake és a tervek szerint nyáron már be is mutatnák a nagyközönségnek.

Eredetije a 2005-ös telugu film, a Nuvvostanante Nenoddantana volt, és nem hiszitek el, de azt is Prabhu Deva rendezte.

Persze a rutinosabbak ezt már élből tudták, mert a tánczseni rendező előszeretettel 'ismétli önmagát, saját alkotásait' más színben, nyelvvel, színészekkel maga mögött. És ez igaz az RVV-re is, ahol már Girish Kumar & Shruti Haasan lesznek a főszereplők, akik az oridzsinálban természetesen nem voltak benne.

De ezen kívül item numberre is lehet készülni. Azt majd Jacqueline Fernandez szállítja, ő lesz az item lédi (na ez király) a Jaadu Ki Jhappi De De Tu Abhiban. Ami a címe a tételnek és még képünk is van hozzá, hogy így fog kinézni. Jöhet. 

Jól tudjátok, sokszor leírtam már mi a véleményem a mostani tételekről. És akkor jön egy ilyen. Gondolhatjátok is mit mondtam akkor, amikor megláttam. Wadafak. Pontosan ezt.  

Amúgy nincs semmi bajunk a pornószínésznővel, és akár még frankón is elsülhet ez, a Shootout at Wadalaba tervezett item song-ja. Úgy legyen, yep. De ebben a szent minutumban kevés esélyt látok rá. Talán egy jó zene aláfelémellé az, ami életeket mentene, aranyat érne.

De a legújabb hírek szerint nem csak ő lesz item lédi, lesz az egyedüli a SAW-ban, hanem még Priyanka Chopraval is készülne egy ide, akinek korábban nem volt egy se (SL-nak se, más tészta). Itt debütálna, jól meg is fizetnék (Rs 2.8.) érte, szóval hülye lesz nemet mondani. 

Avagy Thank God It's Friday. Amivel tökre egyet is értek ebben a szent minutumban. Sóhajt.

A Himmatwala legújabb dala ő. Egy item song (erről mindjárt), egy igazi - majdnem- péntekhimnusz. A TGIF mai napról, napnak, napért szól. A hét utolsó, de nem legeslegutolsó napjáról. Lehet plébekelni ma, de a hét különböző másodpercei alatt sem ciki elővenni, ha ránk tör 'a mikor lesz már' érzés. Amúgy a Sachin-Jigar szerezte, és szerzett már jobbat is. Eh.  

Mert, nem akarok példálozni (akarok!), de első fülre annyira és akkora klasszikus aligha lesz belőle, mint ahogy azt Rebeca elszavalta nekünk már korábban, funfunfunfun alapon. Nem érzem benne azt, a pluszt, hogy én ezt tényleg elő kell vegyem pont pénteken, vagy máskor, ha úgy van, és úgy kéne. Ebből a szempontból Indeep Bakshi Saturday Saturday slágere az, jó ellenpélda. Ami bármikor és különösen a hétvégre való tekintettel sokat és sokszor vissza-le-játszható. Sokan úgy tartják egyébként, hogy a TGIF a Himmatwala filmzene korong legerősebb tétele, amit egyelőre nem tudok, lehet megerősíteni, sajnos, de ha így van részvétem, rip Himmatwala soundtrack.    

Más. Mondottam volt: item number. Sonaksi Sinhaval az item lédi szerepben. A téma pedig nem más, mint vissza a múltba, előre-hátra a nyolcvanas évekbe. Ami már csak azért sem butaság, mert egy, a retro az új disco, és kettő, maga a film is egy nyolcvanasnak a ríméke. Ez rendben is van. De ez magáról a tételről is so-so elmondható. Nyilván, a túlfűtöttséget, az aláöltözött hölgyeket itt most nem találjuk meg, sokkal inkább bw filmekre, színészekre reflektál a TGIF, és magára a korra, a korszakra, - azokra a jellegzetes outfitekre, mozgásokra, mozdulatokra, meg mindenre, ami a táncperketten akkor és azóta vanvoltlesz jelen. És ez igazából most nem is nagyon baj. Elnézem, nézegetem. Sonakshi néhol azért viccesen danszol, moonwalkozik éppen, de bőven megállja a helyét. Igaz nem is tűnik ki, hogy hú de pöpec milyen jó, látni kell még egyszer és még.

Verdikt. Egy jobb zenével akár szebb jövő is állhatna most előtte. Így azonban csak egyszer éri meg a pénzét, a ráfordított idő keretét, és értékét ebben a mai rohanó világban, ahol bw zenékből mindig akad egy újabb ellenfél.          

Az biztos, hogy az item number intézménye nem most éli aranykorát. Katrina Kaifon kívül, akinek valahogy mindig sikerül jól helyezkednie, nincs is még egy olyan meghatározó lédi, színésznő, nem színésznő, szép, táncra fogható, akinek legalább annyira összejött volna ez a tételezés, mint Sheilanak vagy a Chamelinek éppen.

Próbálkoznak persze, becsülettel, a koreográfusok, a zenei rendezők, a színésznők, de valahogy nem az igazi, az összkép sose ad ki egy egészet. Vagy a zene, vagy a tánc, vagy a színésznő, mindig hibádzik ezaz, van az a banánhéj, ahol/amin elcsúszik, és aztán lehet rajta csámcsogni, kritizálni, és fejet rázni, hogy  de nem.

Jóllehet ennek ellenére ma is sokan vannak (indiaiak), akik csak ezért mennek mozikba, veszik meg a jegyét, hogy ezt a pár percet, külön fejezetet megcsodálhassák, majd mintha mi sem történt volna hagyják ott a termet és mennek tovább. Ő nekik tetszik.

És most erős is lesz, amit mondok, de talán pár év múlva azt is megéljük, hogy még ennél is kevesebb IN lesz, majd annál is. Eltűnni nem fog, arra nem teszek egy szentistvánt, viszont a műfaj már nem a régi, és ez érezhető. Lehet csak én vagyok így vele, de most nem látom a fényt az alagút végén. Amire rátesznek két lapáttal a tavaly delhiben történtek, amiért közvetve-közvetlenül akár felelősök is lehetnek az item songok. Nem akarom belemagyarázni, nem is azért jöttem.

A legújabb darabot mutatom be itt, és azonnal. A Zila Ghaziabadhoz készült a gyönyörűséges Shriya Saran főszereplésével. Sanjay Dutt az abszolut #minekvan ott kategória első helyezettje, nélküle, csak Shriyaval jobban működött volna. Így kissé felejtős, nem ragad rám belőle semmi, ami miatt ezen rugoznék és mint pióca tapadna az ujjam a play gombra, hogy na még egyszer.