calacitra

Az újvilági kollywoodi bromancek úttörő császára lehet ez a film így első trailer ránézésre. És bár a zenei anyaga (meghallgatás után) hagy némi kivetnivalót maga után, de ha ez a zseniális cast, és hangulat megmarad a filmre tovább, akkor egy árva szót nem szóltunk e miatt, mert hogy a fülünk unatkozik, és nem lett kielégítve teljesen.

Persze azért az is igaz, hogy 2013-ban már a jó zenék se jelentenek sokat, anélkül is lehet egy indiai film igazán minőségi. A kérdés csak az, hogy az Endrendum Punnagai ez utóbbiak közé tartozik, fog tartozni majd, vagy sem.

Amúgy meg a trailer nagyon bevállalható, miközben az tisztán látszik, hogy a sztoriért nem mentek messze, nem keresték sokat a készítők, míg ezt találták meg és ki. De ez legyen legnagyobb bajunk vele, ámen. Ó prijáááááááááááá...

Ó Prijá Prijá... 

Nyilván ez is a mai nap jelen(hetet)t meg. Csak nekem. Csak miattam. Meg az újcsütörtök miatt, ami a péntek. Köszi hát, akkor.

Így, aztán hiába is zárnánk be a zinternetet, hogy már mindent láttunk, és kiolvastuk előlröl hátulról, írnánk ki cédére, mert nem tehetjük. Ugyanis, a visszamaradt maradék perceket már ennek az Endrendum Punnagai, tamil nyelvű, egyébként Harris Jayaraj által szerzett filmzenének kell szenteljük, persze igen nagy örömmel. Miért is pontosan?

Mert igazából azóta erre a dalra áhítoztunk, mióta csak a trailerben meghallottuk. Boldogságosság van tehát személyre szabottan. De talán nem és elsősorban a megjelenés apropóján, hanem az benne az igazán nagy ajándék, hogy semmit sem veszített értékéből a teljes kiszerelésű és hosszuságú változatában, mint az általában sajnos sokszor előfordul a dalokkal, ahogy kénytelenek meghajolni a hype veretes kíséretében a kritikus aktív közönség előtt.

Itt azonban szerencsére egy kivételt köszönhetünk a Vaan Engum Nee Minna személyében. Ami végig izgi, szuggesztív, hangulatos, kellően fura is (2:47-48), és egy király dalbetéttel pedig ez csak királyabb lehet. Bár egyelőre nyugodt szívvel alszunk, megvagyunk anélkül is, a dal elég. Patent.   

A hét magasan legjobb napját mivel is lehetne még jobban bearanyozni, mint egy dél-indiai (talán tamil nyelv a nyelv) muzsikával. Azzal. Pontosan. A Prayerrel.

Ami az Idharkuthaane Aasaipattai Balakumara egyik filmzenéje tetszik lenni. És oké, hogy nem mai darab, de a híre csak most jutott el hozzám, szóval nézzétek el, ha már ismertétek, vagy megvolt.

Bár szerintem a jó indiai filmzene az olyan mint a bajai szavazás: soha nem ér véget, meg örökkén örökké fültéma marad.

Hát akkor ezzel is mondok boldog csütörtököt, pénteket, szombatot, hétvégét. Nekem. Magamnak (van miért). Nektek is. Egyébként nem tudjátok, hogy a napokban volt e valami nagymagyar pont kint Indiában? Nem én.  

Az indiai Elle magazin októberi címlaplányául azt a Sonam Kapoort választotta, aki éppen most nem tett vagy fog tenni olyat bw szinten, amiért ezt annyira kiérdemelte volna. De hát mi mégis elnézzük, mert neki azért mindig bérelt helye van egy ilyen fotózásnál. Helye lehet. Mert elképzelem, ahogy valaki: az  A terv visszamondja, és máris beindul a B terv, azaz hívjuk Sonamot, majd ő kiment minket a slamasztikából, és tényleg. Ő az, akit bármikor bárhol bármilyen magazinban vele együtt, az élen, szívesen átlapozunk. És még az se különösebben zavar minket, hogy annyira értünk a divathoz, mint Balázs a kondenzcsíkokhoz. De ez benne a szép, meg hogy szép. Sőt a helyszín is a különleges, mert Törökországban kapták lencsevégre. Egyedül már csak az nem világos, miért kell ebben a howtomakeit-ben 693251-szer le meg kiírni ugyanazt, mint a hülye gyerekeknek. Még szerencse, hogy a látvány kárpotól ezért a furcsaságáért.  

Délben az igazság. És akkor még mindig az a helyzet, hogy egy nagyon különleges részét képezi az indiai összfilmgyártásnak mindaz, ami nem bwban, de azon kívül történik. Még akkor is, ha itt a blogon csak keveseb hangot adnak ki magukból, és jutnak csak szóhoz, ha úgy van, egyáltalán. De ha mégis megtalálnak néha, bekopogtatnak, akkor azért nehéz ellenállni nekik. A Raja Rani egyik dalbetétje pedig ilyen, aminek nem lehet. Még ha dress-code is van Kaposváron, vagy mínuszok röpködnek az októberi nyitányban, igazából akkor se. Szeretnivaló mindenhogyan, lájti az egész, lehet lomizni is kéne többet erről a korongról, ha már lúd, legyen kövér. Ám legyen.