calacitra

Azt mondják a szakemberek, hogy ők itt a jelen, de leginkább jövő. Amit annyiszor hangoztattunk már mi is velük kapcsolatban, hogy igazából el is hisszük komolyan. És ezzel gondolom ők is így vannak.  

A siker már a fejükbe szállt, meg elképzelték milyen lehet x év múlva a következő SRK-nak vagy Madhurinak lenni. Azért arra nem vennék mérget, hogy így is lesz, vagy, hogy pont belőlük, mindannyiukból, - mert lenne még néhány jelöltem -, bár kétségem, és fenntartásom sincs nagyon velük kapcsolatban, ha mégis össze jönne nekik a nagy kiugrás. Hajrá fiatalok.   

Az első előzetestől jó sok körhátránnyal lemaradva, de még így is figyelemfelkeltőnek és izgalmasnak hat a tamil filmgyártás ezen produkciója, amiben a már említett hazánkban felvett Anirudh filmzenék közül az egyik adja az 50% valóság mellé párosuló 50% fantasy (indiai viszonylatban állatira eyecandy) sztori alá az ütemet. És bár igaz, hogy nem kimondottan egymásnak lettek teremtetve, mármint a zene és az trailer, mindegyiknek meg is van a maga kis szépséghibája, ettől eltekintve összeségében lehetetlen haragudni rá. Látni kell majd.   

Minden egyéb kommentár nélkül ragadjuk meg a pillanatot meg a hetet, a hét első napját és hirdetjük a bw kontentot egy pár poszt erejéig. Jóllehet a mostani éppen hogy kivétel ez alól. Hiszen a Vanakkam Chennai egy tamil nyelvű kollywoodi mozi, de ő is nemzeti kincs, van annyira mint bw, szeressük tehát nagyon.

Szóval ennek a filmnek az egyik dalbetétjét választottuk ki hétkezdő himnusznak, ami megadja, amit ilyenkor szokásos és kell. Az Oh Penne, ahogy a filmzenei album többi darabja, tesója, Anirudh Ravichander szerzeménye. Maga a dalbetét pedig annyira friss hozzá meg alá, hogy eddiglen keveseknek adatott meg az élmény, hogy láthatják, így, ilyen formában, nem is moziban. Exkluzív és satöbbi. Tapadjatok rá, a dallamra, meg ránk.  

Említettük, hogy Anirudh volt olyan rendes és besegített Harris Jayarajnak az Irandam Ulagam filmnél. Ugyanis plusz dalokat szerzett, ezekkel járult hozzá a már meglévő zenei alapanyaghoz. De ez nem elég, hiszen a számokat hazánkban, Budapesten rögzítette, vette fel a szimfonikusok hathatós segítségével. Az Iravinil Oruvanai és Penne Naa Enna Solla már és pl. ilyenek. Persze azt nem nagyon tudjuk, hogy van e még, de jó lenne, ha lenne még, mert ezeket hallgatva, pici elfogultság ide vagy oda, nagyon szépen szólnak és tényleg Anirudh kitett magáért. Megint. Pont ezért, ezekért szeretjük igazán és tartjuk frenetikus zenei rendezőnek, aki előtt ott a fényes jövő. De ezt ő is pontosan vágja, hiszen úgy tudni, időközbe már első saját nemzetközi(bb) slágerére készül, hogy kitörtjön meg betörjön vele a nagyvilágba. Sok szerencsét hozzá, mi ott vagyunk mögötte. Ezeket a dalokat meg addiglen köszönjük, mert azért a miénk is, legalább annyira, mint a Suzuki.    

Hogy a nők se maradjanak ki a jóból. Persze az is igaz, hogy ha azt mondanák idén újjászülethetnék, akkor bw körökben Ranveer Singh után szorosan Aditya Roy Kapoorként szeretnék nagyon most. Reggel remélem erre is ébredek, hogy én vagyok ő.

Aki itt éppen a GQ e havi fotózásán látható egy rövidfilm keretén belül. És hát a néni olyan mintha ott se lenne, az ARK medzsik működik, hat, meg ha mesélni tudna, hogy hogyan így, de jó lenne tudni, kapni belőle picit.

Amúgy neki is sok-sok évet még bwban. De talán meg is lesz az. Meg kell lennie, mert hiszem, hogy a jövő nagy csiszolatlan színészgyémántjához van szerencsénk személyét illetően, aki egy aranybánya, és akiben van még több is meg annál is több.