calacitra

Drew Smith gondolta forgat egy klipet. De aztán rájött (még idejében), hogy nincs miből. Ezt először nem is hitte el. Ezért még egyszer megnézte, megszámolta a pénzét. De akkor se volt több, csak 2000 dollárocska. Ami nem sok - mondta magában. Én meg, hogy szar ügy. Hiszen kiadója se volt, a macskám sem ismerte, innen tényleg nehéz lesz kreálni egyet. Maximum integetni lehet az álmoknak. Adios Youtube, adios fame. Sírás.mp3. De várjunk csak! Ő nem integetett. Ez már nem based on true story. Hiszen, akkor hogyan és honnan lenne neki most mégis klipje? Mert van. Hogy mit talált ki és mire jött rá? Az kiderül alant, de ha okosan megnézed és van egy kis sütnivalód, akár még magad is rájöhetsz.  

Egy szó: kiszervezés (outsourcing). Na innen van. Vagy ennek a segítségével. Magyarán DS külföldre repült, és ott készítette el a videót. Mert ott olcsó. Még a fenti 2000-ből is kijön egy, háhá. Mindezt Indiában, indiai emberekkel leforgatva. Király. Az legalábbis, hogy látni két kultúrát, ahogy összemikszelnek. Nem is rosszul. De nem is jól. Nem?

Mert amatőr. Igen az, az látszik rajta. Végtére is nem profikról van szó. Tehetséges fiatalok szerepelnek benne, akik nem sztárok (szeretnének azok lenni), egy bangalore-i tánciskola növendékei. Akik azt vállalták, hogy bw stílusú koreográfiát készítenek ehhez a Smoke and Mirrors kliphez. A tánc mellé még hindu félisteneknek is beöltöztek, valamint a Holit is megidézik benne. Ami India egyik legnagyobb, legvidámabb ünnepe. Ilyenkor az emberek különféle színes folyadékkal, porral öntözik, dobálják meg és locsolják le egymást.

A videó megjelenését követő két és fél hét alatt rengeteg jót és rosszat kapott. Valakik szerint a zene és a videó egyáltalán nem illik össze. Nem működnek együtt. Mások szerint éppen ellenkezőleg úgy jó, ahogy van. Már jobb nem is lehetne. Egy dologban azonban egyetértenek, hogy az ötlet tetszetős. Innovatív, kreatív a potenciál is meg van benne. Ergó senki sem fog csodálkozni azon, hogy ha ezt még több ilyen és hasonló kiszervezéses klip fogja követni a világban.

Persze mondanki se kell, hogy a pénz a pénz az pénz. Az minden, a fő oka annak, hogy ez is így megszülethetett. Hisz gondoljunk bele, mi történt volna ha a kedves DS-nek lett volna pénze, akarom mondani több pénze. Vajon akkor is csomagolta volna a kameráját Indiába? Nem hiszem. De ez mind-mind nem számít már. Mert csomagolt, leforgatták, elkészült. Majd felpakolták a Youtube-ra, a NYT megírta, és onnan már meg se állt a nézettség a 200.000-ig. Innen pedig már csak egy telefonhívásnyira van attól, hogy tényleg híres legyen. És akkor Drew Smith gondolta forgat egy klipet.

Most a the Athlantictól. 41 képet gyűjtöttek össze, ami szerintük is csak töredéke India világának. De azért kis betekintésnek ez is megfelel. Ahogy írják: 

"Diversity is everywhere in India, from its religions and languages to its economy, and climates. The second-most populous nation in the world, India is home to more than 1.2 billion people. Most are Hindu, but seven other religions -- including Islam, Christianity and Sikhism -- make up nearly 20 percent of the population. January 26 will be India's 62nd Republic Day, marking the date in 1950 when the country's constitution came into force. Collected here are recent photos from across the vast nation, offering only a small glimpse of the people and diversity of India."

Igazából ezzel jól össze is foglalják pár mondatban, amit sacperkábé mindenki tud, vagy tudnia kell erről az országról. De az egész kiemelt szöveg lényege egy szó. Sokszínűség. Talán ezért is lehet mindig jó portfóliókat, fotó sorozatokat, miegymást készíteni Indiáról. Pontosan olyat, mint amilyen az övék lett itt. Mert jó tényleg. Pl. alá is feliratozzák az egyes képeket, hogy mikor lett lekapva, ki van rajta, mit csinál és így tovább. Szuper. Még háttérképnek is mehet, ha arra lenne kedvünk. S egy kedvenc ide a végére:

Ez a portfólió még mindig zseniális. Tud lenni tényleg úgy, hogy sokszor semmi szép és öröm sincs benne. Hiszen nézzed csak, itt nem, közel sem azt látjuk, mint a filmeken. Itt India bizony a rosszabbik arcát fordítja feléd. Oké nem is főként ezeken a képeken, de van ott ilyen bőven, ahonnan ez a pár személyes kedvenc jött, újralapozva.

Nincs benne semmi új, olyan, amit AR Rahmantól megszokhattunk. Már, vagy nem, általában. Simán csak könnyű, ritmikus, stílusos és szép, tipikus ARes dalszöveggel az élen. Nem egy Dilli 6. És új műfajokat sem kell keresni nagyítóval. Csak hallgatni jósággal, ahogy Devan Ekambaram és Chinmayi előadja ezt a házasság dalt nekünk. Gondolkodom. Vajon ők táncoltak akkor, amikor felénekeltek ezt? Pont úgy, ahogy most én? Cöh, bézik.

Rahman egyébként azt mondja róla, hogy ez a szám is egy ilyen mix tőle. De itt nem a műfajok találkoznak maszalázva, hanem a kultúrák és ettől lesz egyedi, különleges. Mégpedig Hindu és Christian (keresztény) zenei elemek váltják egymást fel és le, ahol templomi orgona, szintis kórus teszi fel a pontot a csodálatos hangulatra. És tényleg. 

Annyit azonban érdemes még elárulni, hogy nem csak ez a szám, hanem a VTV (Vinnai Thandi Varuvaya, kollywoodi film) összese a soundtracken ilyen szinten mozog. Sőt valami ennél feljebb is, a Hosanna ugye. De ami ott a szerelem, az itt a boldogság. Ami ott Málta, az itt Amerika. Meg ami ott tökéletes, az itt ... is. Elfogytam végre. Videot neki még, mert úgy egész az egész.   

Az oldal címe ez, amin éppen görgetek. Most. Már egy ideje. Az olderre tapad a kezem és nem unom meg magam rajta. Mert annyira színes és pokoli hangulatos az egész. A missziója talán annyi, még ha nincs is kiírva, hogy úgy elkapja a világot az utcáról, ahogy más nem nagyon. Ő egy sajátos szemszögből teszi, s ettől válik igazán csodálatossá a világ, a számunkra is. Az utóbbi időben pont Indiából vannak benne shootok, de még milyenek. Hát ilyenek. Érdemes fellapozni.