calacitra

Helloszia Tollywood. Azt meg hirtelen nem is tudom, hogy a 2010-es telugu nyelvű Orange filmzenék nélkül eddig hogy létezhetett egyáltalán ez a blog. Alapkő, csiszolatlan gyémánt, szinte klasszikus mindegyik dal az albumról. A filmről azoban ez már kevésbé mondható el, de arra határozottan emlékszem, hogy azért jól szórakoztam rajta akkoriban mikor megnéztem magamnak, és jó visszagondolni rá, meg emlékezni. Így sanszos, hogy még valamikor visszatérek rá. Ram Charan meg nagy kedvenc, remélem nem is kell bemutatóköröket futni. Ha pedig a Raanjhanaat Dhanush miatt, akkor a Zanjeert meg pont miatta, az ő bw deübátálása okán lesz kihagyhatatlan kötelező képkockanéznivaló a részemről az idén. De addig is Rubá Rúbá, hej Rúbá Rúbá...ajájájó.   

A májusi számhoz készítettek el vele (a SOTY fiatal, feltörekvő színészével) egy fotósorozatot. Az alábbi videó pedig azt mutatja meg, hogy hogyan is készült, majd a végén pedig mi is lett ennek a végeredménye.

Mi azonban mégis inkább arra vagyunk, leszünk kiváncsiak, hogy kettőjük között (a másik  Siddharth Malhotra), akiket Karan Johar felkarolt, elindított a bw pályán a SOTY filmmel, melyikük lesz az, aki tovább tud talpon maradni. Megragadni és kihasználni ezt a lehetőséget. Elsőre talán azt mondanánk, hogy Varun annyira jól táncol, mint amennyire Sid színészkedik. Ergó van még hova fejlődniük a srácoknak, hogy végül olyan ünnepelt sztárok, csillagok legyenek mint amilyen Srk, Aamir, Hrithik, Ranbir vagy éppen Salman napjainkban.  

A helyszín: Bangkok. A dal: Merry Ellen Kirk Candyje. A magazin: Vogue - annak is az indiai kiadása. A címlaplány pedig: Esha Gupta. Ígykészült tehát, a videó ezt mutatja meg most neked. És közbe a színésznő is mesél magáról picit, a helyről, a fotózásról, úgy mindenről.

Aztán meg az egész végeredmény ilyen lett. Valamilyen szinten dühítő, hogy persze hogy a cover lett a legrosszabb mindközül, miért is ne. De a mögött szerencsére megbújik jó pár jól sikerült képkontent is a gyönyörű színésznőről. 

Avagy hogyan felejtsük el az áprilisi hóesést. Lapoznám. 

A Rockstarban pedig közel sem volt olyan vészes, mint ahogy egyesek ekézik. Persze én is tudom, lehetett volna egy másik színésznővel sokkal erőteljesebb a film, viszont mégis debütált, élete első szerepét kapta, és játszotta el - teljesen korrektül - egy nem akármilyen rendező és férfi színész mellett, társaságában. Élt a lehetőséggel, kihasználta azt. Mert ha minden igaz, akkor az idén már vissza is tér a mozivásznakra. Felőlünk simán. Addig meg az ilyen címlapok is megteszik.

Indiában már kergetik el a telet az év és a világ egyik legkirályabb ünnepén. Remélem messze viszik el, és kihirdetik a végén tavaszt, hogy itt van, megérkezett, welcome-welcome, ideje volt már.

A fesztről lehet többet és okosságokat olvasni még bárkinek, én most nagyon nem mennék bele. Csak videokontentet adok róla, hogy milyen is ez, és de jó lenne ott lenni, benne lenni, még úgy is, hogy gondolom azért nincs és nem lehet kellemes íze szájnak-szemnek egyaránt olykor, vagy. De ez a legkevesebb, a végén úgyis jön a fürdés, induljon hát a színek fesztiválja, ti meg ne csodálkozzatok, ha az  elkövetkezendő pár napban több kolorizált kontentet seringelek az átlagosnál. Hepi, hepi.