calacitra

Az már egyre biztosabb, hogy az Ek Villain nem Shraddha Kapoorról fog szólni elsősorban, és sehogyan se, hanem a férfi nemhősökről. Köztük is Siddharth Malhotraról az élen. Akit annyiszor ekéztem már, és tartok túlértékeltnek, hogy itt igazán bebizonyíthatja mire is képes, és mi tud igazából. Mert ez egy olyan film lehet, amiben komoly esélye van erre, meg arra, hogy beragasztozza a kétkedők száját egyúttal és végérvényesen (bár a HTPba se vallott  szégyent). Szépfiú helyett bad boyság. Ez meg a Zaroorat, MIthoon legújabb dalkölteménye, Mustafa Zahid előadásában. Ilyen murderes mellékíze van ennek is, de ez csak bók akar lenni. Tetszikelem.

Ahol nincsenek hősök, ott van az Ek Villain. Shraddha meghal, Riteish egy sorozatgyilkos, Sid pedig vendettára szomjazik talán, miközben ő se az a fiú a szomszédból az ártatatlanságával.

Nagyjából tehát körvonalazódik a sztori, itt már jóval többet megtudhatunk róla, mint a keveset mutató teaser láttán. Információgazdagabb lett, ami sokaknál kiütötte a biztosítékot. Mert, hogy leövi a poént, túl sokat árulkodik, és ezt nem így kellett volna. Bár hozzátesszük bw soha se de nem az ellenkezőjéről volt híres.

Mohit Suri pedig a hírek szerint hozta a formáját. Mert az Ek Villain a koreai I saw the Devil hindi nyelvű adaptációja lesz. Nem minden frameben, de úgy általában. Ez tőle azért nem újdonság, miután a Murder 2 is már egy remake volt, ott a The Chasert dolgozta fel (azt is). Habár nekünk az EV egy Murder 2 S -nek is megfelel. És akkor még lehet mondani, hogy Murder 3 és a többi...

Miközben meg nézem, valami itt motoszkál bennem, hogy lehet mégse mindent lőtt el a trailer, úgy történügyileg. Persze belemagyarázás felső fokon, viszont talán tud újat és más mutatni, mint amire számítanánk. Ha meg mégse lenne így, akkor is nyugodtan alszom, hiszen ez is elég lehet bőven arra, hogy egy vállalható romthiller kijöjjön belőle. Mohit Suri azért ért ehhez.

Aztán. A zene. Önmagáért zenél. Az meg, hogy Shraddha énekli a Galliyant itt, külön posztot ér.

Ja és még egy valami. Riteish Deshmukh nagy dobása lehet az Ek Villain. Amiben végre kitörhet a romkomos szerepekből, ő is lehet az indiai Matthew Mcconaughey, ha úgy alakul. 

Ki, ne, hagyjátok. Jó hír: kötelező képkocka néznivaló (+ Kamaal R Khan). Rossz hír: még mindig egy hónap a bemutatóig.

Nem is tudom melyiket könnyebb megjegyezni: a dalt, vagy a tánclépést? 

Saifnak meg igaza van, ezt csak imádni lehet, lelkesen lelkesedni érte, ami hiperszuper gyorsan eljut a fülekbe, majd aztán ott is marad, beköltözik oda, kitörölhetetlenné válik. De ugyanez (át)ráhuzható a a koreográfiára is. Ami természetesen Ganesh brilliáns agyszüleménye. Ez a Caller Tune, négy helyszínes, karakter bemutatós bjutiful szteppes megoldásos dalbetétjének ígykészültje. Kapjátok el. Hajtás utána. 

Kolosszális. Elég csak a nézőtér soraiban helyet foglaló arcokat pásztázni. Olyan, mintha a bolgoság ott egy teljesen új szintjére emelkedne, persze tükör is egyben. Mert közbe mintha magamat is látnám. Vagyis kábé hasonló módon reagálok arra, ami ott történik a színpadon. És akárhányszor hallom Arijitet, az mindig olyan, mint az első alkalom lenne vele, meg hallanék tőle valamit is. Betelni vele betelhetetlen.    

Ja és kijelenthető kellő magabiztossággal, hogy a világ (nemcsak bw) szegényebb lenne egy ilyen énekes nélkül. (in)Dzsojság. Csak megköszönni van már erőm. Kifogytam a szavakból. Nézzétek. Füleljétek.

Arcom.jpg, amikor megláttam ezt a plakátot. Majd, ha eszembe is jut róla valami kézzelfogható, akkor mondom, de egyelőre hidegen hagy ez most.