calacitra

Úgy tartja a mondás: ha nem tudod szavakkal kifejezni, amit akarsz, akkor inkább mutasd. Hát most legyen a mind a kettő, egyszerre. Mi most a legújabb punjabi nótát választottuk a májusi szakítós himnusznak. A gifek pedig ennek örömére szólnak, még ha nem is én vettem meg, csak álmodtam róla, hogy egy szép nap majd az enyém lesz. Hát be kell érnem a Saree Wali Girl c. dallal. Lássuk.

Már megint ez a Sunny Leone. Nem mintha ő énekelne. Az Girik Aman feladata.

Milyen autó ez? És hol vagyunk pontosan? Utálom, de valakinek bejött az élet.

Na jó, a punjabi popszakma éppen kivétel, és nem senkiháziak kezében van.

Te, ez a dallam tapad. Száriváligörl meg minden. A punjabi ritmusok a véremig hatolnak.

Inkább fel is teszem a napszemüvegem, ne hogy valaki is lássa, de ez tetszik. Duruzsolom.

A fene vigye el, de már a lábam is megmozdult rá, lépnem is kell kettőt balra, itt se vagyok.

Még jó, hogy ez a zene nem pornó lett. Elég gáz lenne úgy. Már ötödszörre nézem vissza, ez ott bukás.

A közönség a szomszéd. Lufik nincsenek, de érzem, hogy ők is megszerették már ezt a dalt legbelül.

És tudom ti is azt gondoljátok, amit én. Azt igen. Hallgassuk meg még 1x. Fiatal az éjszaka!

Valaki azt írja erre, hogy az első bw remake all time, aminek van értelme. Mert most jött a hír, hogy a 2011-es Warrior indiai, hindi nyelvű feldolgozására van egy egész sanszos kilátás a távoli jövőben. Egyelőre még a rendező neve se 100 százalék, de jelen pillanatban úgy fest, hogy Karan Malhotra, az Agneepath rendezője viszi végül el, és nem Punit Malhotra lesz belőle. A főfőszínészek pedig Siddharth Malhotra (Tom Hardy szerepét bírnák rá) és Akshay Kumar jodiban vonulnának ki a csatatérre, a ketrecbe be. Ami nem lenne rossz, bár jó se. Kicsit fura felállás is, de bwban minden megtörténhet. 

Már lelki szemeink előtt látjuk, ahogy Alia és Varun a Saturday Saturdayre veretik éppen, de mivel még ilyen megfogható bizonyítékunk nincs rá, ezért addig egy poszter ígykészülttel kell most beérni. Amiben azt láthatjuk, ahogy erősen brainstormingolnak a plakát kinézetén a készítők.

Pozólnak is rendesen a főszereplők. Mindent megtesznek, amit kérnek tőlük. Alia ölébe is veszi Varunt, ha már lúd. És még ezek után mondja azt valaki, hogy nem is olyan égető fontos egy bw film számára a poszter (egyébként ja).  

És még én voltam olyan bolond, hogy azt hittem, AR Rahman öngólt kreál a Lekar Hum Deewana Dil filmzenékkel. Most meg csak hebegek, aztán habogok, ahogy hallgatom őket.

Talán túlzás azt állítani, de az utóbbi időben ez a score az egyelőre, ami a legjobban megragadt, megfogott a maestrotól. Pedig minden korábbi nagyobb hypeot élvezett, jobban elmentek rá a kritikusok, az emberek élvezkedtek rá.

Mégis ez az LHDD zeneegyüttes a maga életrevalóságával, egyszerűségével fejen ütött, fülön talált meg hasonlók. Volt is egy Khalifa, volt is egy Maalom, már a címek is fűszeresek (nálam ez prioritást élvez, majd valamikor erről is írok), most meg az Alaahda köszönt be. Habkönnyű, bébipopsi puha. Ami sokaknak nemgyerebe elhiszem, viszont aki hajlamos az ilyenre, érzékeny rá, annak nem lesz megállás, és welcome to dallamtapadás.

Ki kell emelni még Shiraz Uppalt, aki énekel. Még hogy énekel?! Nagy jóság. A betéten meg már fel se emelem a szemöldököm. Egy nagy adag kanállal kérek belőle. Még, még az ilyen szkénákból, na meg a filmből.    

Vigyázz alvilág, mert jön, itt van, megérkezett: Rani Mukherji.

A maffia tehát felkötheti, hiszen a színésznő, újdonsült feleség Pradeep Sarkar filmjében, a Mardaaniban (YRF) osztja az ellent kérdést meg választ nem tűrően. A sztori szerint a gyerekkereskedelembe veti bele magát, azután megy, és veszi fel a harcot a rossz fiúkkal, miután egy tizenéves lányt elrabolnak, meg csempésznek mindenhova. 

Rani először alakít rendőrt. Még egyszer leírom lassan és érthetően. Rani, rendőrt. Szerintem ez a két szó bőven elég arra, hogy mindenkit lázba hozzon a majd 2014. augusztus 22-én bemutatásra kerülő mozi. Persze-persze ez nem elég, ahhoz trailer is kell látni, meg egyáltalán tudjuk, hogy azért rendező is kéne hozzá, aki nem vágja haza ezt a több mint impresszívnek megálmodott élménycsomagot. Meglássuk. Egyelőre egy poszterféleség akad nekünk, amin a tagline a kulcs, és annyira coelho, hogy kitehetetlen, azt mondja:

Every war is personal