calacitra

A Kick filmzenéje kimaxolta a bw uborkaszezont. Ma már minden riksában arról megy a rizsa, hogy van ez az új dal, aminek angol a címe, meg az MBA szerezte. És amiben nem mellesleg a sztár: Salman Khan

 énekel. Mégegyszer mondom lassan és érthetően. Énekel. 

Na ez a Hangover.

Amit elsőre jómagam megbélyegeztem egy nem héthöznapi bw romantikus balladának. Miközben többszöri visszajátszás után be kellett látnom, hogy tévedtem. Hiszen minden modernsége ellenére, ennél indiaibb (megrajzolt, íves) nem is lehetne.

Sőt. Lelki szemeim meg füleim előtt már OSO emlékek cikáznak, vagy ez csak nekem üt be, és akarom érezni, úgy, mintha ez valami hasonló Main Aagar Kahoon-szerű epikus daldarab lenne most így 2014-ben...

Jóllehet hasonló magasságokig nem ér fel majd, és fogunk beszélni róla, tekinteni rá hosszú évek után, de azért az esélyt megteremtette magának, amivel most még rá is emelt, hiszen a dalhoz készült betét, klip sem az a fapados, és spar-budget kiadás, nézzük is. Nézzük. Vagy 6247x megnéztük már.

Nyilván, ahogy az sejthető volt, ezt a dalt nem Shreya Ghoshallal adják el. Hülyék lennének, ha mégis. Mikor - a pletykák szerint Sonu Nigam indokolt-indokolatlan(?) lecserelése után - Salman Khan úgy szállt be a bw-i zenebizniszbe, hogy azt senki nem látta előre jönni. Teljesen meggyőzően, igazi FŐNÖK-ként, és az új szerepkörében is atombiztosan megállva a helyét. Aki mást mond, az most tényleg a trollok zunigája.

A betét pedig? Frenetikus. Semmi extravaganza (hah), csak színpompával, letitsztult koreoval, és egy hihetetlenül meglepően vállalható és müködő kémiával operáló jodival az élen. Jacueline és Salman együtt piszok jól festenek. A fene se gondolta volna. De hát ez a meglepetések dala. Itt minden a helyén van.

Akarjuk is azt a másnapot. Évzenerelé kiakadva. ♫Hangover Teri Yadoon Ka, Hangover Teri Batoon Ka♫. 

Mindig túl sokat beszélek. Szóval most nem fogok. Nem is kell. Mert aki ezt olvassa a képet és a videót látva, az meg is érdemli. Hiszen na, ha nem tűnt volna fel:

  SHRADDHA KAPOOR A GQ JÚLIUSI CÍMLAPLÁNYA    

Mert talán nem nyilatkoztattam még ki, és kürtöltem világgá, meg adtam jól érthetően mindenki tudtára, hogy/de Homi Adajania új rendezését, a Finding Fanny Fernandest az év egyik legvártabb filmjeként tartom számon. Hiszen a Being Cyrus és a Cocktail c. alkotások készítője idén is a moziba tart. Arjun Kapoor, Deepika Padukone, Naseeruddin Shah, Dimple Kapadia és Pankaj Kapur kíséretében. A történet elvileg valami road trip lesz, de majd hamarosan kiderül mi, miért, kinek, hogyan, honnan, hova is pontosan. Mert jövő hét közepén előzetes. Omájgád. Addig meg egy kép Arjunról, hogy így fog kinézni. 

AR Rahmant van miért méltatni a LHDD filmzenék kapcsán, de azért butaság lenne azt állítani, hogy ez aztán mérföldkő (az ő életében, bwban), és olyan, amilyenben még az idén nem volt szerencsénk, és részünk tőle. Gondolok itt elsősorban a minőségi létrára. Mert a soundtracken megtalálható baromi erős kreditek mellett simán ott vannak a meg-megbujó átlagosabb, nem sok vízet zavaró felvételek. Amilyen a Beqasoor is. Not bad, és filmben ez majd biztosan jól fejti ki hatását, akkor és amikor kell, de anélkül nem túl szép ahhoz, hogy szép is legyen. 

Ja és a poszterét már nagyon keresem, aki talált egyet, ordíbálhat. A falamon ilyen még úgy sincs, a többihez pont passzolna.

Meghallgattam. Egyszer. Kétszer. Háromszor. Aztán mégis olyan volt a HSKD legújabb dalelőzetese, mintha semmit sem akarna megváltozni. Vagy engem megváltoztatni. Nem éreztem, hogy különösen nagy hatással lenne rám, akár a fülemre, akár a lábamra. Egyszerűen elmarad a varázslat, amiért a Sachin-Jigar a felelős, és adós vele, sok van már a számláján. Húzom is egymásután a strigulákat a kihagyott ziccerekről, és ezt is csak a refrén menti meg igazán, na meg a látottak.