calacitra

A színésznő ha minden igaz most először (nem utoljáta talán) szerepel az indiai Vogue magazinban, annak is a most megjelent számában. Ő lett augusztus címlapnője. Aki tehát nemcsak és kizárólag a mozivásznakra tért vissza, hanem a magazinokba is lehet már viszontlátni, mindjárt a címlapokkal kezdve.

Úgy gondolom azért a tavalyi English Vinglish után sem állt meg az élet neki, már ami a filmes teendőket illeti. Jó is lenne valamikor újra látni, hasonló vagy akár más szerepkörben, de azt is simán el tudnám képzelni, ha tényleg tényleg tényleg ezzel vonulna vissza. Mert sokszor és sokat mondtam, de egy nagyon jó választás volt a részéről az, amikor igent mondott erre a filmre. Jó döntés. 

És az egyik leggecibb, leggyenyóbb húzás volt bw részéről az, amikor ezért az alakításáért semmi de semmilyen komolyabb díjat nem adott a kezébe. Sajnáltam már a végén. Mert kiválóan tért vissza, valamicskét csak megérdemelt volna. Nem is azért, mert jaj 20 év után, nesze fogd meg, örüljél, hanem a teljesítménye végett, láttán, amiben fikarcnyi hibát nem lehetett elkapni. Persze tudom, hogy mind Priyanka Chopra, mind Vidya Balan fantasztikus évet zárt tavaly, de ennyire azért nem vertek köröket a visszatérő, legendás, híres heroinra. Én tutitra megdobtam volna néhánnyal, ennek ellenére örülök, hogy úgy döntött ahogy. Megmutatja magát újra. Színes, üde színfoltja volt a 2012-es bw felhozatalnak. Na de vissza a jelenbe.

Itt meg a már említett fotósorozat egyik képeleme. Persze több is van ott, ahonnan még ez jött. Érdemes is fellapozni virtuálisan, jól sikerült darabokról lévén szó. Időtlen, elegáns, tanári és szép. Mi azért drukkolunk neki, hogy legközelebb legyen legközelebb. 

Címszavakban: SWAG!!! mielőtt lemegy a nap, amerikazászlós sálban jártam, sivatagi lakókocsikázos ejtőzés, meg egy Diljit Dosanjh és egy Badshah.

Ez utóbbi egyébként a szerzője is a dalnak, amiből hiányzik valami kakaó, bár lehet így akarta, szerette volna. De nem az igazi, az a főnyeremény, mint az ötös lottó. Pedig Honeytól a Brown Rang hasonló tészta, és mégis sikerült eladhatóbbra kitalálni. Ez valahogy dallamtapadás-szegényebb annál. Persze ez rossz ómen, és összehasonlítási alap, hiszen a Badshah és YOYO Pakisztán Majkáka meg Dopemanja. Fájt. 

Ami a lényeg azonban, hogy pápápátola #szveg. Egyvasárnapi, nyári, hetimuzsikának megteszi. Többre viszont már nem futja tőle eslő fülre.  

Tátárátátá... Azok filóztam, hogy ha most nagyon meleg lenne (ami volt, elmúlt) nem esne ennyire jól. Egen. De mivel nincs, így teszem-veszem-rakom a dolgaim, nyugodtan, para nélkül, mialatt szól ez, a Madras Cafe egyik dalpromója. Kiskanálnyi nyugtató. Zebunissa Bhangashnak pedig olyan szép hangja van, mint amennyire természetes Rashi(!!!nem az!!!) Khanna. Szép párt is alkotnak onscreen John Abrahammal. De azért azt tegyük is rögtön hozzá, hogy ezt a filmet se a zenéiért fogjuk szeretni előzetesen.  

Már akartam mondani, hogy milyen unalmas mindig 1 vagy 2 percen keresztül azt nézni, hogy Anushka Sharmat fotózza le valamelyik magazin. Még szerencse, hogy a People nem így tett a legújabb számához készült how to make it során. És nem 1, nem 2, hanem mindjárt 7 percnyi anushkasharmas vizuál eyecanditartalmat tol az arcunkba, a szemeink elé, amivel sokkal jobb is lesz a lányzó fekvése. Sőt ha azt nézzük, 7 percből tényleg 5 maga a fotózásé, amikor is egy árva szót sem szólnak, csak kattkattkatt. Olyan ez mint a dalbetét, csak nevezzük el #beautybetét, ami nem énekel, dalol, plébekel, de tudna, ha nagyon akarna. Látottakban sincs hiba, sokszor szebb is azoknál, és hosszúságban sincs külünbséga a kettő között. Éljenek hát a beautybetétek! Én kérek egyet. 

Van az, amikor eltervezed, kiszámolod, leganttozod, hogy most aztán minden úgy lesz. Később meg kiderül, hogy a fenéket. Bevallom, nem is szeretem a nagyon váratlan dolgokat, a hét pedig pont, hogy tartogatott ilyenekből párat-egy néhányat. Éljen. Vagy mégse.

De az utolsó napra azért csak sikerül(t) kontent-seringküldetésnek eleget tenni jól. Sőt még ozora is van, amiatt se kell szívni, a közkútak is tárva-nyitva állnak mindenki előtt, a sziget pedig szigetebb már nem is lehetne, így miért éppen mi maradnánk ki a sorból. Mi ergó bw, aki bőven adott, szolgáltatott hideget-meleget erre hétre hírekben leosztva. Hirtelen csak kapkodunk ide-oda, nem is tudjuk hol kezdjük, kinél, merről.  

Talán először is Eid Mubarak! Evribádi. Mert az ünnep az ÜNNEP, legyen akárhol-bárhol is megtartva. Ez az Eid meg most olvasom, olyan mint karácsony, mindenk hazatér (get on the train baby), eszik-iszik-mozizik ottan, háleluja nekik. Meg imádkozik, el ne felejtsük. Együtt a család, és 2013.

Meg ha már a mozi szóba került, akkor Chennai Express! Nézik és nézik és nézik. És még annál is többen. Akarok írni róla még, de előzetesen annyit, hogy filmtörténelmet írt bwban, és talán még fog is néhányat, ki tudja. Egyelőre kezdésként annyian nézték, mint hindi nyelvű mozit soha, semmelyiket se. Durva. Két nap alatt majd 70 crore-ig jutott. KÉT egész nap. Az kábé annyit jelent, hogy kihaltak az utcák, és mindenki a moziban volt, az elefántokig bezárólag csak azt leste. Ma pedig vasárnap és hát jól tudjuk, mozizni a legjobb ilyenkor. Szóval akár az is megtörténhet, hogy ma is legalább ugyanennyien látogatnak el a filmszínházakba. Shahrukh Khan úgy néz ki megcsinálta. Tudta mi kell a népnek. Mégha kritikusok úgy lehúzzák, mint a pottyantós wc-t. De hát legalább nézzük a jó oldalát: idén is lett egy Salman Khan mozink, csak azt azt Srk hozta el nekünk. Végülis belefér, de elég volt, jövőre remélem már mást csinál.