calacitra

Bombasztikus na, Prabhu Deva ezt se aprózta el - Pritammal karöltve. Ő nem is olyan forma. Meg le se tagadhatná, hogy az ő műve lett a Kaddu Katega. De ami a legszebb, hogy le se kell. Mert még úgy is pénteket mond a csütörnöknek, hogy azért tényleg egy Saree Ke Fall Se szintet nem üt meg, csak közel hajol hozzá, és megkérdezi, hogy rendben vagyunk? Az meg kiröhögi, hogy persze, bár hallottam már jobbat is az R Rajkumarban.  

Kezdjük ott, hogy a decemberi Filmfare címlapférfija Farhan Akhtar lett, ami nem is nagy baj. Vagy ez a legkisebb baj. Jóllehet nagyon nem világos, hogy is került oda, miért, de hát whatever, ilyen ez magazin szakma. Sokkal érthetetlenebb ennél az a lead, taline, amivel eladnák, hogy 'Farhan Akhtar's dramatic transformation into a sexy beast'. Magyarul egy szexi szörnyeteget csinálnak belőle. Ezzel kapcsolatban négy kérdésem van csupán:

• Sexy beast?
• Farhan?
• Beast?
• SERIOUSLY? 

És úgy ennyi. 

Egy Sunny Leone film, egy folytatás, egy 3D, egy Salman Khan kámingbek, meg thrillerek, maszálák, akciók, vígjátékok, ergó tényleg sokszínű lesz a jövő év első hónapja, ha a mozis bemutatókat vesszük gorcső alá, ebben a pillanatban. És akkor még egy fiatalosos romcom, amolyan SOTY klón is befutott az eddigiek mellé, csak hogy ilyen se maradjon ki már.

Ez lesz a Yaariyan, az Aashiqui 2 készítőitől, Divya Khosla Kumar rendezésében. A színészek között pedig olyan neveket találunk, mint Himansh Kohli, Rakul Preet, Dev Sharma vagy Nicole Faria, amik/akik azért sokat mégse mondanak. Viszont ennek örülni is lehet, meg kell is. Hiszen belegondolva, azért, egy fiatalított SRKnál vagy Aamirnál mégis hitelesebb, ha a korhoz közelebb álló színészek szerepelnek egy ilyen moziban, és az sose de nem baj. Meg nekik, a fiataloknak is valahol el kell kezdeni, ez meg jó sansz rá, nekik.

És bár fakt, a trailer nem főnyeremény, de január végén, ha tehetném mégis csak jegyet váltanék rá. Egyrészt a tinédzser filmes mivolta, másrészt és legnagyobb részt a zenék miatt. Nyilván előzetesen, mert csak abból okoskodunk, főzünk, amit itt a trailerben hallottunk. Az viszont egészen fülbaráti, szóval megadom magam -egyelőre- Mithoon, Arko, Yo Yo Honey Singh hármasának, akik ezért lesznek felelősek. Arijit Singh már készül is az új Tum Hi Hoval, meglássuk. 

Csak hogy tisztázzuk, ha a Saree Ke Fall Se nem lenne, akkor a Gori Tere Pyaar Mein általam egyszerűen csak leitemnumberezett dalbetétje: a Dhat Teri Ki lenne az utóbbi idők hónap legnagyobb slágere. Meg évzenéje. És akkor a Ram Leela (aminek már megint új címe van, őrület) Nagada Sang Dholja mindkettőt üti.  

Persze így is vígan megférnek egymás mellett, hisz míg az egy puritán konvencionális desi muzsika, addig ez partyállat himnusz, a rosszfiúk indulója lett szerte a nagy világban. Amikor amit, ami kell, meg amilyen kedv van, jöhet, idevele, bármelyik is legyen az, csak legyen.

És mivel tegnap az R Rajkumar dalbetétjét már körberajongtuk, így most a Dhat Teri Ki a soros. Ő is megkapja maga ígykészültjét. Irány a Hard Rock Cafe, a tanító Remo, aki bemutatkozik Imran, aki pedig közreműködik eyecandy és más egyéb szerepkörben: Esha Gupta.

Nekem meg megint táncolhatnékom lett, és ebben még az sem zavar, hogy hát az ass-t kisípolják már a refrénben... de no para, képzeljük, vagy inkább plébekeljük oda.   

A Sajid Wajid olyan már nekem, mint Tarlósnak a Kálmán Olga. Néha nem értem, néha az agyamra megy, néha meg műanyag cserepes cikláment ajándékozok neki, hogy azért mindenkinek jó (jobb) legyen egy picit, vagy legalábbis annál, ami előtte volt.

Kvázi látom, hallom, hogy ebben a Bullet Raja dalban van valami, valami potenciálszerűség, amire tényleg régen volt példa már tőlük, viszont egyúttal sírni tudnék, ha tudnék, mert elhervad, mikor már kinyílt volna lelki füleim előtt, és megmozdult volna rá a bal lábam kisujja.

Magyarul ez megint semmi, semmi olyan (még ránézésre se), amiért miatta virágot lopni bűn nélkül is érdemes lenne.