calacitra

Lassan, ha ez így megy tovább, akkor nem kell sokat aludni a következő olyan filmre, amiben is a két - évekig egymást ekéző - színészóriás együtt szerepelhet, egymás mellett, kéz a kézben. Gondolom az lenne csak az igazán epikus fordulat az eléggé szövevényes kapcsolatuk hátországában, de hát semmi sem könnyű.Még bwban is lehetnek a barátokból ellenségek, majd megint barátok. És akkor ezen a ponton meg is állhatunk, hiszen itt tartunk most a Salman és Sharukh kapcsolat szaga kellős közepén.

Hiszen ki ne emlékezne a nagy 'HÁGRA', ami még egy partyn zajlott le a kamerák kereszttűzében, de az már a múlt, hiszen jött a hír, hogy Salman új filmjéhez, a Kickhez, amit Sajid Nadiadwala rendez, és a tervek szerint jövőre be is mutatják, na abban a vizuális effektért az a Red chili VFX lesz a felelős, aminél pontpontpont Sharukh az tulajdonában van.

Micsoda véletlenek.   

Aki a Babbe Mastba nem találta meg a számításait, mert túl ment már minden határon, DHB volt, vagy xproject fel-feltöltve, annak a Yaariyan ABCD dalbetétje lehet most a tökéletes választás és egyben főnyeremény. Persze ehhez is kipizsintnek lenni, elfogadni a raprészeket, amiket Yo-Yo szállít kiválóan, meg a hülyebiztos refrénen is át kell siklani, a Pritami dalszövegről nem is beszélve, de ha így elfogadjuk ahogy van, akkor dallamtapadásos estének nézünk elébe, fakt. Itt az új pizsamaparty-himnusz bwban egyétek, vegyétek.   

Nehéz ám ez a bw fanszakma. Egyik nap még Mohit Chauhan szeretnél lenni, vagy úgy énekelni, ahogy ő. De aztán másnap meghallod KK-t, ahogy a Jannat dalokat énekli, és semmi perc alatt bújnál bele a bőrébe azonnal. Viszont egy újabb nap, és jön Arijith Singh, akitől meg olyan érzésed támad, mint ha addig előtte egy férfi énekest, legyen az playback akármi se hallottál volna dalolászni, de senkit. És ő most a nagy favoritunk, mert tényleg tud, tudhat valamit (a zenei rendezőket nem elfeljtve, alábecsülve), ha egy ilyen a Jackpot dalbetétet remiksz verzióban értékesít, elad nekünk, akármennyire is szörnyű azt nézni, mert az. De tetszik no.

Taps, vagy inkább szégyen. De mi is benyaltuk a fagyit, bedőltünk többek között a Times of Indiaval egyetemben (és még sok más lappal) Roshan apucinak, aki túlságosan nagyot mert álmodni, de túlságosan, és azt hitte, hogy a Krrish 3 minden rekordot megdöntve a legtöbb pénzt hozó filmje lett bwnak. Legyőzve ezzel a Chennai Expresst, Salmant meg mindenkit.

Erre jött most a válasz az oksoktól, akik hozzáértenek, otthon vannak box office-ügyileg, a számokban, hogy Roshan apucinak nem kéne butaságokat beszélni, mert nem úgy van az, ahogy világgá kürtöli. Nagyon nem.

És inkább tegye fel a szemüveget magára, lépjen hátra, majd próbálja meg kisakkozni, hogy mi a különbség a nettó és bruttó számok között.

De a legszomorúbb az egészben mégis az, hogy még ezek után is a seggét menti, tagad, tagad, és próbálja még tovább eladni, bemesélni a népnek, hogy mert a Krrish az tényleg olyan meg ilyen sikeres, összehozta azt 240 körüli croret, és ő ért hozzá, mások nyilván nem.

Miközben persze nem hallgatjuk el, hogy kasszasiker, meg is döntött pár rekordot a sequel, de közel sem Chennai Express szintű bevételre tett szert, ha magát az országot, és a nyelvet nézzük, márpedig arról beszélünk. Külföld már más tészta. 

A film, amiben Soha Ali Khan bikiniben -lesz- látható. Ugye. Ugye.

Amúgy pedig Samir Tewari rendezi, azki, Arshad Warsival a főszerepben. Jópofa vígjátékként vezetik fel, csak valahogy pont a poénok hiányoznak belőle eddig. A történetről meg majd traileridőben mesélünk, nem is derül ki sok minden, szóval hátrébb az agarakkal, lehet ez még akkor és onnantól fogva sokkal jobb is.

De azért mint 2014 első bw filmjétől többet várnék, főleg azok után, hogy idén a Table No 21 tényleg magasra feltette a lécet, tökelőször, oly emlékezetesen. Fel is van adva a lecke a Mr. Joe B Carvalhonak, amiről per pillanat nehezen tudom elképzelni, hogy hasonló zseni mutatványra lenne képes, de ne legyen igazam.