calacitra

Annyira megszerettem a dalt, hogy képtelen voltam szkippelni ezt. Pedig a dalbetétben semmi nagy dunszt nincs. És végülis ilyen lett a how to make it is. Melegben sörrel pont jó. Egynyári ígykészült. Most, pont most jól esett. A dal viszont más tészta, arról tartom, hogy tovább is ki fog tartani. Tovább húzza a nyári hónapoknál. Egy szó mint száz, csak ajánlott nézegetnivaló. A tiszteletkörök ott vannak, ahogy mindenki puncsol a másiknak, mert ilyenkor szokás. Pár koreotanulás is azért belefért a három percbe. Egyedül csak azt sajnálom, hogy Honey nem mond egykét szót a dalról mégis. De túlél(t)em enélkül is. 

Azt mondták igyunk sokat, még annál is többet. Meg, hogy fontos a megfelelő folyadékbevitel. De remélem azért nem leszek rosszul, mert ezt látva-hallgatva három percen keresztül úgy tátva maradt a szám, hogy abba teljesen kiszáradtam. Szóval ti figyeljetek jobban, magatokra, és hörpintsetek, gurítsatok előtte, mert közbe már nem lesz rá lehetőség. Nem is elsősorban Andrea Jeremiah az oka, vagy a hangja, vagy a dal. Hanem úgy az egész mindhárom ánblok miatt, következményeképpen juthattok el olyan sorsra, mint ahogy én.

A szépséges dél-indiai (?) énekesnő, aki hírek szerint Anirudh Ravichanderrel is kavart, összeszűrte amit össze szoktak ilyenkor, most az egyik kollywoodi, tamil nyelvű mozi, a Naduvula Konjam Pakkatha Kaanom egyik dalát, az O Crazy Minnalt adja elő.

Legalább egy éves a videó, ilyen howtomakeit cucc szerűség, de ez mit sem von le az érdemeiből. Szenzációs. Mosolyméreg egyszerűen meg szeretetdús, meg hangulatbomba. Meg nem is mondom már tovább. Kitaláltátok, kitalálhattátok, tiétek is a színpad. Én megzabálnám, annyira zabálnivaló. 

Attól, hogy a dalt nem nagyon csípjük, attól még hatalmas élményforma együtt látni Yo Yo Honey Singhet meg Shah Rukh Khant, meg azt is, ahogy táncolnak, tanulják az amúgy nem túl bonyolult koreot. Fél perc, gondolom lesz majd több is.

És imádkozzunk, hogy ezt nem vágják úgy és annyira haza, mint magát a dalt. Bár az így is jelentősen le fog venni az élményből, majd a betét nézése közben (bár azt mondják ez nem lesz benne a filmben).

Persze láttunk már csodákat, és létezik zeneszerelem sokadik hallásra is. Egy jól megkoreografált, eltalált, hibátlanul szinkronban, kiváló kémiában élő-táncoló jodi képes még a legkacatabb daldarabból is valami hangulatbimbót elereszteni, vagy kivirágozni csak úgy minden előzmény nélkül. Magyarul működni, és szerethetővé tenni a teljes csomagot. Meglássuk.

Priyanka legújabb egynyári dala már 6 milliós nézettséget kukázott össze a youtubeon. A korábbi dalát sanszos, hogy ezzel már kenterbe is verte. Mert amikor legutoljára néztem (hallgattam, túlzás) az In My Cityt, olyan 5 körül mozgott a vége.

Ebbe pedig meg még benne van, hogy mehet tovább, emelkedhet ez a szám. És ki tudja hol a vége? Szerintem olyan 10 körül majd megáll, mert sok van még a nyárból vissza, és most jön a leggecibb része, amikor az amúgy még elviselhető hőséget felváltja a forróság. Nem is értem az afrikai meleg, levegő mit keres itt egyáltalán. Maradt volna ott, ahonnak jött. Ennyit erről, rinya lezárva.

A most következő videó, egy howtomakeit-ish, ami alatt megcsodálhatjuk Priyankat, vagy inkább azt, hogy hogyan is készült az Exotic, amit most már teljes joggal nevezhetünk a nyár egyik legnagyobb slágerének, akár tetszik, akár nem.   

Ne azt nézd hogy milyen. Hanem ezt, hogy hogyan készült. Itt is igen a legújabb ígykészült, a Titlihez, abból, ami a Chennai Expressből (még 3 hét és premier) való, és eléggé szeretjük, volt róla szó.

Arról viszont talán nem, hogy pluszba még egy DÁBSZTEP verzió is készült hozzá, arra az alkalomra, ha már az eredeti túl édes, cukormázas, habkönnyű, babapopsi sima lenne neked. Miközben te a táncparkettek ördöge vagy, az éjszaka császára, aki twistel, akkor is amikor nem tud róla, na pont neked és hasonló társaid kftnek jön jól az a fajta plusz változat is. Mehet az adagolás, a csapatás, a yolo. Avagy a Vishal-Shekhar mindenkire gondol. 

A howtomakeit pedig igazából olyan, amilyenre számítani lehet. Semmi meglepetés. Mert ha engem kérdeztek, pont így képzelek el egy Rohit Shetty féle, Farhan koreografált, Srk-Dee jodival megáldott dalbetét forgatást. Haláli, humoros, hülyéskedés. Persze ettől még nagyon pöpec volt nézni minden egyes másodpercét. Tipikusan olyan érzés fog el a nézése közben, után, hogy bárcsak én is ott lettem volna. És azt hiszem ennél nagyobb és több bók nem is kell, felesleges már, mára, ehhez. A csúcsjelenet 2:25.