calacitra

Dj Amaan azt hitte, de rosszul hitte. Mert ilyen mesápokkal biztosan nem fog sok babér teremni neki a Chetasok, a Kiran Kamathok, a Shadowk mellett. Nyiván az alapanyag, amiből dogozott az se volt tökéletes (és akkor szépen fejeztem ki magam), de az előbb említett fiúknak már sikerült hasonló kvalitású zeneösszesből sokkal de sokkal élvezhetőbb mesht is összeállítani. Ott a pont tehát.

De azért ez mindjárt nem jelenti azt, hogy ebbe a Himmatwala projektbe ne szendvedtek volna meg ők is. Hiszen mérget ennék, vennék rá, hogy igen, lett volna baj mindenhol, ha nekik kellett volna megszülniük. Szóval részben nem tehet róla Amaan, talán majd legközelebb. Éljen a második esély, vagymi.     

A most következő Himmatwala dal és táncbetét, annak promója most nektek szól. Mert nektek. Csak nektek. Miattatok, hátha szeretni szeretitek, jobban. Én ugyanis egy perc után szkippeltem, ahogy a filmet is fogom úgy néz ki.  

Avagy Thank God It's Friday. Amivel tökre egyet is értek ebben a szent minutumban. Sóhajt.

A Himmatwala legújabb dala ő. Egy item song (erről mindjárt), egy igazi - majdnem- péntekhimnusz. A TGIF mai napról, napnak, napért szól. A hét utolsó, de nem legeslegutolsó napjáról. Lehet plébekelni ma, de a hét különböző másodpercei alatt sem ciki elővenni, ha ránk tör 'a mikor lesz már' érzés. Amúgy a Sachin-Jigar szerezte, és szerzett már jobbat is. Eh.  

Mert, nem akarok példálozni (akarok!), de első fülre annyira és akkora klasszikus aligha lesz belőle, mint ahogy azt Rebeca elszavalta nekünk már korábban, funfunfunfun alapon. Nem érzem benne azt, a pluszt, hogy én ezt tényleg elő kell vegyem pont pénteken, vagy máskor, ha úgy van, és úgy kéne. Ebből a szempontból Indeep Bakshi Saturday Saturday slágere az, jó ellenpélda. Ami bármikor és különösen a hétvégre való tekintettel sokat és sokszor vissza-le-játszható. Sokan úgy tartják egyébként, hogy a TGIF a Himmatwala filmzene korong legerősebb tétele, amit egyelőre nem tudok, lehet megerősíteni, sajnos, de ha így van részvétem, rip Himmatwala soundtrack.    

Más. Mondottam volt: item number. Sonaksi Sinhaval az item lédi szerepben. A téma pedig nem más, mint vissza a múltba, előre-hátra a nyolcvanas évekbe. Ami már csak azért sem butaság, mert egy, a retro az új disco, és kettő, maga a film is egy nyolcvanasnak a ríméke. Ez rendben is van. De ez magáról a tételről is so-so elmondható. Nyilván, a túlfűtöttséget, az aláöltözött hölgyeket itt most nem találjuk meg, sokkal inkább bw filmekre, színészekre reflektál a TGIF, és magára a korra, a korszakra, - azokra a jellegzetes outfitekre, mozgásokra, mozdulatokra, meg mindenre, ami a táncperketten akkor és azóta vanvoltlesz jelen. És ez igazából most nem is nagyon baj. Elnézem, nézegetem. Sonakshi néhol azért viccesen danszol, moonwalkozik éppen, de bőven megállja a helyét. Igaz nem is tűnik ki, hogy hú de pöpec milyen jó, látni kell még egyszer és még.

Verdikt. Egy jobb zenével akár szebb jövő is állhatna most előtte. Így azonban csak egyszer éri meg a pénzét, a ráfordított idő keretét, és értékét ebben a mai rohanó világban, ahol bw zenékből mindig akad egy újabb ellenfél.          

Kezdem azzal, hogy jól megbeszéltem magammal: a továbbiakban megpróbálok elvonatkoztatni az itt látható főszereplő személyétől. Nem úgy, hogy nem képzelem oda, mintha ott se lenne, áucs, hanem pont ellenkezőleg számba veszem, és csak a puszta jelenlététől nem lesz rossz a szememben egy dalbetét. Kezet rá.

Nézem, hallgatom. Hallgatom, nézem. Na és a végeredmény?

Persze így könnyű. Hogyan is lehetne erre bármi rosszat mondani. Meg ez így nem is ér. Régen minden jobb volt. És ez bwra is igaz. Tiszta nosztalgia, dejavu. Mintha tényleg egy oldszkul desi filmnek a dalbetétjéhez volna szerencsém. A zene, az énekesek hangjai, a színek, a koreo, a háttér ánblok azokat az időket hozza vissza, már amennyire én azt tudom. Vagy nem.

A zenei rendezőnk meg? Sokat ekézett Sajidnak talán az idei év lesz az igazi. Bár a tavalyit nem nehéz felülmúlni. Azt nem mondom, hogy most ezzel az egy dallal lekenyereztek, és elfeledtették velem mindazt ami megtörtént, de a jó úton zenélnek afelé. Fülbemászó, szerethető, oldszkul igen, viszont nem évzene, vagy ahhoz közeli, csak hogy tisztába tegyük a pelust, még mielőtt.      

Remélem titeket lázba hozott Sajid Khan legújabb filmjének előzetese, mert engem nem igazán. Tudom masala, echte desi, remake, és ott van a tigrisekkel meg harangokkal küzdő Ajay 'Singham 2' Devgan, mitöbb a szép Tamannaah, őrület-móka-kacagás, de nem rohannék utána a moziba élből. Hidegen hagy na. És ennek van is vajmi köze a főszereplőhöz, akitől jöhet bármi, mert nincs bhagwan, hogy én azt szeressem, eddig szerettem volna. Ilyen egy kapcsolat a mienk. Ettől még a zenéket várom, mert az lehet jó, ha más nem is - a számomra.       Helyettem is nézzétek, élvezzétek, ha tudjátok.