calacitra

Indiai filmeket jó nézni egyedül, ketten, többen, vagy otthon, de a legjobb, ha azt egy magyar moziban tehetjük meg. Pláne, hogy erre alapból vajmi kevés lehetőségünk van. Így aztán meg kell becsülni minden egyes hindi vagy bármilyen más nyelvű bemutatót, akárhol is legyen, akárkiknek is.

De most eljött a nagy, várva várt, soha vissza nem térő alkalom, lehet is örömtáncot járni, hiszen idén karácsonykor, pontosabban december 26-án a csomó fesztet megjárt és díjakban is gazdag The Lunchbox című alkotást csodálhatjuk meg Ritesh Batra rendezésében. Éljen, éljen. Ami még jónak is tűnik, nem annyira maszálá, és pont az ünnephez illő. Tehát megéri. 

A magyar címe meg az Ezerízű szerelem lesz, ami kackac, de hát ezen nem veszünk össze. A csattanó csak annyi, hogy vetíteni nem sok helyen fogják, viszont aki a kicsit nem becsüli úgy is jár, ahogy. Szóval két vagy három, főleg bp mozi, a Puskin, a Toldi többek között adja le, mutatja be, és hozza el nekünk az indiai filmeket, és annak legújabb gyöngyszemét. Ami ugye csak egy mikronnal maradt le attól, hogy most képviselje Indiát az Oscaron az idegen nyelvű filmek kategoriájában.   

Ami időközben a Torontó Nemzetközi Filmfesztiválra is megérkezett. De pár nap és hazájában is megtekinthető lesz, meg kiderül, hogy létezik-e az a fajta szerelem, amit ők is megkérdeznek tőlük, tőlünk, a taglineban. Egyébként korrekt a plakát.  

Kövezzetek meg, de úgy vélem, hogy Irrfan Khan ahelyett, hogy nyugaton próbálkozik be állandóan, inkább maradna a seggén. Ott otthon. És csinálna több, valami ehhez, a Lunchboxhoz (másnéven Dabba) hasonló vagy akár ettől eltérő, csak bw filmet, mert azért azoknak sincs párja.

A Billu Barbert is mennyire imádjuk vele, de tavaly a Paan Singh Tomarral is díjak tömkelegét söpörte be, ami jól mutatja, hogy tud, meg hogy szeretik is, hiszen sokan meg is nézték csak miatta.

De az egyik legújabb filmje a D-Day is nagyon impozáns darab lett, mondhatni az idei év egyik legprofibb gengszterfilmje. Meg is kéne nézni még egyszer. A másikról, a mostaniról, a Lunchboxról nem is beszélve (bár a bemutatása ennek még várat magára). Mert, ahogy említettük a trailer kibeszélőben, egyszerűen nagyszerűnek fest, amit ez az oldszkul daldarab is jól megerősít.   

Csak jelzem, hogy Cannest már megjárta és bevette. Most meg hazatér, hogy szeptember 20-án meghódítsa Indiát is magának. Érdemes is lesz odafigyelni rá, erre a Ritesh Batrara, az elsőfilmes rendezőre, mert az előzetes alapján könnyen lehet, hogy az végén a The Lunchbox már az év legjobbjai között találja magát sok helyen, listákon.

De egy biztos, az emberek szívét rabul ejti majd. Bár ahhoz ez a trailer is éppen elég volt. Minden mellette szól, annyira egyszerű, megfogható, magával ragadó, tömör csoda első blikkre, hogy nézeti magát velem.

Pedig az messziről látszik, hogy ez se az a bw, amiről könyvek szólnak, a fejekben él, meg amit hisznek és tudnak róla. Hanem az indiai filmkészítés olyan oldala, amiben tényleg lehet fürödni bárkinek, bárhonnan, fűszeresnek is csak azért lesz fűszeres, mert Nimrat Kaur úgy főz, ahogy.

Aki amúgy, a történet szerint, szeretne urának kedvében járni, meglepni valami finomsággal, új recepttel. De az éthordó dobozegyüttes nem oda kerül, ahova címezték, hanem tévesen egy magányos, nyugdíjba készülő Irrfan Khanhoz. Aki azért csak leírja a véleményét a cetlire (twitter 1.0), hogy hogy milyen is lett. Na szóval innen indulunk, mindez egy kiváló zenével aláfestve és egy mindig király, itt éppen Irrfan barátját alakító Nawazuddin Siddiquival a mellészerepben.

Hát elolvadtam. De ti se maradjatok ki. Must-see.

Az egyik kedvenc bw színésznőnk a minap ünnepelte 34. születésnapját. Mennyit? Hát jó nagy hepit Rani, de tényleg. Jöjjön is a Blue Scholars neki készült himnusza, amit tehát nem én írtam, nem, de akkor is ezzel kívánok még soksok jó bw filmben való szereplést, mert ott a helyed a filmekben, bwban.  

Meg van pár friss kép róla, egy pár napos, valahol valamilyen eventen vett részt éppen. Hihetetlen a mosolya, még mindig. Olyan, hogy neked is azonnal mosolyogni van kedved. Nézem-nézem és jaj de várom azt a Taalasht, ott fog szerepelni ugyanis legközelebb.