calacitra

Kunal Kohli megunta a banánt, meg a kényelmetlen rendezői foteleket, ezért a kamera mögötti életet felcserélte az előttivel. Nyilván mértékkel, megtartva a korábbit is, de bw a debütálások centruma, bárki bármikor bárkivel. Így miért pont ő maradna ki. Hát nem marad. A Phir Se c. filmben már látjatjuk is mire boldogul más szerepkörben, mint ahogy azt ő vagy mi megszokhattuk. Társa, partnernője se lesz valami bw experte, hiszen Jennifer Wingetet inkább a tévéből ismerhetjük, a “Saraswatichandra” telenovellából. Kvázi nem a cast lesz a legerősebb ismérve a filmnek egyelőre. De cáfoljanak rám, ha csak tehetik.

u.i.: Már forgatják, Londonban. Jövő májusban pedig bemutató.

1:11 - Made my day.

Nem is a zene miatt, Anirudh for prez, imádom az Ethir Neechal korongot oda és vissza, sokkal inkább a dalbetét, a koreográfia okán. Ugyanis már marhára izgatott voltam, hogy mit hoznak ki ezekből a zenékből vizuálisan. Mert az ember elképzel valamit, oké a dalszöveg a téma egy fonal, amibe lehet kapaszkodni, hogy majd biztos lesz benne ilyen meg olyan jelenet, de azért Kollywood is tud (rendre) meglepetést okozni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen ezt vártam, csoda te csoda, de azért nem is csalódtam benne, sőt. Az említett pillanat, az ott látható mozdulategyüttes, ahogy a zenére táncolják, például egyből mosolyt is csalt az arcomra. Meg ánblok szerethető. Ilyen ez a dél-indiai filmgyártás.   

Eddig keveset beszéltünk Anirudh legújabb filmzenei kreditjéről, de nem azért, mert most nem hozott a világra egy újabb Why this kolaverit, és fújás-sírás van, patakkönyek. Nem-nem, hanem, mert csak nem akarnak jönni azok a dalbetét promok, ahol lehetne agyondicsérni, hogy mennyire de annyira szuper, amit csinál ez a gyerek.

Az Úttánc posztnál azért már nem bírtam tovább, érthető, de ott se toltam fel a szivárványt a seggén. Itt se fogom nagyon. Habár el kell ismerni, tehetsége az van, friss, fiatalos, lendületes, mégis konvencionális, aki azért előszeretettel használja országa, népe sötöbö hangszereit, jól, nagyon jól nyúl azokhoz és ötvözi a rusztikust, a hagyományost a modernnel.

Ez utóbbit, a tüctüct, a dábtepet, meg az autotunet sokan kikérik maguknak, hogy mert a Moonu zenéire ez nem volt jellemző, ejnye no, és ez már sok. De ez hülyeség, 20+ valahány évesen tökre nem elvárható tőle, hogy oldszkul, dudával, ősi indiai hangszerarzenállal operáljon minden egyes és kettes dalával. Én legalábbis nem, meg aztán így is, ahogy írtam messze menőkig, a teljesség igénye nélkül is kihasználja az arzenált, és olyan tételeket hoz ki belőle, amik slágeresek, mondhatni egyediek.

Habár ez utóbbit lehet és szabad megkérdőjelezni. Főleg azok után, hogy az Ethir Neechal egy Moonu 2.0-nak nevezhető. Ugyanis a két lemez között van hasonlóság, átfedések, mindegyik számnak van is párja a másik korongon, de tényleg ki lehet sakkozni ügyesen-okosan, hogy Local Boys az új Come On Girls. Vagy minden bizonnyal az Ethir Neechal, a title track, a címadó zene az új Why this Kolaveri Di Moonus megfelője dalban mérve, és összehasonlítva. Ez persze nem rossz, pláne akkor ha működik, sok zenész a világon ebből él, de talán egy picit több újdonságszellő elfért volna a korongon. És talán ennyi is a kivetnivaló, amit találok összesen a soundtracket hallgatva és nézve. Nem több.

Mert szumma 2013 vele indult el. A legjobb indiai filmzene korong bizony az ő nevéhez köthető. Ismerős sztori mi? Egy évvel ezelőtt pont ez ment végig. Mosoly. 

Most meg jöjjön ahogy az Ethir Neechal készült. Forgatási snittek, dalbetétmorzsák a filmből, és egy Yo-Yo Honey. Király. Ti meg ne álljatok le ennyinél, ne érjétek be ennyivel, lépjetek túl rajta (a refrént megjegyezni szabad, nekem már megvan), a korongon akad még más Anirudh fülzsírtépő dallamtapadásos csoda.  

A londoni olimpián bronzérmet szerzett indiai ökölvívó életéről készítene filmet Sanjay Leela Bhansali és Omang Kumar. Ez nem terv, ez biztos. Ami nem... volt az, hogy ki is játssza pontosan MC-t majd a filmben? Sokáig keleti, és még keletibb (dél-india, távol) színésznőkben gondolkodtak, végül azonban mégis, a megfelelő jelöltek hiján, Priyanka Choprara esett a választásuk.

Egyelőre elég nehéz elképzelni PC-t ilyen szerepkörben, valamint hát picit sem hasonlít a sportolóra. Viszont az mindenképpen mellette szól, hogy sportol, fit konstans, a teste csillagos ötös, és eddig a hozzállásával sem volt gond bármilyen szerepéről, annak megtanulásáról, elsajátításáról volt szó.

Ha igazak a hírek, akkor elég kemény hónapok elé néz a színésznő. Még úgy is, amit felvázoltam, hiszen a boksz az boksz, tanulni kell, valamint a sportoló életmód is többet követel annál, mint ahogyan azt ő én, az outsider elgondolja.

Ideje tehát felvenni a kesztyűt és letenni a mikrofont, kedves PC, most.          

Ez most komolyan jobb mint a karácsonyi ajándék. A Mikulás monnyon is le. Vagy lehet csak előrébb hozták az ünnepet, nekem meg senki nem szólt? Hisz Anirudh visszatér jövőre, bitches.

Az Ethir Neechalhez készít filmzenéket. Avagy rettegj világ, jön a következő Why this kolaveri di. Persze nem ilyen egyszerű ez. Mert most dől el majd csak igazán, hogy egyslágeres, egylemezes zenei rendezők sorából, árnyékából fel tud emelkedni a fiú (milyen fiatal és tehetséges, omg) vagy sem. Lesz belőle egy új Illayaraja, AR Rahman?

A jelek, a mellékelt videó szerint azért nem adja meg magát, és nem hagyja, hogy beskatulyázzák így. Csinálja tovább és megint, egészen jól. Már amit és amennyit hallunk ebből a studió-felvételből. (van másik, ahol zongorázva mester) 

Yo-Yo Honey meg mit keres ott, ah? Micsoda jó párost alkotnak már. Álmaimban nem gondoltam volna, hogy pont ők ketten összeállnak egy-egy dal erejéig. Erre tessék. És azért húha ez az egész helyzet, mert tényleg ők ketten India nagy reménységei a zenében. Szóval minden adott ahhoz, hogy ebből valami fasza dolog legyen a végén.

De hazudnék, ha azt mondanám, hogy szeretném szeretni. Mert félek is tőle. Nem attól, hogy rossz lesz, hanem, hogy Anirudht nagyon elviszi a siker. És ezért sem lenne utolsó, ha nem lenne akkora buzz és wow, minden rosszindulat nélkül. Beleszületett az ismertségbe, nem biztos, hogy most is képes lesz valami hasonlóra, mint korábban. És ha nem, akkor vagy paff, vagy lehet még jobb zeneszerző válik belőle.

Vagy lehet nem kéne erről hipotéziskedni, és tudja ő mit csinál. Hagyjuk. Jöjjön már az a sountrack!