calacitra

Ha eddig azt hitted, hogy már mindent láttál bw lávsztori címen, akkor nagyot tévedsz cimborám. Mert ilyet még biztosan nem. A SFKTNP-ben Boman Irani és Farah Khan romkomozik, miközbe sehol egy csillag, egy fiatal jóvágású khan. Ugye hogy ugye.

Most pedig a címadó dalához kaptunk idealále egy részletet. Ami ööö eléggé átlagos így elsőre. Nézni és hallgatni sem akkora wow, sajnos. Lehet mégse lesz egy Cheeni Kum 2. Sebaj, bár talán nem is akar az lenni, mert vele úgyis nehezen tudná felvenni a kesztyűt, annyira szerethető és mókás volt anno és azóta. Meg itt talán más is lesz az irány, a komikusabb vonalat tolják előre. Majd meglátjuk. Most inkább füleljünk.         

Ezen se gondolkodtak sokat. Kuch Kuch Hota Hai egy az egyben.

De mégse lopás, direkt képi intertextualitás analógia. Utalnak egyszerűen arra, hogy az ő történetük is valami hasonló lesz. Csak öregebb verzióban.  

Poszter? Pipa. Kiszivárgott dal? Pipa. Előzetes? Az is pipa. Nost, mit lehet ezek után mondani?

A mai napon egyszerűen a Joker mindent vitt. Az #indianpeopleproblems csak erről szólt. Trend volt, hol ez, hol az miatt, de azt hiszem a most következő 2 és fél perc (1 percnél kezdődik igazán) érdekelhette legjobban az aktív közönséget. És az igazat megvallva ez is sikerült a legfényesebbre mindhárom közül. Nem is hiába hagytam a végére na.

De kezdjük az elejéről. 

Indiában, azon belül is bwban a sci-fi nem egy túlhasznált műfaj. Romantikus filmet, drámát, vígjátékot, de még thrillert, akciót, nem utolsó sorban persze masalat is előbb készítenek a rendezők, készíttetnek a producerek, mint egy ilyet. Ami hát valljuk be kellően kockázatos vállalkozás is tud lenni sztárok, heroine-ok, item numberek, jó zenék nélkül (amik nem kimondottan sci-fi műfajjegyek). Persze vannak, akik próbálkoztak vele, ismerjük is a Krrisht, a Koi Mil Gayat, vagy a Love Story 2050 című filmeket (a Robotot most nem veszem ide, az tamil nyelvű), de csak ismerjük, aligha szeretjük nagyon, vagy néztük vissza többször is mert annyira de annyira akartuk volna. Ki is kell hát mondani lassan, nem szégyen, hogy bw-nak nem ez a játszótere, itt és ebben nem érzi magát otthon. De no problemo. Így van ez rendjén. 

Mégis mondom, ennek ellenére csinálják, gondolkodnak a műfajban, annak a - számukra picit korlátolt - lehetőségeiben, hogy mit is lehetne kihozni belőle. Mert lehet sikeres, hogy a fenébe ne, ha úgy készítik el, csak az indiai embereknek, nekik egyenesen, senki másnak. Hiszen elég sok külföldi filmet láttak, láthattak a rendezők már, a forgatókönyvírók is olvashattak ezt-azt a nagyvilágból, szóval a kapu nyitva áll, ha valaki elég tökös hozzá, akkor átmegy rajta, mint kés a vajon, és megmutatja lehet ezt így. Na Shirish Kunder valaki ilyen lehet (Farah Khannal karöltve).

A Joker teljesen az ő műve. Alig van olyan része a filmnek, amiben ne lenne benne a keze. Komolyan gondolta tehát, hogy elhozza az alieneket (a Koi Mil Gaya után) újra bwba, az indiai szinemába. Mégpedig a történet szerint egy NRI (Sonakshi és Akshay) pár segítségével, akik szeretnék a térképre feltenni a kis falujukat, amiről pár km-rel arrébb senki se tudja, hogy létezik egyáltalán. Ezért kitalálják, hogy ufo was coming, pont oda, abba a faluba, körökkel meg mindennel, amire persze egyből ráharap a média. És bumm.

Lőjetek le, de marhára bejön. Az amcsi féle alienezés az orromon jön ki már, ezt meg végig mosolyogtam, hogy de jó. Különb azoktól, fákje. Ha unod a banánt, itt a helyed. Móka és kacagás vár majd rád. Popcorn bekészít, agy kikapcs. Kitkat.

'Being Alien'           

Sanjay Leela Bhansali húgának első rendezésében a fiatal, jóképű szerelmes párocskák helyett meglepetésre, szokatlan mód, középkorú és valóságosabb, élethűbb figurákat mutat meg, akiknek bw kedvenc rögeszméjét meséli el, a szerelmi történetüket. 

Első blikkre azt kell mondjam: aranyos, vicces, és szórakoztató. Annak tűnik. Azonban az a probléma vele, mint Tom Hanks romantikusaival, ki fogja ezt megnézni, könyörgöm. Még szerencse, hogy Indiában a sztárok sztárok, egyedül is képesek hit-et csinálni. Jelen esetben ez Farah Khan lesz, rajta múlik-veszik el majd minden. Hiszen Boman Irani egy Boman Irani, régi motoros, szeretjük, de csak miatta nem ülünk le elé megnézni a filmet, az száz.

Ezeket a sorokat gépelve azonban tudod most mi jutott eszembe? Hát a Cheeni Kum. Oké, ott Big B húzónév volt, nagyobb mint BI és FK együtt meg idővel lapos lett és túl is húzták, de eszméletlenül szerethető volt. És kábé erre hajaz, plusz ilyen korú emberekről mesél a Shirin Farhad Ki Toh Nikal Padi. Ami ha végülis tudja ezt hozni, mint a Cheeni, akkor még akár jó is lehet. Bár sok pénzt nem tennék rá.        

Verdikt. Egy méjbit azért mondanék rá, arra a kérdésre, hogy a megfogom-e nézni. Bele-belepillantok majd, az esélyt a CK után szabadon megkapja, habár tényleg nem vett le a lábamról. Ez itt. 

Farah Khan a koreográfus-rendező színészként debütál. Jó neki. De vajon nekünk milyen lesz majd, hogy a kamera elé veszi az irányt Boman Irani oldalán. Egyelőre ez a plakát azért sok jót nem ígér, sőt még hasonlít is picit a Hum aapke he kaun-éra.