calacitra

Csiszolatlan gyémánt. És igazi meglepetés. Valami ilyesmi volt eszembe mikor először belefüleltem ebbe. És egész jó, sőt. Meghozta a kedvemet az egész filmzenei koronghoz. Pedig a Vicky Donort, emlékezzünk csak: eddig a Chaddhaval vagy a Rum Whiskyvel kapcsolatban hoztuk fel, amik hát viccesek, jópofák voltak, de semmi több. Egyikse volt az  a világ vagy bwverő zene, inkább olyan, amire pár hónap múlva emlékezni se fogunk. Felejtősek. Aztán tessék erre meg itt ez a Pani Da Rang, ugyanarról az ost-ről, amit maga a főszereplő Ayushmann Khurrana hoz el nekünk ilyen egyszerű(!!!) gyönyörű formájában. Olyan, hogy te is élsz vele, pedig nem érted és mégis - úgy gondolod. Szép. Van amúgy neki női feldolgozása is, de az annyira kösz nem. Ezezezez király, mellé + a videó szerelemmel egyenlő.   

Már van egy éves, de nekem új. A minap futottam bele. És mindjárt arra gondoltam, rendelek is egy bru liteot, ki tudja, még jól jöhet. Akkor mindenképpen, ha meghúzzák, törik a kocsit ilyenek. Vagy éppen az enyémet bántják meg. Bár az is igaz, hogy Priyankara nincs ember, aki haragudna, haragudni tudna, még ilyen esetben sem, kávé ide vagy oda.

A reklámsztori egyébként annyi, hogy az asszony már at home meséli a férjnek balesete volt. Némi túlzás azért ez, csak a fényszórót lőtte ki ügyesen parkolás közben. Amire a férj kábé benyögi, hogy a lényeg nincs bajod és hát az emberek hibáznak. Előfordul. De aztán kiderül, hogy az ő autójával történt meg mindez. Hogy hwhat? Meg hwhat? És hwhat? De hiszen az emberek hibáznak, ugye. Ki is mondta pont az előbb? Inkább kávéznak tovább, és nevetnek egy jót rajta. Végül meg még az is kiderül, hogy a jobb oldali nincs már meg. What a wonderful story. 

Ez történik akkor ha Jason Mraz slágerét mashupolják a Tere Binaval (a Guru filmből) és még klipet is kitalálnak hozzá. Nem mondom, hogy jó (hallottunk már jobbat), de az se, hogy annyira rossz. Van egy bája meg hangulata, és ez tetszik. 

Indiában az elmúlt évtizedben kerekítek 65-ról 74 százalékra, azaz 9 %-kal növekedett, javult az írástudók aránya, ami köszönhető volt többek között a mindenféle támogatásnak (központi, civil), mozgósításnak és egyéb nemzeti kezdeményezésnek.

Ez utóbbiban volt igazán nagy élharcos az NLMA (a National Literacy Mission Authority) nevezetű szervezet, akik legújabb akciójukban pl. arra vállalkoztak, hogy egy (irodalmi) himnuszt készítenek el, amivel még jobban felhívják a figyelmet az oktatás fontosságára az országban.

Mert ez a nemzeti növekedés motorja. A szövegértés, írás, olvasás nélkül nehéz megérteni egymást, a másikat, ami nemcsak nehezíti a köztük lévő kommunikációt, különösen ebben a hatalmas soknyelvű országban, de az előrehaladást is, hiszen az a fejlődés alapját képezi. Kell(ene), hogy képezze. 

Na de megszületett a himnusz Shiksha Ka Suraj néven, amihez a szöveget Javed Akhtar szerezte, és amit Sonu Nigam és Alka Yagnik énekelnek el. Ehhez aztán videó is készült, amit itt alant lehet is látni. Ha belenézünk, mindjárt látjuk, hogy pár bw színész is csatlakozott a kezdeményezéshez a nemes cél érdekében. Ott van SRK, Bebo, Anil Kapoor, Priyanka Chopra, a veterán heroine Shabana Azmi és a filmrendező Farhan Akhtar is.

Érdekesség, hogy a színészek közül Priyanka vagy éppen Kareena Bebo Kapoor sem végezte el a főiskolát anno, de azért így is sztárok lettek. Van ilyen. Ettől eltekintve egy nagyon szép és giccstől többnyire mentes megérintő, figyelemfelkeltő, hangulatos himnuszvideó lett, amire legalább annyira lehet büszkének lenni odaát, mint a fenti eredményre. 

Most angol felirattal. Amit meg tudni lehet róla, tudjuk már.