calacitra

Sírok. De hát az örömtől. Tudjátok is az okát el nem mondom még egyszer. Másráészt gépelni úgy se nagyon tudok le van foglalva az agyam most ezzel itt ni, miközben megy és megy konstans. Party hard van, ne zavarj. 

Vétkeztem basszus. Számolok utána: idén már másodjára és megint egy tamil zenével. Először a Moonu féle Idhazhin Orammal történt az meg, mint ezzel a Billa 2 féle Yedho Mayakkammal.

Ami pontosan annyi és az, hogy egyszerűen bele kellett néznem milyen táncos betétet dobtak össze alá, mellé, fölé már ennek a dalnak (egyébként nem is akármilyen dalnak, mert kifejtettem, hogy a nyár legjobb india zenéi között a helye), még akkor is, ha tudtam testem-szívem-lelkem legmélyén, hogy a pár héttel ezelőtti permierre való tekintettel a minőséggel bajok lesznek, nem kicsik. Kvázi nem 720-ba, HD-ba kell majd elszemezni vele. De who cares, és már sasoltam is.

Azt mondja az elején: COME TO MY CLUB. Majd kiesett 3 és fél perc, és arra eszméltem fel, hogy kiszáradt a szám, nyelni nem tudtam. Zsíroskenyér az egész. Csak hát nem az igazi ugye. Arra várni kell. Most ülhetek az asztalnál mint a viktor, várhatok igen a dvd megjelenésre az imfre, hogy ezt nagyba lássam már és élvezzem ki minden egyes másodpercét. Addig meg marad ez.        

Ha az Eurovízió nem Eurovízió lenne, hanem mondjuk Earth, Inter, World akármi a világ összes országát felvonultató dalverseny, akkor Indiából ez lenne az egyik olyan, amivel mennék ősindiaiként meleg szívvel bele a showba.

Amolyan beszavaznám, indítanám, összeszarnám magam érte, de nagyon, hogy nyerjen már. Persze nem vagyok desi boy, szavazni azonban még így is szavaznék rá, ha úgy lenne. Hogy miért? Mert nem lehet nem szeretni.

Aminek az egyik nagy oka a telugu nyelv szépsége. Az, hogy itt kijön igazán mennyire az, az tud lenni, mert amúgy a hindi, és a tamil mögött eléggé elbújik ilyen tekintetben. Yep. Igaz ami igaz kevesebb jó szórakoztatót lehet ebben a t'woodban találni mint az említett kettőben. De az Appudo Ippudo a kivétel, van olyan jó, hogy felnő azokhoz.

Mindenképpen pluszként írom fel azt is mellé, hogy a zenei eszközparkot nem támadja agyon a nyugati dallamvírus. Hidegen hagyja egészen, és abból építkezik ami van. Ami amúgy is csodálatosan gazdag. Furulyákkal és a többi.

Nem mellesleg vicces, dallamtapadásos, mosolyforrásos móka és kacagás az egész. Pont annyi amennyi. Vállalható tétel, ami azért komolytalannak is benevezhető. De mégse egysíkú, mesterkélt, hanem ordít róla a természetesség kreditje. Sőt, sőt nem oléoléolézik, a lálálálá se szerepel benne mindem második sorban meg a dansz szó is hiányzik belőle. Helyette, azonban, így is rohadt vicces a szövege, valahogy ilyen az eleje pl. 

pa ni ni sa saa ni sa saa ni sa saa ni sa saa
ga ri ga ma pa ma ga ri sa ni sa ni paa
ga ma pa ni nee pa ni nee pa ni nee pa ni nee
ma ma ma ma ri ri ri ri ni ni ni ni daa

Volt a hét zenéje, voltvolt, szóval most nem emiatt került ki. Hanem azért, mert a fasza zenéhez nagyon úgy fest patent képsorok is dukálnak, a legújabb kiszivárgott nem éppen a legjobb minőségben élvezhető 3 (Moonu) című film dalbetétje láttán. De most minőség ide vagy oda, akárhányszor nézem vissza mindig jobb és jobb kedvem lesz tőle. Filgúd, ha valamiért, akkor ezért és erre találták ki ezt a szót valamikor. Komolyan. 

Ami meg még egészen bámulatos, és twitteren is írtam, hogy a rendkívül agyonhasznált, túlklisézett esőben való danszolást olyan szintre emeli, hogy azt nem lehet hova már tovább. Miközben nézem azt kívánom: hogy basszus essen már az eső mert én is kimegyek fagyit nyalva az út közepére táncolni rá. Atomzseni egyszeűen. És csak összehasonlításképpen mondom, hogy a nagy slágert, a Why this kolaverit látottakban (dalbetét szinten, ne a stúdió felvételt nézzed) mindenképpen megveri ez, ebben nincs kérdés, de lassan az lesz, hogy zenében is többet hallgatom vissza. Oké, most ez a vid sokat számláz a javára. Még egy strigula, meg még egy.   

Nincs benne semmi új, olyan, amit AR Rahmantól megszokhattunk. Már, vagy nem, általában. Simán csak könnyű, ritmikus, stílusos és szép, tipikus ARes dalszöveggel az élen. Nem egy Dilli 6. És új műfajokat sem kell keresni nagyítóval. Csak hallgatni jósággal, ahogy Devan Ekambaram és Chinmayi előadja ezt a házasság dalt nekünk. Gondolkodom. Vajon ők táncoltak akkor, amikor felénekeltek ezt? Pont úgy, ahogy most én? Cöh, bézik.

Rahman egyébként azt mondja róla, hogy ez a szám is egy ilyen mix tőle. De itt nem a műfajok találkoznak maszalázva, hanem a kultúrák és ettől lesz egyedi, különleges. Mégpedig Hindu és Christian (keresztény) zenei elemek váltják egymást fel és le, ahol templomi orgona, szintis kórus teszi fel a pontot a csodálatos hangulatra. És tényleg. 

Annyit azonban érdemes még elárulni, hogy nem csak ez a szám, hanem a VTV (Vinnai Thandi Varuvaya, kollywoodi film) összese a soundtracken ilyen szinten mozog. Sőt valami ennél feljebb is, a Hosanna ugye. De ami ott a szerelem, az itt a boldogság. Ami ott Málta, az itt Amerika. Meg ami ott tökéletes, az itt ... is. Elfogytam végre. Videot neki még, mert úgy egész az egész.