calacitra

Most nem lettem volna Soumik Sen helyében, akinek a fő feladata az volt, hogy a Juhi Chawla vs Madhuri Dixit jó és rossz összecsapását, ami már leírva is epikus, azt valamiféle zenével fesse alá. Nem is nagyon sikerült neki. A helyzet az, hogy a képkockák elnyomják a címadó dalt, ami már magában se egy nagy találmány. Ha meg ilyen királynőkkel találkozik, a szem nem marad szárazon. De tudjátok mit, nem is vártam mást. Azt, hogy ez a film, a Gulaab Gang majd erről fog híres lenni, ha híres lesz, pl. a zenéiről. A női powaaaa megtestesült filmhimnusza lesz, amit minden indiai férfi embernek kötelezővé tennék, színésznek szintúgy. Ez az ami tényleg lázba hoz, és elmész, mielőtt még el se mentél vagy akarnál. csak éppen. 

Olyan álomszerű, de igaz történet. Arijith Singhet azonnal minden dalba. Akinek szép romantikus balladái nem csak szép romantikus ballada formájában szólnak nagyot. És jutnak el soha nem látott magaslatokba, bele a fülünkbe, meg annál is tovább. Hanem még diszkók népe külön(c)verzióban is iszkolásra ad okot, vonz, és attól zsongasz be túl igazán az új pénteken: csütörtökön. Ahogy nekik készült, direkt nekik, - kiállásgazdag, dábteporientált, tüctüc lételemmel,  de mégse nekik. Gaurav Dagaonkar a Heartless c. film egy dala adja meg akkor és most az ezredmásodpercek kemény ütemét. De vigyázz, csak legyen hogyan kijönni belőle, mert nagyon odaragaszt, oda magához, oda.

Remélem, ti láttok valamit ebben a Hasee Toh Phaseeban, ha én speciel semmit sem. És a legnagyobb baj, hogy ez már a trailer óta így van, teljesen vegyes az egész, a dalbetétek pedig nem tudták felhúzni (ejnye Vishal-Shekhar).

Nem is rontottak az esélyein, már ami a kötelező jellegű megtekintését illeti, de valahogy nem tudnám elképzelni, hogy Valentin napon erre feltétlenül be kéne ülni a moziba, mert annyira olyan jó, vagy annak néz ki. Ha van már, akkor meg pláne.

Így aztán hátralépek kettőt és figyelem a véleményeket, mi sül ki belőle. Mert az is lehet, hogy aztán a végén kiderül nem volt igazam. Tudjátok mit, ne is legyen. Mert minden piszkálódás ellenére azért nem egy hétköznapi bw lávsztorira van kilátás, ami megsüvegelendő, és talán vannak is tartalékai, amiből profitálhat, meggazdagodhat, csak Siddhart ne lenne benn.    

Ne induljatok útnak, ha mégis, akkor igyatok sokat, inkább meleget, vigyetek zoknit, az autót felejtsétek el, máséba ne üljetek még véletlenül se. Egyszóval maradjatok otthon, a seggeteken, és kezdjetek el azon filózni, hogy vajon miért nem akarnak úgy istenigazából isteniesen működni ezek a Shaadi Ke Side Effects dalok Pritamtól, az ő tolmácsolásában. Ha heuréka megvan, osszátok, én még nem jöttem rá. Mert hogy a szemünk eddig minden esetben jobban el volt kényeztetve, mint a fülünk, az tény, ahogy az is, hogy Pritamnak egy dal is elég ahhoz, hogy megrázza magát, és a múltkori már tényleg inkább arra hasonlított. Míg ez a baromi hosszú című megint visszalépés kettővel vagy hárommal ahhoz képest. Remélem felveszi a ritmust, a tempót 2014-gyel, meg a kesztyűt többiekkel, hiszen eddig le vagyon maradva, pedig pont nem ezt vártuk. Ettől még Farhan és Vidya tökre szerethetőek. 

Kicsit Burlesque, kicsit Moulin Rouge, de bw. Meg Priyanka Chopra. Akinek vagy elfelejtettek szólni, hogy ez item number, és akkor tavaly óta egy hatalmasat pálfordult vele a világ, vagy nem az, csak sima dalbetét, és akkor már érthető, hiszen mindig abban erős. Persze nem lehet szuper csak latívuszokba beszélni róla, de hát most a Gunday legújabb dalbetétjében tényleg nem érheti egy rossz szó se őt, se nem őt, minden mást, a ház elejét is beleszámolva. A zenei rendező és koreo felelős is kitett magáért, ez szembeszökő, a díszlet pedig valamire nagyon hasonlít, izé nehéz lett volna elrontani. Én meg hosszú idő után úgy vagyok vele, hogy végre nem kell elkapcsolnom akkor, ha PeeCee főszerepel egy betétben, egy betét erejéig. És ez a legnagyobb bók, amit adhatok, adhattam, meg adtam is.