calacitra

A pengétlen, pucnis BB soundtrack egyik kiemelkedő (direkt kerültem a legjobb szót) trekjének dalbetét promója sasolható be a következő beágyazott videóban. Nach le a neve, és érdekesség, hogy a zenéje nem Himeshtől való (ahogy a többi a korongon), hanem az Ajay-Atul szerezte. Akik úgy fest, besegítettek az ost készítésében. Jól is tették meg nem is.

Kezdjük a rosszal. Kár volt nevüket adni ehhez az anyaghoz. Viszont, és most jön a jó: legalább alkottak megint valami egyedit. Akarom mondani marathit. Ebben speckósok ők. Az Agneepath tételt, a szenzációs Gun Gun Guna és Chikni Chamelivel nem érik el, azt a szintet ezzel nem ugorják meg. De baromira emlékeztetnek rá, azokra. Annyira, hogy ha nem látom kiírva ezek ők, akkor is tippre rávágnám: ez csak AA lehet, más semmi.

A látottakról valamit? Igazán nem mozgatott meg. Szépnek szép, de ennyi. Nem kapott el. Majd a filmben. Talán.           

Ezek mind megőrültek. Annyira szar, hogy már jó. A fene se tudja hányadszorra tekerem vissza, de visszatekerem most is. Awesome. Színes és még nem is veszi komolyan magát. - Na kábé ilyeneket írtam róla a dalbetét promójánál. És ehhez itt is tartom magam. Sőt.

El kell árulni, hogy azóta már be is épült a mindennapok forgácsolásába, mindig repetázni kell belőle, és soha nem elég. Mert bármikor is hiszed azt, hogy most van az a pont, amikor the end, horkolsz az ütemére, olyan biza nincs. Jön és jön újra, végtelenítve.

Persze ehhez a dalbetét is kell. Sokat tesz hozzá az élményhez. Hatványozza. És most pont erről a táncos-zenés-színes dalbetét készítésről csináltak videót, ahogy készült. Szuper - Kool Hai Hum. Nem is beszélek tovább, ők beszélnek inkább helyettem.

Nos akkor, itt az idő: fel a szemüveget, ismerjük meg a hátteret, és a csinos táncoslánykákat (színésznőket?). És a táncot -a koreográfiát- meg, amit Ceaser megálmodott hozzá, azt ne felejtsd el leutánozni.  

A Pee Loon dal (OUATIM), ha jól számolom már 2 éve szerelmem. Igaz akkor még nem volt a blog, de most van, így el is mondhatom a karaktermikrofonomba, hogy ez volt (és azóta is) 2010 egyik legjobb zenéje DTBHJ-vel karöltve. Fogalmam sincs azóta hányszor ment be már a fülemen, plébekeltem rá, és danszoltam, de khm úgy sokszor.

Amúgy jut eszembe, a zenék közül ez tényleg olyan volt, aminek az első hallgatását máris @szerelem követte. Ilyen is a/egy jó tökéletes zene, szerintem. Persze az is oké, lehet oké, ami sokadszorra adja meg magát, de az igazi az, amikor nem kell köröket futni utána. Hanem hegy jön hozzád személyre szabottan. 

Az énekest Mohit Chauhant nem kell bemutatni, inkább hallgatni kell. Míg Pritam meg, lehet ekézni, de amikor képes ilyen és ehhez hasonló hanggyöngyszemeket összepattogtatni, az valami egészen csodálatos.

Van benne némi Tere Bina dejavu, talán ezért is tapadt meg annyira, hogy ma is szívesen kapcsoljak rá, mint ha tök először hallanám. És ejtene rabul újra és újra. Valamennyire azért sad keanu vagyok, hogy az én történetem ezzel a zenével nem írható le így, ilyen szépen (mókás volt olvasni), de legalább a közös megvan bennünk. 

Mielőtt még azt hinnénk, hogy Pritam találta fel a Cocktail soundtracken ezt a slágert, gyorsan lejegyezzük ide, hogy de nem. Mert a Jugni csak egy a száz feldolgozás közül, amivel az Alif Allah Chambey Di Booty bír. Ha jól tudom, akkor volt rap változata is, de tök mindegy, mert a Coke Studioban hallottak (videó legalant) viszik a pálmát punjabi nyelven sufival, it's fact, azt nehéz is lekörözni bárkinek-bárminek. Legalábbis addig, amíg világ a világ.

De azért so ami so, minden dicséretet megérdemel Pritam is, hogy elővette újra és picit megszínezte olyanra, amilyen még nem volt ez a szám. Tényleg taps, úgy is, hogy nyilvánvalóan nem csinált sokat, nem izzadta le magát brainstormingba, amikor azon gondolkodott, hogy mit is kéne még ostre rakni. Eszméletlen a fazon.

Mentségére szól, hogy a Jugnin kívül vannak azért egyedi, igazi akkordok is az albumon, szóval tud ő, ha akar. Ha éppen van űtös ötlete (kinder hűtő is coming), ihlete mit tudom én. Egyébként meg köszönet is neki, hiszen a soundtrack előtt nem is tudtam ennek a dalnak létezéséről. Amióta tudok, azóta meg levakarhatatlan lett, mindig ez szól.

Végülis mondom a Jugnival is jóban vagyok, többször találkoztam vele is, de fele olyan jó, mint az eredeti, a Coke Studió féle verzió. Ha meg kéne magyarázni a különbséget a kettő között, akkor azt mondanám, hogy míg az eredeti izgalmasabb, hangszergazdagabb, színesebb, pakisztánibb, addig másik pont hogy nem. Pritam ezeket kiölte belőle egyszerűen, amikor ettől, ezért működött istenesen Alif Allah zenéje. Ezért. Nem mondom, hanem inkább mutatom. Ezért.  

Tekerj a Maximumra.

A Vikram-Sawan Maximum filmzenéiből Shafqat Amanat Ali az, aki elénekel itt egyet. Olyat, amit érdemes is posztolni. Habár abban nem vagyok egészen biztos, hogy teljesben is ennyire szépen szól. Majd a hamarosan megjelenő soundtrackon ez is kiderül.