calacitra

A poszter már a múlt. A title song a jelen. Mert az is van már. A marketingesek úgy néz ki ezt a napot nézték ki maguknak, mint az első olyan napot, ahol elindul valami, ami majd a bemutatónál ér véget. És akkor a trailer még sehol se de nincs. 

Na de itt most zene az van. Érdekes lehet, hogy a zenei rendező bizonyos Arko Pravo Mukherjee lesz, aki még számomra is noname kategória. Hirtelen nem is tudom hova tenni, hol fordult elő, mit alkotott eddig. De végülis lényegtelen. Azt kell nézni, hallgatni, amit idevarázsolt. Ez a fontos. És még ha nem is kell - hallgatni, de lehet az az igazság.

A pakisztáni Ali Azmat dalolászik szépen, miközben a dalbetét promóban Sunny Leone hol itt, hol ott ébred, fekszik le, és éli nem szürke hétköznapjait. A verdikt végülis még számomra is meglepő picit, mert eléggé rendben van ez úgy mindenhogyan. Hallgatni is jó és nézni sem szenvedés. Legbelül pedig igen erre vártam. Hogy ilyen Hate Story 2.0 lesz, ami nagyon nem adta - meg magát nekem.

Egyelőre akkor a labda átkerült az ő térfelükre, ott pattog. A kérdés csak az, hogy vajon ott is marad még augusztus 3-án is?        

A Vicky Donort legalább két hónappal ezelőtt hypeoltuk, nem is értem ez a promó, dalbetét akkor, hogy az ördögbe maradt ki. Na mindegy. Most itt van. Az előkerülésére meg a magyarázat annyi, hogy éppen a napokban volt szerencsém megnézni a filmet. És miután láttam, azonnal visszakerestem erre, hogy miért is nem találkoztam vele eddig és addig. A Vicky Donorról egyébként nehéz csúnyát írni. Csak szépen lehet. Olyan szinten szerethető az egész, hogy csak a nézés után esik le mennyire jól meg lett csinálva (voltak hibái azért). Ez ugyanis tényleg egy banánhéjon elcsúszhatott volna és irány giccs. De nem. Figyeltek rá. Jobban mondva a hangulattal, a szereplőkkel, az ilyen zenékkel téged is elraboltak, a figyelmedet. Nem is vagy képes másra figyelni, csak a spermákra. Mert az egész világ az, abból áll, spermábkól. 

Nem a legfrissebb (van már 2 éves), nem a legjobb, de nyárra kérem - a leégés mellé - most ez is megteszi. Újrajátszás indul.   

Kinek jó vagy kinek rossz hír, de ez közel sem lett egy Dil Garden Garden. Ugyanis a Kyaa Super Kool Hain Hum második dalbetétje már bw. Ahhoz áll közel. Vagy lehet csak Sonu Nigam (hangja) miatt érzem így, nem tudom. De mindegy is. Mert inkább az a fontosabb, hogy fogyasztható. Bár az előbbihez nem ér fel, de aki szereti a szép, lágy, romantische akkordokat annak garantáltan tetszeni fog a Shirt da button. Talán nem elsőre, de másodikra már igen. Nálam legalábbis így alakult. Lassan meg ott tartok, hogy tényleg kiváncsi leszek a filmzenei korongra.  

A Cocktail marketingesek komolyan mintha olvasnának a gondolataimban. Mert pont akkor hoztak egy eszméletlen jó filgúd dalbetétet, amikor már alig maradt erőm bármit is csinálni egy ilyen hét után. Erre ők megmosolyogtatnak, megtáncoltatnak a székemben és még plébekelni is kedvem támad hirtelen. Egy nézés itt nem nézés. Gyors vissza is pörgetem.

Amúgy meg jó magasra feltették a lécet a Cocktailnél. Az összes eddig megjelent dalbetét, promó akármi bármi magas szinten és minőségben muzsikál. És a zene csak az egyik része, hiszen a látnivalók (színésztrió, rendező, operatőr nézőpont) is annyira rendben vannak, vagy még jobban és annál is jobban. Sőt, ha belegondolok, hogy micsoda filmzenékhez nem kaptuk betétet, akkor fáj csak igazán a szívem, és már a vágom is a centit, hogy de mikor lesz az a legközelebb. Egyelőre a Secon Hand Jawaani megy, szól konstans, amíg a szomszéd meg nem unja. Hello.