calacitra

I love Bollywoodddddddd.

Szeretem is. De nem ezt (így). Mert minden elismerésem a koreográfiáért, a környezetért, a színekért, ruhákért, meg mindenért, csak az a zene ne lenne ennyire lapos. Értem én, hogy old igen vintageszerű, meg hogy Sonu és Shreya énekli, de ez sehol sem mentség valamire. Még ők sem tudnak szarból várat építeni, ha úgy van. 

Márpedig úgy van. Mert egyszerűen semmi bugi nincs ebben. Sőt, nulla a késztetésem van arra, hogy ettől a zenétől Salman Khannal együtt danszra táncparkettre fel mennék azonnal. Sajid-Wajid lárifári. Hatalmas csalódás lett.   

Annyira közhelycsokor minden egyes kockája, hogy én még (így) is odáig vagyok vele. A zene meg, minél többet hallgatom, annál inkább mászik beljebb. Ajánlom estékre, hosszú, eseménycunami forgatag kellős közepére, de tökéletes elalvás elé is, vagy ha csak úgy van, mert úgy van.   

Nem hiszek a szememnek, a Barfi! képtelen hibázni. Újra és újra zseniáliskodik. Erre kérdem én, most ezek után tényleg hogy ne várjam annyira eddig eddig eddig? Minden pillanata arany.

Kezdjük a hónapot akkor valami egészen szokatlannal. Ezzel itt, meg is teszi szerintem, kellően forma és hagyománybontó. Hiszen hol van az kizárva, hogy egy nem indiai nem fehér srác, hindin nem beszélve jól is tud énekelni filmzenéket bwból. Sehol. A mellékelt videóábra ezt mutatja meg, hogy van ilyen. És még szórakoztató is tud lenni, annak ellenére, hogy első fülre (10-15 másodperce) mindennek hangzik ez csak a Maahi Venek nem. Persze belepirulok, mert ennyit se tudok, és azért tök jóféle az egész. Simán mosolyra is állt az arcom tőle, sőt még tovább is mehetett volna, bár az gondolom egy kínzás lett volna már a gyerek számára a nyelv miatt. 

Az egyetlen valamire való, értékelhető, többször is visszahallgatható zenéből úgy igazán (első fülre) egy van a Student of the Year filmzene korongon, a Ratta Maar. De az tényleg ilyen, meg olyan, hogy oda és vissza előre és hátra. Mit mutat az idő? Egy órája konstans forog már, wáh. 

De nem csak csöpögni jöttem. Lehúzni is. A Vishal Shehkar azért pici csalódást tett le ezzel az asztalra. Főleg a Shanghai után hatalmas visszaesés a SOTY album, vagy már zuhanásnak is megteszi ez. Pedig próbáltak, próbálkoztak nyugatiak, frissek, menők, trendik lenni, de ez nagyon nem jött össze a legtöbb szám esetében. Hiába na, ezt csak Amit Trivedi tudja felfokon művelni. Ők nem. Még nem. 

Ettől, azoktól a gyengus daloktól tekintve azonban a Ratta Maart nagyon betalálták. Én meg óriás mód bekájaltam. Akkor ezt talán így meg is beszéltük. Fülesre vele.