calacitra

Még a végén kénytelen leszek megnézni a Student of the Yeart. Pedig kábé minden ellene szól, de ezek a dalbetétek nagyon olyanok, mintha rám szabták vagy direkt nekem készítenék, hogy tessék, ez a tied, tetszeni fog. És basszus tetszik is, amit látok.

Miközbe mondom, a zenével nagyon nem vagyok megelégedve. A Radha is lájti, pont hogy meghallgatom, ha nincs jobb féle. Egyszerűen semmi különös nincs benne. Erre meg itt a betéttel együtt majdnem hogy a székemmel együtt danszolok rá, sőt plébekelek alá meg fölé.

Azt hiszem akkor ennyit tesz, nyom rajta a desi faktor. A koreográfia, tánc, a színek, a környezet, minden bwkompatibilis és abszolút szembarát. Mi meg szeressük az ilyent.   

Zene borsófőzelék mellé, amit persze hogy de igen Pritam szolgáltat nekünk.

A Chup Chup Ke a Rush egyik dala, a kiváló hangú Shaan énekli, mi meg teljesen odaáig vagyunk érte. Nagyon filgúd.

A betétről. Az se kutya. Emraan Emraan, őt ismerjük, a csajt kevésbé, a neve se jut eszembe hirtelen, csak annyit, hogy a Chak De Indiaban szerepelt, azóta meg eltűnt, nem nagyon láttam. Szép páros. Jó nézni.

Nekem pontosan ennyi kell, és nem több. Megvettek, megkajáltam. Jó étvágyat hozzá. 

A népszerű, angyal-hangú bw playback énekesnő pont a napokban járt NY-ban rövidhosszú koncertet adni. Mi sajna nem voltunk, lehettünk ott, de mások, a szerencsésebbek igen, akik aztán nem voltak rest telefonnal megörökíteni ennek majd minden egyes pillanatát. Ezek közül hoztunk el most egy olyat, ami még ha camos, minőségileg nem az igazi avi., de legalább elejétől végéig követi az eventet. Ami, mondani se kell: gyönyörű úgy ahogy van.   

Ami a Mein Sharabi volt a hétfőnek, az a Teri Meri Yeh Zindagi a vasárnapnak. Annyi pici különbséggel, hogy a Life Partner dala valaminek a végét jelenti éppen. Mert záróra van gyerekek, mínusz egy hét.  

Már most. Mert holnap ennél jobb nemigen fog jönni. Az ki van zárva.

A 2010-es Crook című film (betét)dala ő egyébként. Pritam szerezte és hát egyszerűen nagyszerű. Annyira körülbelül, hogy mást posztolni mellette nem is lehet, tudok most éppen. Mert mikor velem van, le van foglalva a kezem, a szám, a fülem, a szemem, szóval minden, ami azért jó szok lenni olykor a blogoláskor. Itt meg semmi, ellop, elrabol. Bw de csodás. 

Lehet is már hogy hangosan éneklem csak nem veszem magam észre. Van ilyen. Kell is az ilyen. A zene isteni, a habot tortára meg a videó teszi fel. Pl a legpricelesebb 2:49-től látható, na az óriási instant konstans szmájli dobálást eredményez akárhányszor is játszom újra. Mert játszom újra, ez nem kérdés.

Az Emraan Hashmi oldalán feltűnő Neha Sharma pedig esélyes a hét bwbwauty titulusra. Minek utána itt is legalább annyira mérhetetletlenül, kifejezhetetlenül szeretnivaló, mint ahogy a Kya Super Kool Hai Hoonban (mindkettő most lett megtekintve, direkt egymás után persze) volt. Újra szerelmes vagyok, a dalba, a heroinba. El is felejtettem hirtelen hol vagyok. Ezt nevezem én művészetnek.