calacitra

Olvasom, hogy mennyien, aka. sokan komálják a YJHD legújabb dalát, betétjét, dalbetétjét, a már sorban a harmadikat, de én egyefene nem.

Ha engem kérdeztek, de nem kell, mert úgyis mondom: az előző kettőhöz képest inkább visszalépés a Diliwaali Girlfriend Pritamtól. És lehet bármennyire szeretni nézni Deet meg Ranbirt együtt újra (ah), az ötletes koreot (uh), de valahogy lapos, a tingli tangli, nem annyira, hogy akár fülbemászó legyen, a dallamtapadástól meg olyan messze van, mint ide India.

És az is igaz, hogy be voltam rendezkedve  már - írtam is - egy romantikusabb dalra egy ilyen helyett. Ami persze nem mentség, vagy indok, mert jöhetett volna akármikor ez a dal, akkor se lett volna jobb ennél. Akkor se tartanám felsőbbrangúnak mi tudom én egy Balam Pichkarinal éppen. De hátha egyedül vagyok a véleményemmel, és rajtam kívül másoknak is bejön majd. Szóval nem beszélek le senkit. 

Gippi cant dance saala. Vagy mégis? Partyzene a Vishal-Shekhartól szombat estére a posztmentes órák, napok utánra. Lötyögni oké lehet rá, de azért nem vonz a táncparkett ettől, nincs meg csábítás, hogy irány twistelni erre most rögtön.     

Azért a Sachin Jigar megint kitett magáért. Most éppen amittrivedisre vették a figurát, és milyen jól tették. Tetszik az ilyen. A Khushamdeed a Go Goa Gone egyik dala, és Shreya Ghoshal énekli, lassan, tagoltan, miközbe a betétet nézve fél percnél még fel is nevetsz hangosan, de utána is vigyorogsz tovább, és tovább. Aztán meg mikor vége, azon veszed észre magad, hogy újra rákönyökölsz a play gombra. Filgúd, vitathatatlanul a soundtrack egyik legerősebb tétele, szóval az sincs kizárva, hogy találkozunk még itt, ezen az oldalon, vele.    

Néha ilyen is kell. És ilyet is kell énekelni. Amúgy fogalmam sincs milyen film lesz ez, csak szembejött velem a muzsika és olyan tipikus, hogy már jó. 

Oooo, sálálálá.

Itt van az Aurangzeb első filmzenéjének promója Amartya Rahuttól (ez ki?), amit nem érzek annyira vészesnek, mint sokan, hogy sírnak miatt ez mi ez. Igaz no, hogy picit túlhúzott, unkonvencionális darab faék nyugatias dallamvilággal, de a refrén akár még tapadhat is. Olyan átlagos, nem évzene, viszont idén hallottunk ennél már rosszabbat is. Lehet visszatérek rá később, de hétkezdésre most simán tökéletes lesz.

Ezzel is nyitunk tehát a zenében, miközben a nagy tavaszi nyarat az eső mossa el, és még mellé dörög is. Szóval kell ez. Abban meg mindannyian egyetérhetünk, hogy a promót Sasheh Aagha viszi el a hátán, ha ő nem lenne... Eddig nem is volt, itt debütál bwban. Ja és aki énekel, az is ő. Ennyike.