calacitra

Láttuk már 90 secben, de ha nem volt elég és többet néznél belőle, akkor van már teljes vid is hozzá idelent befűzve. A zene az Agneepathban hangzik majd el - és lesz így látható, 2012 egyik legmeghatározóbb filmjében (hipotézis, nem bizonyíték), ami a jövő héten érkezik a moziszínhazakba. Szóval már nagyon közel van a bemutató, azért is tesznek rá még egy promolapáttal, hogy menjél rá, ne egyedül, vigyél magaddal még egy embert. És van, aki még így se menne? Most viccelsz ugye...

Ezt kérdezték meg majdnem mindenkitől, aki a díjátadó előtt a red carpet közelébe járt. Igazából teljesen feleslegesen. Mert valljuk be, mit érdekli Salman Khant az, aki meg jelölve lett éppen. Persze oké értem én, hogy nála blocbusterebb filmet senki nem csinált - olyan gyorsan - 2011-ben, senki, de hát ha egyszer nem jelölték, akkor nem. S azt hiszem Srk valamennyire  nagyképűnek, önzőnek tűnő mégis legfrappánsabb reakciója mutatja meg igazán, hogy nem kell rajta sokat  rollerezni, mert ez van és bumm. Vállvonogatással intézi el, még kommentár se kell hozzá. Persze ő megteheti (a jó baráti viszony befigyel, haha), míg a többiek csak rácsodálkoznak (komolyan), ragozzák satöbbi, de minek.

Ja és még valami. Tényleg egyszer lenne már egy olyan videó, ahol nem SK stb lenne a téma, hanem pl olyan filmekről beszélnének, kérdeznék a sztárokat, amik nem jutottak el ide, pedig igazán helyük lenne. Mint pl I am vagy Dhobi Ghat. Mert inkább Aamir Khanról legyen szó, mint Salmanról, nem? Van különbség. És folytathatnám a sort, a low budget filmekkel, a noname feltörekvő fiatal rendező és színészgnerációval, de ezekről csend van. Kár. Helyette nézzük inkább Salman Khan esetét az awardsokkal. 

Valaki azt hiányolja kommentben miért nem táncolnak? Izé. Szerintem ez az a dal, ha csak hallod és nem érted még akkor is, aminek nincs szüksége rá. Mert így ebben a formában, aláfestő funkciójával is komoly plusz hatást, érzelmeket nyújt, dob a jelenetbe. Sőt, maga külön is megállja a helyét. Bár ennek némileg ellentmond, hogy az ost megjelenése óta sokszor nem vettem elő. Az ok? Nálam nem nyert. Elismerem, hogy jó, de kicsit túl kemény az egész. Mellette szól azonban az, hogy majd a filmben érvényesülhet igazán. Tessék, elég csak erre a promora nézni, nekem pl újra elővenni volt kedvem.

Hallgatom és azt kérdezem magamtól, hogy hol vannak, hova tűntek már a jó régi Salim Sulaiman dalok, amikbe a mai napig szerelmesek vagyunk és leszünk is életünk végéig még. Tudod azok a Rab ne bana di jodi, Chak de India, Aaja Nachle, Fashion rakat jó filmzenék, amik megmutatták azt mire képesek a tesók, ha akarnak. Hát hol? - kérdezem még egyszer. Mert ezekből itt a - Jodi Breakers - dalokban semmi nem jön vissza. Sajnos. Már a Kunwarat is leátlagoltam, ha emlékszel, de ez meg talán még annál is kevesebbet nyom. A soundtrack felé most így elég pesszimistán tekintek. De azért várom a feltámadásukat. Vagy inkább még mindig, mert már a Ladies vs Ricky Bahlnál is összeszidtam őket.   

Az Ek Main Aur Ekk Tu egyik nagy romantikus melódiája valami olyasmi képköteget kapott, ami ahogy az várható is volt. Amit Trivedi meg király, mondtam már? Mondtam. De csak kicsi, még egyelőre. Mert azokkal a gyenge számokkal lehúzza az egyébként még így is átlagon felülire sikeredett ostet, mi mást is vártunk tőle. Hiszen ez is milyen jó anyag már, sőt a hozzá karcolt remix is tapados tud lenni. Ez azonban, most itt, a lassabb, érzelmesebb, romantikusabb, tüctüc-mentesebb verziója, ami közben Imran Khan és Bebo kapcsolatuk nem éppen rózsaszín napjait élik meg spoilermentesen.