calacitra

Aki összelegózta pedig nem más, mint Pritam az indiai zeneszerző. Akit sokan egyszerűen csak a másolás nagy mesterének tartanak (kábé olyan mint a mi Palink, csak nála ezt hangjegyekbe mérik) és hát valljuk be most sem hazudtolta meg önmagát. Elővett valami olyat, ami tényleg old school és azt new schoolá változtatta teljesen. De tényleg ehhez ért ő, nagyon. És mielőtt még beleásnánk magunkat a részletekbe, most álljunk meg egy pillanatra és képzeljük el hogyan is történhetett meg mindez!

Talán a youtube csatornáit csekkolgatta ápdételte éppen Priti, esetleg a poros kazik között turkált, vagy a bakelit lemezeivel tapézta ki a falat, amikor rájött a keze ügyébe akadó Boney M láttán és hallatán, hogy milyen kúl zenék is születtek akkor, abban az időben, amikor még blablabla.... amiket mára már mennyire elfelejtettünk vagy nem is ismerünk mi, indiaiak. Pedig kéne - hajtogathatta ezt magában, amikor is bumm, az isteni szikra kipattant. És ez lett belőle.

A vid alatt azt írják, hogy a jogokat megszerezték rá, de nem is a Boney M-et dolgozták fel (az se eredeti egyébként), azon csak "lazán alapul", hanem valami bengáli költő Shookno Patar Nupur Nupur Paye című dalán. Aha. Olyan ez, mint a Ghajini sztori volt anno. Amiről azt mondták, hogy nem a Mementon alapult, hanem a tamil filmen. De az meg pont a Mementon alapult. Szóval honnan is indultunk? 

A megjelenés óta van vita belőle rendesen. Sokan szeretnének eredeti, igazi bw zenéket hallani, nem ilyen újragyártott (we no speak indiano), auto-tune gazdag dalokat. Mások azonban megvédik, hogy jó lett ez, nem kell bántani Pritamot mindig. És van a harmadik fél, a közönyös köztes. Ide tartozunk mi. Akik ugyanúgy szeretnének sadda haq és hasonló bw muzsika orgiákat átélni, de mivel nem változtathatnak a rendszeren (#aminemtetszik), ezért más lehetőség nélkül elfogadják, ami van. És most ez van. Ami ennyira nem is rossz. Nánánánáná.

Persze aki sokat hallgatta a Boney M-et annak van benne nagyobb élvezet. De mondjunk jót róla már. Ott a tánc, aki táncol, a női hang az pl. gyönyörű benne, az eleje is tapad, egyedül a férfi verze az egyedüli gyengéje. A címe, ha nem lett volna még az I'll do the Talking és az Agent Vinod filmben szerepel majd, ami teszem hozzá továbbra is királynak tűnik ez láttán. SAK iz go bek. 

A nem túl acélos Jodi Breakers soundtrack egyik kiemelkedő darabja ez a zene. Szépen szól. A videó meg, ami készült hozzá ebben a hidegben felér legalább +10 fokkal. Nagyon görög, benne Bipashaval és Madhavannal a főszerepben.  

Ennyit tesz a refrén. Ami bengáliul szól úgy, hogy Aaami Shotti Bolchi. És nem kisebb énekesnő adja elő, mint Usha Uthup, aki a legutóbbi legjobb női playback énekes filmfare díjat zsákolta be a Darling című számmal. A zenét a Vishal-Shekhar szerezte, és a Kahaani film egyik dala lesz. Már-már zavaróan fülbemászó, de azért az Aitbaart (hasonló háttérsztori, műfaj adottságok miatt) nem múlja felül.

Imran Khan nem tud leállni a vlogolással. Nem és nem. Míg eddig a forgatásról adott képinfot benne, ezekben, addig most már a film nagyvilági promoja van terítéken, arról szólnak a videk, van tele a youtube sajtó. A különbség régihez képest, hogy most már nem mindig az ő kezében van a kamera, és hogy a szakálla is mintha nagyobb lenne.

De pontosan mit is látunk?

Ott van Dubaiban, NY-ban, mindenhol ő, a sztár, aki hirdeti az EMAET igéjét. Még úgy is, hogy az utazása sokszor nem zökkenőmentes, mert egyszerűen mindig történik vele valami, rossz is ha éppen úgy van, és általában úgy van. Pl. a Delhi reptérre való út erre külön példa kezdésként. De ahogy elhagyja a poggyászát, miközben rajta kívül mindenkinek megvan, az is csak vele történik, történhet meg tipikusan.  

Később már azt látjuk, ahogy a színész zúz az éjszakába bele. De ott sincs lazulás, hiszen a filmet népszerűsíti, pontosabban a zenéit. A dj tolja is az EMAET címadó dalt egyéni kérésre, amiért a táncparketten majd megvesznek az emberek (NOT), miközben Imran szétdobál pár filmzenei korongot a tömegbe, aki kapja... szerencséje (vid erről lent). Már ez is kúl volt, de ez semmi. Mert ezek után még újságot is szerkeszt (cikket címlapot). Hwhat? Ugye, mondom.

Még Dubaiban csatlakozik hozzá Kareena is, a film női (másik) főszereplője is. Így együtt jelennek meg a dubai Arabian Center Mallban, ahol tömeg van. Nem Rákay féle kétmillióan vagyunk sacpermértékű, hanem szó szerinti sikitozó tömeg, csekk neki. Akik között aztán virágok találnak gazdára. 

Ugrunk egyet. Jön New York. Ahol a reptéren egy igazi IK fanatikus asszony rózsát ajándékoz neki, miközben azt látja, hogy a nagy lufik, az emberek odébb vannak, nem is rá vártak, hanem más valakit üdvözölnek a városban. Forever alone. Vagy mi ez a számára.

Majd szétnéz az utcán. Itt azért néha legalább meg is ismerik, éljen. Végül pedig ellátogat egy welcome partyra, egy fun eventre ahogy mondja, ahol még műsorral is kedveskednek neki, amiért ő autogramot oszt meg mindenkivel lefényképeszkedik.

Még egy város van hátra, arról is írunk majd. 

A finnek jófejek. Vagy legalábbis a stwardesseik. A következő videóban éppen ők láthatóak, ahogy táncot lejtenek a Helsinki-Delhi járat utasainak a gép elindulása előtt. De nem ám akármilyet, hanem bw filmekbe illőt. Nagyon baba performansz, amit az egyik légiutas-kísérő talált ki, Helena Kaartinen, aki blogban el is meséli hogyan, miért történt minden.

Mint az kiderült, a fő céljuk az volt ezzel, hogy tisztelegjenek az Indiai Köztársaság kikiáltásának 63. évfordulója előtt (Indiába egyébként pont azon napon mutatták be az Agneepathot, az év várva várt mozijainak egyikét). Ami szerintem sikerült is nekik. Mind emberileg mind szakmailag ott volt, korrekt mutatvány, olyan "findian"-os. Szép is ilyet látni na. Ügyes-ügyes. A zene pedig innen való, ha a füledbe mászott volna.