Augusztus utolsó hete, Spanyolország, paradicsomfight. Azaz a Tomatina. Ami ebben az évben sem maradhatott ki a fesztiválok sorából. És ha már nem voltunk ott, otthon, a közelében, akkor legalább egy releváns bw dalbetéttel emlékezzünk az eventről, - ahol az ételt végre nem megenni kell, hanem küzdeni vele. Fán. 

A videó pedig nem más, mint 2011 legjobb bw filmjének, a Zindagi Na Milegi Dobaranak az egyik (év leg volt ez is) dalbetétje, ami pontosan erről szól. A vörösre festésről.

A Paint it Red (IK Junoon) igaz nem olyan, mint ha ott lennél, de nem is annyira rövid, mint ha a tévében néznéd, szóval kicsit más, de egészen szórakoztató, és magával ragadó. Miközbe a zene is császár.

És ha az emlékeim nem csalnak, akkor korábban még azt is megjegyeztem, hogy akár lehetne is ez a hivatalos program dala, himnusza, akármilye, mert annyira telitalálat, hogy reklámozni kéne, vele a fesztet.     

Csak azért teszem közzé, hogy lássuk, KJo is lássa a tegnapi után, hogy milyen is az, amikor Preity Zinta diszkós dalbetétet csinál. Na ilyen, meg pont olyan, amilyennek lennie kell ennek a tételnek bwban. PZ amúgy lehet megkapja tőlem a diszkó dalbetétek királynője címet, ha az It's all about tonight-tal is bezsákolja magát a szívembe. Ehhez persze a zene is kell, koreográfia satöbbi. Meglássuk. Mert ez még csak 15 sec. Szumma, jobban várom ezt promot, mint magát a filmet. 

Elképzelem. Ezen a refrénen is mit össze nem szenvedhettek Sajidék, amíg fel nem találták, hogy ez majd jó lesz. Komolyan, még a címe is ugyanaz. Azt mondja a forma: Boom Boom.

Mit is kell tudni róla ezen kívül? Mika Singh énekli, és a hamarosan mozikba kerülő Ajab Gazabb Love-nak (remake lesz, eredetije telugu volt a hírek szerint) az első zenéje, dalbetét teasere. A film direktora pedig az a Sanjay Gadhvi lesz, akinek a klasszik, kultik Dhoomot köszönhetjük éppen. 

De visszatérve erre a promora, magára a zenére, a látványra, úgy az egészre. Igazából már majdnem olyan rossz, hogy jó. Nyári az egész, a dallam éppen hogy nem járja át a szívem, viszont a koreográfiát el kell ismerni, hogy nem egyszerű ledanszolni. Persze ha már a zeneszöveg annyira puritán legalább ebben emelkedjen ki a többi ezer közül.

Boscoek pedig meg is tettek mindent azért, hogy ott legyen, vagy annál is feljebb. A making videó erre a bizonyíték, amit most belinkelek, de talán külön, saját posztba is kap helyet, mert annyira mozdulatgazdag, kemény meló, és én soha nem tudnám megcsinálni.  

A Boom Boom legyen veletek.   

A discos zene a bw filmben olyan, mint Magyarországon a válság. Mindig van. De míg az egyik fun, addig másik kurvára nem az.

Ideje elárulnom: Karan Johar a kettő közül nem a válságot választotta. Bár azt hiszem (ezt meg az előzetest látva) valami ilyesmiben azért mostanság van és lehet része személyre szabottan. Mert annyi és annyi jó film után, hogy jutott idáig, erre a szintre, na azt egyik indiai isten se tudná megmondani.

Szó se róla, mi még így is hiszünk benne. De azért ezt a dalbetétet nem kellett volna nagyon KJo. Most nem. Később talán elfért volna. Azonban így az elején, ezzel nyitni butaság volt. Nem mellesleg hülyeség, hiszen lustasága miatt hamar célponttá is válik.

Tudniillik annyit tett vagy még annyit se, hogy Nazia Hassan dalát fogta, megmikszelte és leforgatta valami színes-szagos koreográfiával és ennyi. ENNYI. Most külön nem harapok arra, hogy ilyen-olyan feldolgozás lett, mert ez nem számít akkora bűnnek Indiában. Azért inkább lehet kamillázni, hogy meglépte, megcsinálta ezt valami tökúj helyett, de nem tudom talán biztosra akart menni.

Kár. Az egész nem ér, ért annyit. Szódával elmegy filing, a filmben is el-elforog majd, de többször nem kérek belőle. Nem is a zene miatt, az eredeti olyan amilyen, látjicucc, bár nem világverő, sokkal inkább a koreo, a színészek, különösen a csaj viszi le az élményt majdnem nullára. Ezt látva nagyon nem de valahol meg nagyon igen várom a következő dalbetétet, hogy sül e ebből ki már valami egyáltalán?  

A tanácsom pedig a végére az lenne KJonak, hogy legközelebb, ha a Disco zenére adja a fejét, egy Preity Zintát hívjon meg costarnak, mert ő tudja hol kell ezt csinálni és mikor van itt az ideje. 

Abból a Chal Pichchur Banate Hain-ból való, ahonnan a dallamtapadásos Copy Paste jött. Szóval akkor rossz nem lehet? Nem is lett.

Bizonyos Gaurav Dagaonkar keze munkája. Ami a fentivel ellentétben egy igazi bwi romantikus melódia (teljes hosszában). Semmi extra kiköhögés nincs benne, maníros, klisés minden dallama, pontosan olyan, ami van ezer már eddig a bw piacon, de mégis képtelenség megunni vagy nem szeretni evör. Pláne ha még így is adják elő, mint ahogy Javed és Shreya teszik.

Idei társa lehet a Soniya. Az is kis filmből vitte sokra aztán, hisz az első negyedév legjobb ötöse között betonbiztos helye van a mai napig. Ergó a Bas Tu Hinak is megvan az esélye, hogy ugyanezt végigvigye most, majd.