calacitra

Egyre trendibb lesz bwban a kiszervezés a filmzenék esetében. Mert úgy igazán minek írni, ha van helyette olyan, ami már megvan, ismernek, ismert is valamilyen szinten, szintig, szóval egyfene, Ikka Singh is befutott a Tamanchey felkarolásával bwba, helloszia, megérkeztél, itt vagy (és nem ott), egy elég jó helyen.

Persze ehhez dal is kell. Az In Da Club meg valami olyasmi. Inkább vérszegény, rezsicsökkentő partydalocska, kevés yoloval (írhattam volna yoyot is), több belemagyarázással. Azért Badshahtól van mit még tanulni, de az iskolapadból felállva elmegyeget lépcsőfok. A betét meg nagyon úgy fest, hogy fel akart nőni hozzá, azonosulni tökre vele, amivel pont úgy járt, ahogy maga IS szerzeménye. 

Nem sok szerencsével. Ez a swag, fancy műéletérzés nem gyere be személyre szabottan. Elviselem, de ne kelljen soká'. Mindazonáltal nem szabad elhallgatni a tényt, hogy többen látták, mint az eredeti klipet eddig, kvázi ha másért nem, legalább ezért érdemes volt. Amúgy so so so boring.

Azt a díjat, amit sokan Priyankanak adnának oda már most az alakítása nyomán, én azt ennek a dalnak, vagy inkább a soundtracknek. Shashi Suman ugyanis lehozta a sportfilmek zenecsászárait. Amit még a BMB vagy CDI se tudott így érvényre juttatni a füljáratokban.

A Ziddi Dil tényleg egy hősköltemény, de a Saudebaazi is irtó nagy népszerűségnek örvend köreimben, Arijit Singh is telitalálat, pont ide pont való.

Én meg nem sok mindenre tudok gondolni akkor, amikor hallgatom. Átadom, átadja magát, a külvilág nem világ többé, szeretem a dalt nagyon. Évzeneféle. 

A Vishal-Shekharnak pont kapóra jött a Bang Bang. Mert amikor már tényleg el kezdtük volna temetni őket, úgy hivatalosan a Happy New Year zeneegyüttes után (bleh), akkor ezek a filmzenék megmentették a hátsójukat az égéstől. Nem végleg, de egy darabig azért elvegetálunk velük, rajtuk és felettük. Habár komoly évzenei sanszokról sincs szó, a Bang Bang esetében se, de legalább catchy a maga módján. A filmbe való, nem zúz, nem yolozik, inkább Hrithik adja el (MJo tribute), a szuperlassítások, és Kat is ott van.    

Ha azt kérdezik, hogy miként is képzelek el egy félig indiai filmben hallható dalpróbálkozást, amit külfölre is szánnak, és el akarnak adni jóhiszeműen. Hát így. A title song nem ígéret, a tanú erre. Meg arra, hogy valaki a fejébe vette ezt a filmzene készítést roppant lelkes, de amarőt mód. Persze megmozdult rá a bal lábam, igaz ami igaz, de ebből nagy következtetéseket levonni maga a  felelőtlenség lenne. Annyira nem kívánom vissza, meg a füleim se. Persze kjúti meg minden, de NOT.  

Arra jöttem rá, hogy

 Vishal Bhardwaj filmek > Vishal Bhardwaj filmzenék 

Ez lehet csak rám illik, de nekem képkockákban a rendező mindig erősebb volt. Jóllehet évzenékben is gazdag zenei pályafutás áll már maga mögött, és egyáltalán de nem hiáncikk az tőle, évente szállít egyet vagy kettőt, szóval nem kell félteni ilyen szempontból.

És lehet, hogy a Haider soundtrack elsőre nem lett az enyém, de anno pl. a Matru Ki Bijlee Ki Mandolaval is ez volt. Először csak legyintettem rá, majd egyre jobban megkedveltem mindegyiket, és nem csak azt az egyet, amit tényleg a kezdetektől az etalonnak tartottam. 

Bízom tehát a második hallásra szerelem elméletében. Ami már gyakorlatban is bevált. A Khul Kabhi se csúnya, de a Bismil ezt is leülteti mondván, hogy mit akarsz te. Amibe Arijit Singhnek sincs sok beleszólása, mert szép-szép, de nem különösebben zavar meg, és ragad meg, magával.