calacitra

Meg uff. És uff. Neki és nekem is uff. Mert az igazat megvallva egyelőre a Bang Bang filmzenék közül, amiket a Vishal-Shekhar szerzett, ez a daldarab áll a legközelebb a szívemhez. Jóféle, hangulatú, és bár konvencionális mértéke letagadhatatlan, viszont ez nem válik ellenére. Most még, ebben a kivételes esetben, a hasznára is. A hétvége, a tgif szívcsakrája, ami a betéttel együtt is nyugodtan lekövethető, hiszen a készítők nem bízták a véletlenre, újabb frenetikus dalbetételőzetes lett a vége. Sok helyszínes, sok mozdulatos, de itt talán nem is a koreon van a hangsúly, és KatrinaKaifos. És hiába nem szeressük túlzottan, be kell ismernünk, jól áll neki az Uff. 

Rhea Chakraborty > dalbetét, és akkor ezzel el is mondtam mindent. Daniel B. George a megalkotó meg remélem nem lett megdícsérve a Cheenti Cheenti Bang Bang-ért, hogy ezt odatette. Inkább nem.

Nem tartalommazochistáknak vagy vájtfülüeknek, de legalább az ital szerelmeseinek. Mert itt van, megérkezett az év alkohol himnusza és szózata egyben. Yo Yo ezt is elhozta, és úgy adja elő a The Shaukeens dalbetét formátumában, hogy azt még a színjózan sem tud bajusz alatt hümmögés nélkül vállat vonva figyelmen kívül hagyni, mintha mi sem történt volna. Tetszik. Pedig nem én vagyok a célközönség, de egy party kellős közepén, amikor tetőtetőtetőfokára hág a hangulat, yolok szállnak felalá, bal a jobb, és a jobb a bal ennél tipikusabb slágert keresve se lehetne találni. A betét is patent, nem elborult, játssza túl, akar több lenni, egyszerűen csak a tengerbe dobálja a pezsgős üvegeket. 

Ha van egy Ranveer Singhed, akkor ne spórolj a dalbetétekkel. Minden körülmények között legyen egy olyan a sok közül, ami csak neki, csak róla készült. Na a Sweeta pont ilyen. És a színész lehet akármennyire túlhasznált, szakállmentes, furahajú (a kommentek kikérik maguknak, miközben a szerep ezt kívánja, hello), attól még a tavaly év legkúlabb arca van annyira nagyfiú már, hogy elviszi a hátán ezt a dalelőzetest is. Nincs kockázat, vagy ígéret, a Sweeta a bizonyíték. A dal meg SEL+Gulzar. Olyan oldszkúl vágású, Adnan Sami hangja meg dukál Ranveerhoz. És bár elsőre elkap egy ezmiez pillanat, másodszorra viszont már hűlt helye lesz. Szeretni szeretmé túlzás, de furcsa stílusa megnyerő a számomra. 

A tavalyi év legjobb filmzenéje soha se de nem kap véletlenül, még ennyi nap távlatában is, ilyen-olyan feldolgozásokat. Megérdemli. Sőt, lehet meredek lesz, amit most írok, és szönyű látlelete az idei audiofelhozatalnak, de idén is minden kérdőjel nélkül a dobogó legfelső fokán végezne - az eddig megtapasztalt dalbetét élmények alapján. A Tum Hi Ho a következőkben egy dance mix verzióval hasít, kávét ad kávé helyett, a romantikázást a veretést váltja fel ebben és itt. Nyilván az eredetit senki sem képes bitorolni, viszont ez a Sanjoy replika is arra kiváló példázat, hogy velünk van, bennünk, tovább él, és soha nem felejtjük el A dalt.