calacitra

Köntörfalazhatnék, de minek, mikor úgyis annyira trú, hogy az már kiszúrja a szemünket. 

 Nargis Fakhri cant dance saala 

Nála ezt még Sunny Leone is jobban csinálja. És talán érdemes is lenne elgondolkodnia azon, hogy merre van a legközelebbi tánciskola. Mondom ezt úgy, hogy jómagam és a nagybetűs DANSZ skillem egyedül a caller tune koreográfiáig terjed bruttó se tovább. De hát mégis ő a sztár, a tétel közepe, akin ott a fél világ szeme, hogy aztán elkápráztasson minket a koreográfia mesterek által megálmodott lépésekkel és mozdulatokkal. Aztán meg oda se és rá se bírunk nézni, a Yaar Naa Miley-ben, a Kick dalelőzetesében.

Persze azért nem akarom csak az ő nyakába varrni ezt az item song vereséget, mert akad itt még homokszem akár a dalban, akár a koreoban, akár ebben a devil-oreintált hátteres-környezet témában zusammen. Hirtelen nem is tudom hova tenni, hogy ez most ennyire darkos lett. Úgy látszik bw-ot is elérte ez a dark is the a new cool front. Csak ettől most a mi fejünk fáj jobban. Mert azért lehet ezt ügyesebben is megoldani, ahogy azt az Awari megmutatta pl. Ami pont nem fáj, sőt. 

Igazából ülhetnék ezen egy hétig, de akkor se találnám meg benne azt a kis +++ tényezőt, amiért szeretni lehet ezt az item numbert. Ha a Kick valahol befürdik, akkor az ez lesz. Hiába a YOYO féle langyos dal, az se rúg seggbe, és hát a látottak sem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Megnézni szabad. Szeretni megszeretni is ér. De nálam ez édeskevés.

Na jó, most már kimondom, ami a kezdet óta böki a fülemet és a szememet. Az Entertainment (csak így, mert közbe gondoltak egyet, és az 'It's'-t elhagyták) nem az én mozim lesz. Talán még trailer se került ki belőle, nem véletlenül. És akkor még a Sachin-Jigar is leszerepel vele és benne.

És igazat megmondva, halványlila dunsztom sincs, hogy ezek hova tették a fülesüket egy év alatt. De ajánlatos lenne már visszatalálni arra a mezsgyére, amiről nagy butaság volt letérni, hisz az megmutatta tavaly, hogy micsoda csodákra is képesek a zenei bwilágban ők. Itt meg leírják magukat, a fül szárazon marad, mika singh már a könyökömön jön ki, lehet ehhez nem vagyok elég indiai. És ilyenkor hiszem azt, hogy jobb is. Mert ha nekik ez yolo világ... 

A zenei téren amúgy is jeleskedő Amit Sahni Ki List a legújabb dalelőzetesével, az Pyar Hai Ek Kutti Cheez-zel akár még domboríthatott volna is egy hatalmasat, de az utóbbi idők után csak egy lett a sok közül, aki meglovagolja a divatot. Mert lassan egy kezem is kevés lesz ahhoz, hogy tudjam pontosan, idén hány színész is igazolt át a mikrofon mögé és transzformálodott át egycsapásra énekesbe. Salman, Alia, Shraddha után, de még Priyanka előtt itt van a következő bátor jelentkezőnk: Vir Das. Rettegj tehát plébek intézmény. Jó, annyira azért nem. De még elmegyeget.

Lehet nem szeretni bw-ot, hogy mivé fajul, változik át az évek alatt. Lehet nem szeretni a Meet Bros Anjjant, hogy 10 éves fejjel írja a dalait. Meg lehet nem szeretni Sunny Leonet, a múltja és jelene, ergó felnőtt filmes, pornó karrierje miatt és hogy annyira helyet követel magának (követelnek neki) a kortárs indiai filmművészetben.

De mégis a Pink Lipset ezzel együtt hatványozottan csak és csakis határozottan szeretni lehet. Avagy ilyen az, amikor minden valami ellen szól, még a csillagok együtt állása is, aztán bekopogtat, és te meg csak dőlsz hátra, majdnem hanyatt esett el tőle.

Persze az igazság az, hogy 

 A BABY DOLL JOBB ENNÉL. SOKKAL. 

És ezt most a zenére, meg a dalbetétre is értem együtt. Miközben ez item song-ish, az meg nem. De hát minőségbeli különbség is van. A Pink lips számomra talán a látottakban marad el sokkal a korábbitól. Mert a dal még csak-csak partyban van a Baby Dollal, viszont a szemünket most nem lehet rabul ejteni Sunnyval. Nyilván az ő jelenléte (nemtánctudása) sokat dob, és próbálják rátenni a terhet meg elvitetni vele a showt, eltűntetni a betét gyengeségeit. Fókuszálni rá amennyit csak kibír a játékidő.

A hiba viszont nem az Ön készülékében van. Mert a koreográfiát soha nem látott koreográfia hazavágja az élményt, amihez Sunny is partner sajnos. És hát a környezet sem tesz ki magáért. Miközbe sanszos, hogy nem egykét rúpiába került az alízcsodaországos témázás és hasonlók. Csak hát Sunny fizuja elvitte az ötleteket, a királyabb megvalósítást a készítők kezei közül. Így lett aztán a Pink Lips. Olyan és amilyen. A maga módján még élvezhető, de akinek nincs ínyére, azzal sem lehet nem egyetérteni.

És persze lehet ez túlmagyarázása, túlkritiziálása a dalnak, amit talán nem is kéne ennyire komolyan venni, de hát van előttünk példa, hogy lehet ezt úgy is, jobban csinálni. De a szemorgazmus az azért még van, és nem kell letagadni, vagy csúnya szemekkel nézni rá (ahogy ott teszik sokan), mert nem az a megszokott unalmas tételezéssel jöttek most made in India és bw.  

Pink lips dal > Pink lips dalbetét

Mondjátok, és igazatok van, lehet, mert túl sokat foglalkozunk már ezekkel a félrement Humpty Sharma Ki Dulhania dalokkal, előzetesekkel, vagy többet, mint amennyit megérdemelnének alapból. A Sachin-Jigar betlit nincs is mivel, miért kimagyarázni, ez most teljesen súlytalan, erőtlen, és sótlan lett tőlük. A D Se Dance áhózásán kívül sincs semmi sem, ami megrengetné a földet, a bw zenei ízlésvilágot, meg a miénket. Igazándiból mehet a levesbe. Miközben nem tettünk a film megtekintéséről sem. Habár moziban szkippelném #onlydvd.