calacitra

Minden rosszmájúságom ellenére, de annyira lesüt erről a dalbetétről, hogy van benne valami, ami nem indiai. És ez most nem Adrianne Palickinek szól, vagy miatta érzem ezt főként. Mert ő tipikusan elveszik a betétben, nem tűnik ki sehogyan se de nem (bók akar lenni). Hanem az indiai és kannadai kooprodukció ismérve, rákfenéje, hogy elüt, nem az echte, 100% punjabi életérzés jellemzi a Dal Makhani dalelőzetest, hanem picit fake, picit mű az egész. De attól még persze Salmané, és a Dr Cabbié, meg a mienk is. Hiszen szerethetőnek szerethető a rapbetéttel, Isabelle Kaiffal, kicsit flashmob szindrómával az élen. Szumma. Több hazait elviselt volna, ahol nem kell így kamumosolyogni rajta.

Az a lényeg, hogy ha rossz is a zene, amit csinálsz, dugiba mindig legyen nálad, mögötted egy YRF brand, ami kihúz a csávából. Mert alapjáraton a Sajid-Wajid - megint - nem kényeszteti el a füljáratainkat. Most ezzel a Dawaat-e-Ishq filmzenei koronggal fejelik meg a tucat közöst, ami valahol love/hate határvonalon, mezsgyén araszolva képtelen túlzottan magáévá tenni, de pl a Mannattal elégé megbarátkozunk azóta. Habár azon is sokat segített a Habib féle és YRF együttműködés gyümölcse dalbetétben megmutatkozva, ahogy az, ez a Rangelire is egy az egyben ráhúzható. A jodi okés, de inkább a milliő és koreo lopja el a showt előlük, és a fülünk elől. Jó nézni. Jobb, mint hallgatni. 

Filmből egyelőre elégtelen (a trailer után szabadon), de dalokból még vizsgázhat jelesre a Creature. Vagyis ezt gondoltuk, tévesen, még mielőtt a soundtrack meghallgatásra adtuk a fejünket. Aztán nem kicsit később már rá kellett ébrednünk, hogy ez a magyar valóság, és Mithoon neve se garancia konstans all time a magasfilmzenékre. Hiába üli és lovagolja meg saját sikereit, pritamozik óriásit, sajnos ez nem elég, és mintha már unalmassá is válna, hogy nem tud kijönni, kitörni ebből. Mert, ami a Tum Hi Hon még bekajálható volt, az itt a Naam-E-Wafa esetében olyan, már, mint 42 gólt dobni vagy kapni egy vizilabda mérkőzésen. Gombocból is sok.

Ki hallott már igazán veretős Emraan Hashmi dalbetétet? Na ugye. Ő a romantikus balladákban utazik elsősorban, így aztán most nem is vesszük szívünkre, hogy a Raja Natwarlal partyhard slágere pont nem lett partyhard sláger. Annak ellenére se, hogy erre ott volt szerződtetve Yuvan, a tamil filmzenék maestroja, aki tud egyet és többet a műfajról, hogy miként kell azt szakérteni. Ezért és erre tessék fellapozni pl. a Yedho Mayakkamot (dal és betét), ott az twistcsászár. Míg a mostani a Flip Your Collar Back nem. És ilyenkor hiába olyan egy az egyben, mint egy kollywoodi filmzene, ez sem segít rajta. A POWA nincs meg benne, vagy az a plusz, amiért most nekem ezt tánccal kéne tudomásul vennem. 

Az, hogy valaki a ringben erős, attól még az életben lehet gyenge. #wannabecoelho Én legalábbis ezt szűrtem ki a soron következő Mary Kom dalelőzetesből. Meg azt, hogy senkinek sem könnyű (klisérelé kiakadva), küzdeni, küzdeni és küzdeni (is tudni) kell. Mary Kom-t pedig ebből a fából faragták, még kapott is pár pofont, a földre került, de aztán felállt.

A mikronfon mögött Sunidhi Chauhan.