calacitra

Összesen három az. Egy. A tamil, ami az eredeti. Kettő. A telugu feldolgozás. Három. A hindi átirat. Minden ugyanaz bennük (szöveg, énekes), csak a nyelv más. Mégis ha választani kéne, akkor a tamilt mondanám a legjobbnak közülük. Talán, mert az volt első szerelem, azt hallottam először. Vagy inkább mert, tamilra írták direkt. Olyan ez, mint amikor valamelyik énekesre dalt írnak, és csak ő tudja azt úgy elénekelni. Na ez is hasonló. Lehet neki iksz nyelvű feldolgozása, mert az eredeti a legjobb. Csak úgy, csak vele hangzik tökéletesnek, igazinak. Vagy nincs igazam?

Zen(e)és videó azoknak, akik várják már az Agneepatht. Nem kicsit, nagyon. Meg azoknak, akik nem, mert ettől fogják várni. Mikor jön már?  

Valamit nem elég egyszer megnézni, legalább háromszor kell. Gautham Vasudev Menon filmje pont ilyen. Hiszen a VTVt, tudod 2010 tamil és az utóbbi idők legjobb romantikus filmjét, a telugu remake után két évvel később már a hindi változatban is bemutatják a színházakban. Tényleg ugyanazzal a sztorival, csak más helyszínekkel meg szereplőkkel (igen már harmadjára). Erről már volt szó, lapozz hát.

A lényeg? Most trailert is kapott (közben volt music launch is már). Nézem-nézem, és az egyik szemem sír, a másik nevet. Örülök neki egyrészt, mert ez az az alkotás, ami teljesen megérdemelten kerül a vásznakra újra és vissza. Van aki pl az eredetit már 60-szor látta!, szóval így kell nézni a helyét, betonbiztos na. Másrészről tudva, látva milyen is volt a tamil oridzsinal verzió, nehéz lesz azt neki megközelítenie. Már a telugu se lett annyira sikeres, így olyanban reménykedni, hogy ez majd jobb is lesz annál, hülyeség. Innen jön a félelem és reszketés része az EDT-ban. De komolyan cáfoljon rám, ha tud!

Messze, messzebb és még annál is messzebb van a címadó daltól. Fura az egész valahogy, nemgyerebe, és ezt még nagyon a látottak sem mentik meg. Ennél jóval több kell, hogy megvegyenek még még még jobban. De nincs baj, ez még csak a második az albumról. A neve az Aunty Ji, ami egy milf szong, ahogy egyesek elnevezték már, haha.   

A remake dal, ami abban a remake filmben lesz. Meg az amihez egy Katrina Kaifos item number is készült, de nem szerettük. Nagyon nem. És most mégis a hét zenéje lett. Ki érti ezt? A válasz egyszerű. Mert akármennyire lett az a promo furi, gyenge rossz, és a többi, attól még maga a dal szépen és nagyot szól. A refrén pl. első hallása szerelem volt. Úgy gondolom, a siker kulcsa az eredeti marathi gazdag zenei eszközparkban van. Ahonnan át is emeltek dolgokat persze. Ettől lesz olyan intenzív, addiktív az egész "népdal", mint amilyen is valójában. Vonzó, gyors, különböző hangszerekkel operáló. Ahogy kezdődik pl. az éppen tipikusan marathis. És utána bár változtattak rajta, de az a zenei kompozíció, ami a Kombadi Palalit jellemezte alapjáraton, az megmarad itt is mindvégig. Erre jön rá még Shreya Goshal éneklése. Aki helyett igaz el tudtunk volna képzelni mást is, de vele lett ilyen jó ez Chikni Chameli, így inkább nem mondunk semmit kontra. Annyit azonban lefogadok, hogy az év első pár hónapjában mindenhonnan ez a dal fog folyni. Pauuwa.