calacitra

Dj Kiran Kamath készítette ezt. Amit végighallgatva tényleg úgy vagyunk vele, hogy ilyen szempontból nem is volt annyira szar ez az év, bw filmeket tekintve. És tényleg.

Igen a poszterek. Amit én csak kikerülhetetlen versenykategóriaként tartok számon, mert egyszerűen hozzátartozik a mindenkori filmélethez. Lehet nem számít annyit, mint egy zeneszerző vagy egy színész, hogy csak Indiára szűkítsem le kört filmválasztási szokásokat illetően, de azért, attól még szerves részét képezi jól. Hisz kérdés, ki látott olyan filmet, aminek nem volt posztere? Ha minimalista is, made in home, ha a szükséges rossz, akkor is van. Mi több árucikk, eladható, megvehető, ingyé' is megkapható, kiprintelhető xxxlbe. Hogy majd a faladat díszíthesse elsősorban. De füzet bekötésére, ajándék csomagolására is éppúgy megfelel. Ergó az alapvető funkción túl van mögötte még más. Egy dolog látni vele, benne valamit, amit mr. designer elkészített, mert. A másik dolog az mélyebben van. Ide tartozik a kinézet, a varázs, az impresszió, amit a filmről sugall, ha jól csinálják - sokszor már az adott film promotolás korai stádiumában, de utána is ha nem láttad még. Mondhatod persze nem nagy stuff ilyet csinálni PS-korban. Oké. De valahol nekem még így is fél művészet az, ahogy egyesek képesek olyan hasonló posztereket, plakátokat kreálni, mint amilyenek ezek itt lettek, öten a legjobbak, ebben az évben. Lássuk.

1) Emraan Hashmi nem fog szerepelni a Jism folytatásában, ezt ő maga vallotta be. Ahogy azt is, hogy volt róla szó, megfordult a fejében, de aztán úgy volt vele, hogy még egy erotikus thrillert nem akar elvállalni a Murder mellé. Az túl sok lenne már. Ugyanaz a műfaj. Meg amúgy is ő a Murder filmek arca, egy márka. Annak a szinonimája lett, amire büszke, még egy belőle az már önismétlés lenne, arra nincs szüksége se neki, se az embereknek. Aztán beszélt a Jannatról, amit három év után újra be mert vállalni, s ami az illegális fegyverkereskedelemmel fog foglalkozni a második részében. Valamint a Raaz franchiseban is feltűnik majd. Az idei Murder 2 és The Dirty Picture sikere után egy legalább ilyen jó Emraan Hashmi évet kívánunk és remélünk.

2) Bipasha Basu megéri a pénzét. A színésznő elméletileg egy item number keretében szerepelne, szerepelhetne a Dabangg telugu feldolgozásában, de egyelőre a gyártóval (Gabbar Singh) való kapcsolat felvétel után nem sikerült megegyezni olyan dolgokról, mint a pénz. Ami az első ugye. A hírek szerint Bipasha 1 crore kedvéért nagyon szívesen el is vállalná az item girl szerepét a moziban. Csak vállalná, ha odaadnák ezt neki, de nem tudják. Mert a másik fél mindösszesen 50 lakhot szánt rá erre a dologra, nem többet, nem 1 croret. A filmproducerek persze azóta is pörögnek ezerrel az ügyön, hogy létrejöjjön a megállapodás valahogy. De a kérdés az, hogy ki fog engedni?

3) Úgy tudni, most érkezett a hír, Shahid Kapoor visszautasította Vidhu Vinod Chopra legújabb filmjében, a Chitthiyanban való szereplési lehetőséget. A színész köszöni szépen, és szívesen dolgozna is vele, most, még, a jövőben, de pillanatnyilag szerelmi történetet nem akar. No szaga, no. A Mausam után úgy érzi, túl gyors lenne újra, megint egy. Valami más kell neki. De hogy mi, azt csak ő tudja. 

4) A Mumbai Mirror értesülései szerint Katrina Kaif is csatlakozhat a táncparketten Aamir Khanhoz az Aditya Chopra féle Dhoom harmadik részében. Ez mindenképpen újdonság lehet. Egyrészt mert nem nagyon számoltak ezzel, nem volt a terv része. Másrészt, mert AK és KK még soha nem dolgoztak együtt korábban. Ami ellene szól, hogy Aamir nem tartja magát jó táncosnak, szerinte neki idő kéne, amíg ez úgy menne, ahogy azt szeretné. Az első ötletbörzék eredménye szerint ezt az egész helyzetet úgy oldanák meg, mint a Doom 2-ben Hrithik és Aishwarya páros esetében. A hírt amúgy több helyről is megerősítették, a YRF is. 2012 márciusában lennének az első felvételek, de egyelőre koreográfus sincs, és a sztoriban is keresik a helyet, ahova beférne majd ez külön produkció.

Még az eddigiek mellé.

Kezdem, hátulról. Nem is rossz, de nem is annyira jó. Talán olyan Amit Trivedi-s. Hiszen a tehetséges zeneszerző le sem tagadhatná, hogy az ő keze munkáját dicséri ez a filmzenei korong. Amit pont annyira hat át a frissesség és a változatosság, mint a korábbi munkáit. Azokat igen, amiket annyira de annyira szeretünk és a mai napig hallgatunk újra és vissza. Pl. a Wake Up Sidet, az Aishat, a Dev Dt vagy éppen az Udaant. Mindegyikre igaz, itt erre is, hogy hangulatban, a hangszerek felvonultatásában nem láncolja magát bw zenei világhoz, mint lmps lmpst a parlamenti kapuhoz. Eltér attól, de nem szembe megy vele, csak kikacsint más új stílusok felé. Kipróbálja, megkóstolja, hogyan is működik ez az indiai füleknek. Mondod erre rizikós, hát persze. De Amit a filmek Anurag Kashyapja, szóval nem nyúl mellé, nem téved vakvágányra, legtöbbször jó az, csak elsőre nehéz megbarátkozni vele. Pont ez volt a helyzet az EMAET munkájával is. Nézzük.

A title trackot már a trailer alatt imádtam, azzal nincs, nem is volt különösebb gond-om. Vele kezdődik az album, tehát nem is rosszul. Az EMAET nekem egy egyszerű szavakkal telipakolt könnyedén énekelhető életerős popos dalmóka, nem több, így lesz kurvajó. A második szám a Gubbare bár nem húzza le ezt a kezdést, de majdnem. Egyelőre nem sikerült megszeretetnie magát velem, pedig sokan csak az Aisha féle Shaamhoz hasonlítják. Soso, van is benne valami, a baj az, hogy ennél sokkal jobb, álomtelibb és szerethetőbb a számomra az. Ellenvélemény? Ezek után következik a desi Elvis szám az Aunty Ji, ami már korábban is bántotta a fülemet a video alatt. Azóta ebben sem történt nagy változás. Nem lesz kedvenc, a jazz amúgy se az én műfajom, itt lehet a probléma forrása elásva talán. Eddig összegezve a kiváló kezdés után nagy-nagy visszaesés volt tapasztalható.

De most mondom relax, mert újra magára talál a lemez. Éljen. Ami az Aahatein könnyű, lágy zenéjének köszönhető egyrészt. Pátoszos, lassú és érzelmes, valahol az Anjaana Anjaani jutott eszembe ezt hallgatva, ami nagyon pozítiv dolog. És ez még mind semmi. Hiszen a Kar Chalna Suru ott folytatja, ahol ő, az előbbi befejezte. Kicsit befigyelő jazzes elemekkel azért tarkítva, de szívre gyúrva fényt hoz az éjszakába. Fényt. Egészen addig, amíg tuctucba nem öltözik át két szám is. Kvázi remix verziók jönnek, ketten is. Az egyik a címadó dalhoz készült. Ez not bad. De komolyan. Ellene vagyok az ilyennek én, tudod te, szeretem a számokat azért amilyenek, az eredetiségükért. De azt is elismerem, hogy vannak, amik a táncparketten is megállják a helyüket még. Ez a szám pedig így ebben a formában oda is való. A másik remixes az Aahatein. Nem kell ezen se csodálkozni, hisz bevált módszer lett érzelmesebb számokat is megfűszerezni így. Az eredmény végtére is itt se rossz, de azért az oridzsinal az előzi.

Pontozda. A címadó trek plusz a rmxe, az Aahatein, a Kar Chalna Suru tartozik a jobbak közé. Ötből egy három és fél pötty pottyan is rá. Egy felet odaadtam neki, egyet meg elvedtem a remixek miatt, így igazságos. Kettő meg amúgy se jött be az öt eredetiből, szóval félutas, picit jobb korong lett ez Amit Trivedistől. Akitől volt már karcolosabb is, de azért ezért sem kell szégyenkeznie.